Életműdíjat kapott Köteles Judit

Köteles Judit az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola Csillag-szóró gyermekszínjátszó csoportjának egyik alapítója. A csoport 1992-es megalakulása óta 15 előadással lépett a közönség elé itthon és Magyarországon. A sokéves, eredményekben gazdag rendezői tevékenységéért Köteles Judit a bábosok és gyermekszínjátszók országos seregszemléjén, a Duna Menti Tavaszon életmű díjat kapott.

 

A Csillag-szóró gyermekszínjátszó csoport bemutatói és díjai:

A mi házunk (1993) – DMT: nívódíj

Bohóckonferencia (1994) – DMT: fődíj, rendezői díj, a gyerekzsűri díja

                                         Bóbita (országos fesztivál Magyarország):

                                         fődíj, rendezői díj, a legjobb gyereksze-

                                         replő díja, a legszebb színpadi beszéd díja,

                                         a legötletesebb jelmez díja

Mese a Fáról… (1995) – DMT: nívódíj, a legjobb gyerekszereplő díja

Ami a szívedet nyomja (1996) – DMT: nívódíj, dramaturgiai díj

Lajoska, uff!  (1997) – DMT: nívódíj

A kislány, akit mindenki szeretett (1998) – DMT: nívódíj, rendezői és

                                         pedagógiai munkáért különdíj

Kacor király (1999) – DMT: a legötletesebb színpadkép díja

Alacindruska (2000) – DMT: manómosolydíj

A hat jaszohacsi (2001) – DMT: nagydíj, rendezői díj, a gyerekzsűri dí-

ja, Fürge Irka-díj

A kecske temetése (2002) – DMT: fődíj, rendezői díj

Kerge ábécé (2009)

Milyen is egy napom? (2010)

Családi kör gyermekszemmel (2011) – DMT: aranysávos minősítés, pe-

dagógiai díj

Facipőbe´ cicafoci. Szövegelés lányokról, fiúkról (2012) – DMT: ezüst-

sávos minősítés, a gyerekzsűri díja

Gasztrosztár (2013) – DMT: ezüstsávos minősítés, a gyerekzsűri díja,

életműdíj Köteles Juditnak, különdíj az irodalmi

értékű szövegért


 Laudáció az életmű díj átadásakor
 Hol volt, hol nem volt... tán csak az álmomban volt? tán csak a szívemben volt? Mégiscsak leginkább a mesebeli valóságban volt, kedves gyerekek, kedves barátaim, hogy egy kicsi város lakótelepi lakásában élt, éldegélt egy tündér. Igaz, hogy még a legközvetlenebb környezete, a családja, a szomszédai, a postás és a boltos sem tudta, még csak nem is gyanította a tündérségét, olyan ügyesen titkolta. Pont úgy lótott-futott, munkába járt,
háztartást vezetett és gyereket nevelt, mosolygott vagy éppen szomorkodott, mint a legtöbb néni vagy asszony a világban. Aztán egyszer csak történt valami. Mocorogni kezdett benne a tündérség, amin persze ő maga is igencsak meglepődött! Nem is  lehetett tovább titokban tartani, mert csak úgy sugárzott mindenfelé! A munkahelyén, a kicsi város alapiskolájában körül is sereglette őt nyomban egy csapat gyerek, s addig bűvölte-bájolta őket, addig tündérkedett velük, no meg néhány ugyancsak titkos tündér kollégájával,  mígnem a megvarázsolt gyerekek kiálltak a világot jelentő deszkákra, és szanaszét szórtak egy csomó verset és dalt,  mint valami csillagokat. S mivel jótett helyébe csak jót várhattak, kaptak is rengeteg kacagást, eget is rengető tapsot!
   Na, így született meg a Csillag-szóró gyermekszínjátszó csoport  huszonegy évvel ezelőtt Ipolyságon! Azóta száznál is több gyerek lehetett részese az apróbb-nagyobb csodáknak, vagyis megélte a színpadi játék derűjét, megtanulta az egymásra figyelés, az együttrezdülés örömét, a fellépések izgalmát, a siker erejét, miközben  bátrak, nyitottak, színházszerető, értékes emberek lettek.
   A csillag-szórós gyerekek folyton változnak, okosodnak, kinőnek a csoportból, és hát szüntelenül  váltják egymást a generációk: az ős-csillagszórósoknak lassan a gyerekeik jönnek a csapatba. Egy dolog azonban állandó, ez pedig nem más, mint a csoportot lelkesítő tündér személye. És most már elárulhatom, hogy ez a tündér nem más, mint Köteles Judit. Egy tündér természetesen nem ismer lehetetlent, Judit néni varázspálca nélkül is simán előteremt mindent, amire egy színpadi játékhoz  szükség van: a mókához és a munkához jókedvet,  a jelmezekhez, díszletekhez alapanyagokat, az utazásokhoz támogatókat. Nem utolsósorban pedig Judit néni kifogyhatatlan színpadi ötletek, rendezői megoldások tárháza! A csillagszórósok szeretik a mosolyát, a fáradhatatlanságát, lelkesedését, sőt a zsörtölődéseit is, hiszen tudják, hogy értük haragszik, hogy időben elkészüljön egy-egy előadás.
   Én pedig szerencsés vagyok, hogy maga mellé vett húsz évvel ezelőtt, hogy beavatott a tündérkedésbe, hálás vagyok a megszámlálhatatlan élményért, kemény munkáért, a mindig magas mércéért; rengeteget tanulhattam tőle a két évtized alatt.
   Azt kívánom, hogy Judit néni, mindannyiunk Jutkája még sokáig hagyja tárva szíve kapuit, hogy sok-sok gyerek bekuckózhasson benne, s legyen még sok-sok csillag-szórós bemutató, amit hasonló szeretettel, tűzzel, odaadással  varázsol elő, mint eddig minden alkalommal.
Boldog vagyok, hogy ez a laudáció nemcsak az álmomban volt, nem is csak a szívemben volt, hanem a mesebeli valóságban éppen most és itt hangozhatott el.
                                                                                                         N.Tóth Anikó

Elhangzott Dunaszerdahelyen, 2013. június 7-én, a bábosok és gyermekszínjátszók országos fesztiválján, a Duna Menti Tavasz eredményhirdetésén.


 

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .