Óvodás korú gyermekek vízi képzésének tapasztalatai

A Nyitrai egyetem Pedagógusképző Intézetében már több éve vizsgáljuk az óvodás korú gyermekek vízi fejleszthetőségének lehetőségeit, úszásra való alkalmasságukat. Egyes megfigyelések alkalmával felmérjük, hogy az általunk összeállított játékos vízi oktatási program milyen mértékben segíti elő az adaptációs folyamatokat az idegen közeghez, és milyen hatással van a vizsgált korosztály motorikus tanulásának fejlődésére. A mozgásprogram elsődleges célja az, hogy a megfelelően kiválasztott oktatási módszerek alkalmazásával minden gyermek megtanuljon a vízben biztonságosan mozogni. Fő célunk ebben az életkorban tehát nem az úszásnemek megtanítása, hanem a gyermekek szervezetének vízhez szoktatása, valamint a vízbiztonsági alapgyakorlatok elsajátítása, melyek elengedhetetlen előfeltételei a későbbi biztos úszástudásnak. Beszámolónkban azt ismertetjük, hogy a mozgásprogramban alkalmazott oktatási módszerek milyen mértékben befolyásolták az alkalmazkodási folyamat szintjét és az egyes alapkészségek elsajátítását.

A kutatás elméleti háttere és célja

Az óvodás korban megkezdhető úszásoktatás lehetőségeit magyar és szlovák viszonylatban jelenleg is nagyon sokan kutatják. A kutatási eredmények, de a testnevelés és a sport gyakorlata is azt mutatja, hogy 4-6 éves korban a fizikai alapképességek érzékeny fázisa már észlelhető, tehát az idegrendszer érési folyamatai lehetővé teszik az óvodás gyermekek gyors és hatékony mozgástanulását. Az óvodás korosztály a természetes mozgások mellett már képes gazdaságos energiafelhasználással a bonyolultabb mozgáskombinációk, mozgáskészségek végrehajtására is. Gyakorlati munkánk során folyamatosan tapasztaljuk, hogy az életkornak megfelelő tervszerű készségkialakítás és alapozó képességfejlesztés a későbbiekben elősegíti az egyes sportágak mozgásanyagának hatékonyabb elsajátítását is. Úgy gondoljuk, hogy a korai vízi fejlesztés pozitív élettani hatása egyrészt a finommozgások csiszolódása terén, másrészt a tartáshibák kialakulásának megelőzésében is megmutatkozhat. Mindez előtérbe állítja azt, hogy az úszás alapjai ebben az életkorban már hatékonyan taníthatók, ugyanis 4-6 éves korban már rendelkezésre áll a központi idegrendszer megfelelő funkcionális fejlettsége az úszómozgás sikeres elsajátításához.

Tényként kell azonban kezelni, hogy az óvodás korú gyermekek esetében nem úszásoktatásról, hanem vízhez szoktatásról van szó. A releváns szakirodalom szerint a 4-6 éves korosztály esetében az oktatási folyamat leglényegesebb eleme az idegen közeghez – a vízhez – való szoktatás. Eddigi gyakorlati munkánk eredményei azt mutatják, hogy a vizes környezettel való barátkozás játékos formában már az óvodásoknál megkezdhető, mert a gyermekek motorikuma megfelelően érett ahhoz, hogy a vízi képzés első fázisának gyakorlatanyagát sikeresen elsajátítsák.

A vízhez szoktatás fázisának fő célja az „alap úszókészségek” elsajátítása, és ezáltal a tökéletes vízbiztonság megszerzése. Mivel a vízben való mozgás alkalmával olyan törvényszerűségek érvényesülnek, melyekkel a gyermekek a szárazföldi mozgás során nem találkoztak, először alkalmazkodniuk kell ennek a környezetnek a törvényszerűségeihez. Az egyes gyakorlatok elsajátítása közben fokozatosan tapasztalják meg a víz ellenállását, légzéskor a hidrosztatikai nyomás hatását, a vízszintes testhelyzet felvételének gyakorlása közben pedig a felhajtóerő és a szemhéjzáró reflex hatását. Az alap úszókészségek elsajátítása nélkül nem lehetséges az egyes úszásnemek szakszerű oktatása sem. Ezek a készségek a vízbeugrás, a merülés és a víz alatti tájékozódás, a lebegés hason és háton, a siklás hason és háton valamint az úszólégzés. Mivel az említett gyakorlatok nem tartalmaznak bonyolult mozgáselemeket, az óvodás korosztály a megfelelő módszerek és mozgásanyag alkalmazásával képes ezeket elsajátítani.

A fentiekben említett elméleti megfontolások alapján kutatásunk feladata az volt, hogy nagycsoportos óvodás gyermekek vízi fejleszthetőségének lehetőségeit tanulmányozzuk, és egyszersmind megvizsgáljuk az általunk kidolgozott oktatási módszer hatékonyságát. Programunk célja egyrészt az volt, hogy a gyermekek a vízbiztonsági alapgyakorlatokat készségszinten sajátítsák el, másrészt szerettük volna a gyakorlatok oktatása közben megszerettetni, otthonossá tenni számukra az ismeretlen közeget. Az úszástudás szintjének vizsgálata során választ kerestünk arra a kérdésre is, hogy az oktatás sikerességét befolyásolják-e a nemek közötti különbségek, a foglalkozások heti óraszáma valamint a mozgásprogram terjedelme. Feltételeztük, hogy a rövid terjedelmű, hetente egyszer megtartott úszófoglalkozások is pozitív változásokat hoznak az idegen közeghez való alkalmazkodás folyamatában, és a tanfolyamok befejeztével a gyermekek legalább 80%-a elsajátítja a vízbiztonsági alapgyakorlatokat.

 

Módszer

Vizsgálatunkban három pozsonyi óvoda 47 gyermeke vett részt, ebből 25 fiú és 22 leány. A vizsgálat kezdetén a fiúk decimális életkora 5,7 a lányoké 5,6 év volt.  A foglalkozásokat 12 héten át, hetente kétszer, egy órában tartottuk. Az alap úszókészségek elsajátítására a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő mozgásprogramot állítottunk össze a fokozatosság elve alapján. Könnyen érthető, logikusan egymásra épülő játékokat és célgyakorlatokat alkalmaztunk. Az oktatás derékig érő vízben, különböző színes vidám segédeszközök használatával történt, melyek elterelték a gyermekek figyelmét a félelemtől, és az egyes feladatok végrehajtását is megkönnyítették. Egy-egy oktatási terület megtanulása után ellenőrzést tartottunk. A mérésekhez a szakirodalom alapján tesztegyüttest állítottunk össze, de néhány feladatot a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazítottunk.

A belépő adatokat az első foglalkozáson vettük fel, és az eredmények alapján osztottuk csoportokba a gyermekeket. A mozgásprogram eredményességét a tanfolyamok befejeztével az egyes vízbiztonsági alapgyakorlatok elsajátításának mértékével jellemeztük. A belépő és a kilépő tesztelések alkalmával az alkalmazkodási folyamat szintjét négy területen tanulmányoztuk: a vízbeszállás módja, a merülés fokozatai, a víz alatti tájékozódás és a lebegés.

Az első feladatnál megnéztük, hogy a gyermekek a vízbeszállás melyik módját képesek végrehajtani: (a) csak a medence oldalán található lépcsőn megy a vízbe, (b) segítséggel beugrik a vízbe, (c) önállóan ugrik be a vízbe. A merülés képessége a vízbiztos úszástudás alapfeltétele. Ennél a feladatnál azt vizsgáltuk, hogy a gyermekek milyen mértékben képesek végrehajtani a merülés gyakorlatát: (a) merülés egész testtel a víz alá, (b) merülés állig, (c) nem teljesítette. A víz alatti tájékozódásnál legfeljebb két próbálkozásra a gyermekeknek egy tárgyat kellett felhozniuk a medence aljáról.  Az utolsó feladat a lebegés végrehajtását követelte meg. Az adatokat a matematikai statisztika segítségével is elemeztük. A nemek közötti különbségeket, valamint az úszókészség fejlődésének mértékét százalékszámítással és chi-próba alkalmazásával állapítottuk meg.

 

Eredmények, értékelés

Az úszástudás fejlődésének mértékét nemenkénti bontásban elemeztük. A tanfolyam kezdetén csupán a fiúk 17%-a és a lányok 14%-a tudott önállóan vízbe ugrani. Ugyanezt a tesztfeladatot az oktató segítségével a fiúk 19%-a, valamint a lányok 24%-a hajtotta végre sikeresen. A gyermekek mintegy kétharmada azonban csak a medence oldalán található létrán, esetleg a lépcsőn merészkedett be a vízbe.

A tanfolyam végére már a fiúk 76%-a és a lányok 79%-a hajtotta végre a vízbeugrást az oktató segítsége nélkül. A program hatékonyságát jelzi, hogy a tanfolyam befejeztével csupán 21% volt azoknak a gyermekeknek az aránya, akik továbbra is az oktató segítségét igényelték a vízbeszállásnál, míg a gyermekek 79%-a volt képes a vízbeugrás gyakorlatát önállóan végrehajtani. Az első tesztfeladat kezdeti és végső eredményei között a különbség úgy a fiúk, mint a lányok esetében statisztikailag is jelentős (p < 0,01).

A második teszt segítségével a tanfolyam kezdetén és végén a merülés képességét vizsgáltuk. A merülés végrehajtása már egy bizonyos fokú „vízi előképzettséget” feltételez. A tanfolyam kezdetekor a fiúk egyötöde, a lányoknak pedig több mint a fele nem volt képes a fejét a víz alá meríteni. A tanfolyam elején csupán a fiúk 34%-a, illetve a lányok 32%-a tudta sikeresen végrehajtani a merülés tesztjét, tovább a lányok 15%-a, valamint a fiúk 26%-a tudott csak állig a vízbe merülni. A kilépő teszteléseken a merülés feladatát már a fiúk 72%-a és a lányok 80%-a hajtotta végre tökéletesen, ami azt jelenti, hogy a tanulók egész testtel a víz felszíne alá tudtak merülni. Állig a gyermekek 15%-a merült, sajnos a fiúk 13%-ának, a lányok 5%-ának nem sikerült ezt a készséget a tanfolyam végére elsajátítania. A különbség – csakúgy, mint az előző tesztben – a fiúknál is és a lányoknál is jelentős ( p < 0,01).

A harmadik tesztfeladat – víz alatti tájékozódás nyitott szemmel és tárgy felhozatala a medence aljáról – egyben a légzési gyakorlatot is tartalmazza. A tanfolyam kezdetén ezt a feladatot első próbálkozásra csupán a fiúk 21%-a, a lányok 19%-a hajtotta végre sikeresen, a feladatot második kísérletre a fiúk 12%-a, a lányok 9%-a teljesítette. A kilépő teszteléseken a gyermekeknek több mint a fele teljesítette sikeresen első kísérletre a tesztfeladatot, míg a másodikra a fiúk 30%-a, a lányok 34%-a volt képes a tárgyat felhozni a medence aljáról. Ezt a fontos gyakorlatot a fiúk 20%-a és a lányok 18%-a a tanfolyam végén sem tudta teljesíteni. A kezdeti és végső tesztek közötti különbség mindkét nem esetében 0,5%-os szinten volt jelentős.

A negyedik tesztfeladatot, a lebegés gyakorlatát, alternatív módszerrel értékeltük: teljesítette és nem teljesítette. A lebegés végrehajtásánál megvizsgáltuk, hogy a gyermekek mennyire képesek biztos egyensúlyi helyzetben, ellazított izomzattal, a levegő visszatartásával és nyitott szemmel felvenni az úszáshoz szükséges támasz nélküli helyzetet. Míg a belépő teszteléseken a fiúk 12%-a és a lányok 18%-a teljesítette ezt a feladatot, addig a tanfolyam végén már a tanulók 80%-a volt képes könnyedén végrehajtani ezt a tesztfeladatot. A negyedik tesztfeladat kezdeti és végső eredményei között a különbség a fiúknál és a lányoknál is jelentősnek mondható. Vizsgálatunk következő kérdése az volt, hogy befolyásolják-e az úszókészségek elsajátítását a nemek közötti különbségek. Várakozásainknak megfelelően a fiúk és a lányok bemeneti és kimeneti tesztjeinek eredményei nem térnek el lényegesen egymástól.

 

Összegzés

Az eredmények azt mutatják, hogy egy jól összeállított játékos gyakorlatanyag segítségével az óvodás korosztály képes elsajátítani az alap úszókészségeket, és megfelelő mértékben alkalmazkodni a vízi környezethez. A tanfolyam végére elértük, hogy a gyermekek ugyanolyan otthonosan mozogjanak a vízben, mint a szárazföldön, bár eleinte nem volt egyszerű megszokniuk az idegen közeg eltérő viszonyait. Ismét tapasztalhattuk, hogy a tanfolyamok alatt a legnagyobb gondot a szem nyitva tartása jelentette. Nehezen szokták meg a gyermekek, hogy a szemet a víz alatt is ki kell nyitni, mert csak így lehetséges a biztonságos tájékozódás. Eredményeink azt is bizonyítják, hogy az alapkészségek elsajátítására, a vízben való biztonságos mozgás megtanítására megfelelő terjedelmű tanfolyamra van szükség. Az adaptáció szintjét vizsgálva a nemek között sem a belépésnél, sem a kilépésnél nem találtunk jelentős különbséget.

Viczay Ildikó – Baráth László


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .