„Megtanultam, hogy segíteni csak szeretettel és tudatos cselekedettel lehet, erőszakkal nem” „Az osztályfőnök szerepe” kurzusról a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kara pedagógushallgatóinak

A 2012/13-as akadémiai év tavaszi szemeszterében a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karának tanár- és tanító szakos hallgatói „Az osztályfőnök szerepe” nevet viselő tantárgy keretén belül sajátíthatták el a nem-formális módszertan alkalmazásának lehetőségeit. A 2 kreditpontért felvehető szeminárium szakmai anyagát a TANDEM nonprofit szervezet Élet Játék című kiadványa és a hozzá tartozó, osztályfőnököknek szóló módszertani anyag képezte. A kurzus célja az volt, hogy erősítse a leendő pedagógusok körében az osztályfőnöki munka által képviselt nevelői szerepet és az ezzel járó felelősségvállalást, bővítse a nem-formális módszertani eszköztárukat és a csoportdinamikai ismereteiket, valamint építse a köztük meglévő együttműködést.

 A választható szeminárium a témának megfelelően szintén nem-formális módon, tehát interaktívan, sok csoportmunkával és játékos tanulással valósult meg. A félév során foglalkoztunk a különböző alternatív, kooperatív és csoportos tanulási módszerekkel, áttekintettük a legfontosabb csoportdinamikai folyamatokat (csoportok életciklusa, csoportnormák és csoportszerepek, interakciók, indulatáttétel, ellenállás), kitértünk a játékfejlesztés módszereire, érintettük az osztályfőnöki szerepidentitást, és emellett a hallgatók maguk is dolgoztak ki saját fejlesztéstű játékokat, és az egész féléven át zajló kiscsoportos munkában összeállítottak egy általuk választott témáról szóló foglalkoztástervet.

„Nem csupán a megcélzott témával kapcsolatos dolgokat tanulhattuk meg, hanem annál sokkal mélyebbre jutottunk. Elfogadás, alkalmazkodás, figyelmesség, empátia, tapasztalat, együttműködés, konfliktuskezelés”

Tapasztalataink szerint azért is van különös jelentősége az osztályfőnöki munkának a közoktatásban, mert az oktatás keretein belül átadott tudások nagyrészt a lexikális ismeretekre korlátozódnak, és az iskola keretein belül zajló nevelő, életre felkészítő munka szinte sehová nem „fér bele” a keretbe, kivéve az osztályfőnöki alkalmakat. Ugyanakkor az osztályfőnökök többségének arra marad csak energiája, hogy a – jó esetben – heti egy alkalommal megtartott órán az adminisztrációs feladatokat és szervezési kérdéseket intézze, netán a saját tantárgyához kapcsolódó lemaradásokat pótolja, aminek gyakran az időhiány mellett az is az oka, hogy nincs kapacitásuk, ötletük, eszközük az életre nevelés témáihoz hozzányúlni. A TANDEM kiadványa ennek a hiánynak a pótlására született, az egyetemi kurzus elindításával pedig ezt a jelenséget szerettük volna megelőzni/enyhíteni.

Az órára történő jelentkezés és a kezdeti motivációk felmérése közben azt tapasztaltuk, hogy a hallgatók körében meglepően nagy az igény az ilyen jellegű módszertani-gyakorlati tudás megszerezésére, valamint arra, hogy olyan órákon legyen lehetőségük részt venni, ahol nem csak elméleti anyaggal találkozhatnak. Nagyon motivált, lelkes, a témára és a leendő kollégákra nyitott csoporttal volt alkalmunk dolgozni.

„Amiről eddig csak beszéltünk, azt most megfigyelhettem, hisz a csoportfejlődésétől kezdve az együttműködésig az összes fázison átesett a mi csoportunk is.”

A kurzus menete alatt fontos felismerés volt számunkra, hogy a tanárszakos hallgatók egyetemi tanulmányai szinte kizárólag a szakjukhoz kapcsolódó elméleti tudás bővítésével telnek (a matematikusok matematikából okosodnak, a biológusok biológiából), és a tanári szerep, identitás, személyiség kérdései egyáltalán nincsenek terítéken. Ennek megfelelően a félév alatt még nagyobb hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a játéktanulás és a módszertani ínyencségek mellé a lehető legtöbb szakmai személyiségfejlesztő elemet is elhelyezzük. Olyan egyszerű, szereptanulást célzó gyakorlatok is sok fejlődést hoztak, mint az a feladat, hogy idézzenek meg egy számukra meghatározó személyiségű tanárt és próbáljanak megszólalni a csoport előtt úgy, ahogy ő tenné. Vagy álljanak ki a csoport elé és mondjanak egyetlen bevezető mondatot, amivel motiválni tudják az „osztályt” a tanulásra.

Az öt duplaórából álló óra utolsó két alkalmát arra szántuk, hogy a hallgatók önmaguk által fejlesztett játékokat próbáljanak levezetni – ezeket a gyakorlóvezetéseket közösen elemeztük és részletes visszajelzést adtunk magukra a játékokra, valamint a vezetésre is. A tanulási felületet pedig emellett olyan módon is növeltük, hogy az órák során folyamatosan visszajeleztünk, reflektáltunk a csoport saját folyamatainak a menetére is, hogy a lehető legközelebbi élményekkel demonstráljuk a csoportos tanulás jellemzőit és a csoportdinamika alakulását.

„Fel kellett használni a kreativitásunkat, ami nagyon sok mostani pedagógusból hiányzik, ezért tartottam a játékfejlesztést nagyon jó ötletnek.”

A kreativitás felélesztése és a problémamegoldó készség fejlesztése a jövő és a megújulás érdekében nemcsak a pedagógusok körében, hanem össztársadalmi szinten is fontos feladat. Ezért tartjuk lényeges eredménynek, hogy a kurzust elvégző leendő pedagógusok egy nagyon pozitív alapélményt szereztek a nem-formális módszerekkel kapcsolatban. Munkánk során sok olyan vélekedéssel találkoztunk, hogy bár nagyon „mutatós” dolog a játékos tanulás alkalmazása az iskolai keretek között, mégis oly mértékben igényes, hogy a megfáradt, leterhelt pedagógusoknak nincs rá energiája. A fiatal generációk esetében is található bőven ellenállás a játékfejlesztés és a nem-formális módszertannal szemben, amelynek egy jelentős része inkább a bizonytalantól való félelem. Ezt igazolják a nyitrai tapasztalataink is: ha sikerül egy inspiráló, egymást támogató közeget megteremteni, a csoportban rejlő kreativitás nagyon könnyen kibontakozik.

Személyiség, önértékelés, közösség és egyéb járulékos hasznok

Ugyan a félév során fokozottan az osztályfőnöki szerepre és a nem-formális tanulásra fókuszáltunk, az utólagos értékelésből mégis azt lehet látni, hogy számos nagyon fontos „járulékos” tanulás is zajlott a csoportban. A hallgatók beszámoltak saját személyes, önismereti témáikban való előrelépéseikről, középiskolás élményeikhez kötődő megértésekről, a közösségben való lét öröméről és hozadékairól, valamint a személyes-szakmai motivációik megerősödéséről, új irányokban való felelősségvállalásról, amelyek szintén fontosak a jövő generációjának mentális és lelki egészsége szempontjából.

A szeminárium tapasztalatai alapján a következő félévben várhatóan új csoportot indítunk, s lehetőségeinkhez mérten újabb szakmai személyiségfejlesztő kurzusokat dolgozunk ki.

Molnár Kriszta és Borvák Mária, 

az „Osztályfőnök szerepe” kurzus vezetői, a TANDEM nonprofit szervezet trénerei


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .