Ritmus és interpretáció – Gondolatok Horváth Kornélia Verselméleti tradíció és a modern magyar líra című könyvéről

Horváth Kornélia 1971-ben született Budapesten, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. A szerző legutóbbi kötete Petri György költői nyelvezetét tárgyalta (Petri György költői nyelvéről. Poétikai monográfia). Mindkét említett kötet a Ráció Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben.

A mű két tematikus egységre oszlik. Az első egyfajta áttekintés a magyar verselméleti tradícióról a 19. század közepétől kezdődően az 1960-as évekig, miközben figyelmet szentel a ritmus és versritmus fogalmának, szemantikus-interpretatív teóriáinak, az európai kontextust véve alapul. A második rész a modern magyar líra néhány kiemelt darabjában vizsgálja a ritmus szemantikai interpretációjának lehetőségeit. „Nincsen olyan felosztás, amely akár elméletileg teljesen szabatos, akár gyakorlatilag teljesen kifogástalan lehetne. Mert az irodalom s az irodalmi élet szakadatlan folytonosság.“ (Tolnai Vilmos: Bevezetés az irodalomtudományba) – szól az első fejezet nyitányaként szolgáló idézet, mely meghatározza a szerző azon törekvéseit, hogy „részleges“ áttekintést nyújtson a hazai verselméleti tradíciókról. Bevezetésként az olvasó megismerkedhet a verselméleti probléma exponálásával, illetve a ritmus és (vers)értelmezés kérdésével. Az első fejezet a verstani tradícióra fókuszál, többek között Négyesy László munkásságára, az 1960-as évek verstankutatásánál Fónagy Iván, Gáldi László, nem utolsó sorban pedig Várgyas Lajos ténykedésére. Ezt követi egy passzus a magyar költők ritmus, hangzás és értelmi összefüggéséről, majd a nemzetközi kontextus a 20. századi nyelvi-szemantikus elméletekből.

A második részben a szerző a modern magyar lírát veszi alapul vizsgálódásaihoz. A ritmus és jelentés: a kétértelműség retorikája című fejezetben Arany János, illetve Zrínyi Miklós munkásságát veti össze, kitérve a szerzőség rétorikájára. Versnyelv és emlékezet címszó alatt pedig Babits Mihály Esti kérdés című verséről olvashatunk, mely nyíltan manifesztálja a szövegen kívüli kulturális kapcsolatot. Ezután következik a (vers)nyelv és lírai narratíva vizsgálata Kosztolányi Hajnali részegségében, a „józanság“ értelmezési lehetőségei Radnóti Levél a hitveshez című versében, illetve mítosz, versbeszéd és szerelem – Nagy László Ki viszi át a Szerelmet című alkotásának elemzése. Az utolsó oldalakat Horváth Kornélia a poétikai alakzatok, valamint a poétikai (és ritmikai) tendenciák kortárs magyar irodalomban való vizsgálatának szentelte (hogy csak pár nevet említsünk, a teljesség igénye nélkül: Háy János, Géczi János, Parti Nagy Lajos, Oravecz Imre, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Szabó T. Anna stb.)

A könyv nyelvezete érthető, világos, logikus felépítésű, ugyanakkor a témában nagyfokú jártasságról tesz tanúbizonyságot. Terjedelme nem haladja meg a 200 oldalt, ami azonban semmit sem von le a mű értékéből. Sőt, külön kiemelném, hogy mentes a nem célravezető felesleges szószaporítástól. A lényegi mondandóra összpontosít, igencsak kondenzált módon tálalva azt, igyekezvén példákkal alátámasztani a szerző állításait. Szakmai szemponból hiánypìtló írás (bizonyos kérdésekben mindenképpen, mint pl. a nyelvi-szemantikai-poétikai aspektus). Egy ilyen jellegű kiadvány megírása nem kis feladat, hogy a szerző szavait idézzem: „ … a verstan, csakúgy mint bármely egyéb tudomány, sőt, mint bármely egyéb tudomány, természetesen nagyon is „szubjektív“, ami azonban nem a szubjektív önkényességnek való kiszolgáltatottságot jelenti, hanem csak azt jelzi, hogy mindenféle verstani meglátásunk és állásfoglalásunk eleve interpretáció kérdése“.

 

                                                                                                                      Számel Petra

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .