Kortárs gyermekirodalmi projekt Budapesten

Az ELTE Tanító és Óvóképző Karának Neveléstudományi Tanszéke minden év tavaszán projekthetet szervez. Idén 2013. április 18-án került sor a projektek bemutatására. Ezen az eseményen képviselték magukat a magyarországi és szerbiai egyetemisták, és persze mi, szlovákiai hallgatók is. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemről heten (Jakab Katalin, Lučkai Anikó, Kováč Réka, Vértesi Orsolya, Mura Anita, Zalaba Andrea, Rákota Bianka) képviseltük egyetemünket Petres Gabriella vezetésével, aki a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet tanára.

Ezen a napon a mi csoportunk N. Tóth Anikó Az eszemet tudom című könyvét dolgozta fel játékos formában, melynek célja az volt, hogy megismertesse, valamint közelebb hozza a gyerekekhez a kiválasztott kortárs gyermekirodalmi művet. Projektünket egy képzeletbeli utazás formájában valósítottuk meg, ahol a kalauz útbaigazítását követően az ELTE gyakorló iskolájának diákjai különböző állomásokon érdekesnél érdekesebb feladatokat oldottak meg. Az első állomás a család színtere volt, ahol a könyvből vett idézetek segítségével a gyerekek megismerkedhettek a család egyes tagjaival.

Első szöveg: Család

„A család úgy keletkezik, hogy egy lány és egy fiú megismerkedik, és egymásba szeretnek. Panni szülei, Éva néni és Gyuri bácsi a diszkóban ismerkedtek meg. Éva néni a fiúkat bámulta, Gyuri bácsi meg a lányokat. Egyszer csak összeakadt a pillantásuk. Azóta is csak akkor veszik le egymásról a szemüket, ha Pannira néznek.

Dani szülei, Magdi néni és Pali bácsi az oviban ismerkedtek meg. Már akkor is folyton papás-mamást játszottak. Pali bácsi úgy beleszeretett Magdi nénibe, hogy máig sem felejtette el.

Az én anyukám és apukám a munkahelyükön ismerkedtek meg. Annyit dolgoztak együtt, hogy munka után mindig hiányoztak egymásnak. Ezért inkább összeköltöztek.

A boldogságukhoz már semmi más nem hiányzott, csak én. Úgyhogy várni kezdtek. Addig vártak, várakoztak, vágyakoztak, míg megjöttem. Aztán, hogy ne unatkozzak, várni kezdtük a tesómat. Szerencsére nem váratott sokáig magára. Azóta boldogan élünk, míg össze nem veszünk.”

Feladat: Rakjátok helyes sorrendbe a szavakat!

  1. egy lány, megismerkedik, A család,  hogy, úgy keletkezik, és egymásba szeretnek,  és egy fiú
  2. Éva néni, a diszkóban, Panni szülei, ismerkedtek meg, és Gyuri bácsi
  3. Magdi néni, az oviban, Dani szülei, és Pali bácsi, ismerkedtek meg
  4. és apukám, a munkahelyükön, Az én anyukám, ismerkedtek meg.

Innen az iskolabusszal eljutottak az iskolába, ahol A táskába pakolás gyötrelmeit megismerve egy kis rendet kellett rakniuk. Ehhez segítségükre volt egy iskolatáska, amelyben  a történetben szereplő tárgyak voltak elrejtve. A megtalált tárgyakat a keresztrejtvényben húzták ki.

Második szöveg: A táskába pakolás gyötrelmei

„Minden este – kivétel péntek és szombat – be kell pakolni a sulitáskába a másnapra szükséges holmit. Előbb van az órarend szerinti válogatás, ez még elmegy. Bár némelyik füzet szívesen bújócskázik velem: a nyelvtanfüzet például egyszer a szennyeskosárból került elő. A holnapi könyvek meg néha összekeverednek vagy összverekednek a tegnapiakkal. Néha kell még vinni ezt-azt: olvasásra kedvenc könyvet, rajzra falevelet, erdei iskolába fizetendő részletet, faliúságra képet, Vikinek dévédét. Aztán jön a neheze: a füzeteket be kell rakni a füzettartóba, ami sose megy, mert többen vannak, semmi tótágas! Ez persze időrablás. És minden gondosság ellenére buzgón kunkorodnak a szamárfülek, és szétgurulnak a ceruzák. Végül valami mindig kikandikál felül, nem lehet becsukni a táskát. Persze, hisz mindenféle kacatok halmozódnak takaros rétegekben a táska alján, úgymint üres cukorkáspapír, ceruzafaragvány, telefirkált papírlap, a lovam nyerge, a Barbi fél topánkája, alig használt papírzsepi, kindertojásbelső, báli meghívó, Fruzsi hajpántja, Dani angol szótárfüzete, két zörgő gesztenye, eldugult szívószál, sehova se illő puzzle-darab, tavalyi kártyanaptár, lyukas tízórais zacskó, múlt heti kiflivég, törött cédétok, összegyűrt szerelemeslevél. Ki kéne őket onnan takarítani. De akkor kezdhetném elölről a munkát. Kirakodás, bepakolás. Közben már itt az ágybaparancsolás ideje. Sose viszem el szárazon. Még zuhanyoznom is kell.“

 

Feladat: A szövegben szerepelt tárgyakat a keresztrejtvény segítségével ki kell keresni.

P K N Y E L V T A N F Ü Z E T
A O I N R Y I B S Ü A Á A S L
P É K N N M P U Z Z L E G Ü Á
Í R Ű Ö D V D E Z S E L E Ó Z
R Z K F L E T E T É V V S V S
Z S E P I T R L A P É N Z Í Ó
S Z Ó Z A C S K Ó A L Y T H V
E C E R U Z A P H P J N E G Í
P M T S Z Ó T Á R Í A Ö N E Z
I Ó H A J P Á N T R H K Y M S

 

 

 

 

 

 

 

 

A keresztrejtvény 16 tárgyat rejt, amelyből legalább 10 darabot kell megkeresni.

Az iskolából az út egy tóparthoz vezetett, ahol egy kis zöld állat várta ügyességi feladatokkal a gyerekeket. Pókok című részlet felolvasása után titkos írással kellett megfejteni a következő feladatot:

 

Harmadik szöveg: Pók

„A pók a természet rémes csodája, borzadok, ha csak rá gondolok is! Hát még, ha meglátom valahol! Kint messzire menekülök előle, de bent állandóan résen kell lennem, mert minden szobába beveszi magát. Legszívesebben a sarkokban tanyázik, lesben áll, nyolc szemével azonnal észrevesz, nyolc lábával rögtön rámront, megmar vagy behálóz, egyremegy, mindenképpen jaj nekem!! A biztonságom kedvéért rendszeresen szemlét tartok, és ha felfedezek egészen kicsi pókhálófoszlányt, máris riadót fújok, mozgósítom apát, aki rövid nyomozás után levadássza a betolakodót, mielőtt az engem vadászna le. Pontosabban kitoloncolja a házból, nem öli meg, mert anya szerint a pók szerencsét hoz. De hogy milyen szerencsét hozhat ez az undorító, irtóztató, szörnyűséges lény …?

Egyszer láttam egy keresztespókot, egy hosszú fonálon himbálózott az almafán, és csak rám várt, hogy túszul ejtsen, és magával hurcoljon a pókok birodalmába. Szerencsémre rájöttem, mit forgat a fejében, ezért napokig az almafa környékére sem merészkedtem. A keresztespók aztán megunta a várakozást, és egyszerűen eltűnt. Csak a hálóját hagyta emlékbe. Igazi mestermunka volt, kora reggel szivárványszín vízcsöppek csillogtak rajta, anya le is fotózta. De én látni se akarom a fényképet, nehogy a pókra kelljen gondolnom! Ugyanis egyáltalán nem szeretek borzadozni!”

Feladat: A gyerekek lapon kódot kaptak, amelynek segítségével kellett megfejteni a titkos írást. Minden kód alatt egy pókfajta nevét kapták eredményül.

A Á B C CS D E É F G GY H I Í J K L LY M
A Á B C CS D E É F G GY H I Í J K L LY M
                                     
N NY O Ó Ö Ő P R S SZ T TY U Ú Ü Ű V Z ZS
N NY o Ó Ö Õ P R S SZ T TY U Ú Ü Û V Z ZS
                                     

 

 

U G R Ó P Ó K

__   __   __    __    __   __    __

 

Ó R I Á S P Ó K

__    __   __   __   __    __    __   __

 

 

K E R E SZ T E S P Ó K

__   __    __    __    ___     __   __     __    __    __   __

 

 

K A SZ Á S P Ó K

__    __    ___     __   __   __    __    __

 

A következő állomás a kesztyűk országába repítette a résztvevőket, ahol minden feladat az elvesztett kesztyűk körül forgott.

Feladat: Egy nagy lepedőre kivágott kezek voltak ragasztva, különböző színű papírokból és mindegyik közepében egy betű szerepelt. Ehhez kaptak egy útmutatót is, ami az  instrukciókat tartalmazta, pl.: menj jobbra két lépést, balra egyet….amelyik kézen épp megálltak, azt a betűt kellet lejegyezniük. Megfejtésül a Kesztyűbánat szót kapták, ami egyben a történet címe is volt. Ezt követően megismertettük a gyerekekkel a történetet.

 

Negyedik szöveg: Kesztyűbánat

„A kesztyűk általában rendkívül izgága ruhadarabok. Vagyis nem férnek a bőrükbe. Pontosabban a zsebembe. De igazából a kezemen sem maradnak meg. Ezért van az, hogy folyton eltűnik egyik vagy másik. Rosszabb esetben mindkettő. Így anya kénytelen évente többször is kesztyűt vásárolni nekem.

Az idén például ráakadtunk egy csodaszép kesztyűre: rózsaszín és szívecske van a tetején. Rögtön megígértem, hogy vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére. Két napig minden rendben volt, de a harmadik nap már csak fél kesztyűvel tértem haza. Bánatosan bámészkodott ki a bal zsebemből. Nem is maradt el az iskolából, amikor a folyosói fotel karján elém libbent az elveszettnek hitt kesztyűcske! Volt is anyai dicséret! De nem tartott sokáig, mert három nap múlva megint csak fél kesztyű kukucskált ki a kabátzsebemből, amikor beléptem az ajtón. Bámulhattam az anyai zsémbelés alatt. Ám következő nap hazafelé bandukolva a sulikerítésről megint rám mosolygott a szerencse meg a kesztyű. Újabb fogadkozás, ígérgetés, égre-földre esküdözés. Mit se használt: fél pár szívecskés kesztyűnek bizony megint lába kelt. Ezúttal sem kódorgott túl messzire: apa megtalálta az autóban, a gyerekülés alól szabadította ki. Hálából hatalmas puszit cuppantottam apunak is, a kesztyűnek is. Azt hittem, most már vége a viszontagságoknak. De sajnos tévedtem. Egy héttel később bizony nem bánhattam túl kesztyűs kézzel a hógolyókkal a nagy hócsatában. A szívecskés kesztyű azóta sem került elő. Biztosan a föld nyelte el.

Tegnap anyával a zeneiskola felé tartva lépten-nyomon fél pár kesztyűkre akadtunk. Volt sötétkék csíkos, barna egyujjas, piros, amit fehér masnik díszítettek, de legjobban azt a narancssárgát sajnáltam, amin egy nyuszi lapult szomorú tapsifüleivel. És persze mindegyik csupa sár meg lucsok volt, hiszen olvadt a hó. Mi lehet az én szívecskés kesztyűmmel?

Bárcsak lenne egy tündér, aki összeszedné az elpotyogtatott kesztyűket, kimosná, megszárogatná őket, aztán nyakába venné a világot, és megkeresné a párjukat! Micsoda kesztyűöröm lenne!

De azt hiszem, nincs ilyen tündér.”

 

A társasjáték 5. állomásán a gyerekeknek egy zenei kódot kellett megfejteniük, amely egyben a célba lépes kulcsa is volt. A zenei kód egy nagy fehér anyagra volt rárajzolva és lábnyomok mutatták az irányt, hogy hol kezdődött, és végződött. A kód 3 jelt tartalmazott, ami az anyag felső sarkára volt rárajzolva.

A 3 jel a következő:

 

 

Taps

 

Csettintés

 

Dobbantás

 

 A játékosok közösen mutatták be a ritmusgyakorlatot. Ha a feladatot sikeresen teljesítették, akkor beléphettek a célba. Itt a játék során összegyűjtött betűkből kirakták a megfejtést, amely egyben a könyv címe is volt. (Az eszemet tudom). A gyerekek ajándékul egy könyvjelzőt kaptak.

Programunkban egyaránt kaptak helyet szövegértő, ügyességi, mozgásos, ritmusfejlesztő feladatok. Külön örömmel töltött el bennünket, hogy a résztvevők között akadtak fiatal felnőttek is, akik feladat-megoldások során újra gyermekbőrbe bújtak. Reméljük, a gyerekek is pozitív élményekkel tértek haza.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az ELTE tanárainak a szívélyes fogadtatásért, valamint Petres Gabriella tanárnőnek a lehetőségért, a folyamatos támogatásáért, lelkesítésért, valamint az út megszervezéséért.

A nyitrai egyetem alsó tagozatos hallgatói

[gallery ids="638,639,640,641,642,643,644"]


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .