Tudomány- és művészetnapok Ipolyságon Beszélgetés Béres Gáborral

Az ipolysági állami gimnázium idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A jubileumi év számos rendezvényt kínál az iskola egykori és jelenlegi diákjainak. Erről faggatjuk az alábbiakban Béres Gábor kémia szakos tanárt.

A tanév első felében tudomány-és művészetnapokon vehettek részt a diákok. Ki volt az ötletgazda?

Az én ötletem volt, az iskola igazgatója és a kollégák pedig üdvözölték, hogy havi rendszerességgel szervezzünk tudománynapot, illetve később művészetnapokkal bővítettük a kínálatot.

Hogyan épül fel egy-egy ilyen nap?

A tanítási órákra gyakran készülnek a diákok prezentációval, és egyik-másik olyan jól sikerül, hogy azt gondoltam, érdemes nagyobb közönség elé vinni őket. A vállalkozó szellemű diákokat meggyőztem, hogy dolgozzanak tovább az előadásukon, néhány ötlettel, útmutatással segítettem őket. Tehát vannak különböző tudományterületekről  tájékoztató diákelőadások, ezenkívül pedig hívunk vendégelőadókat is.

Kérlek, mesélj az egyes tudomány- és művészetnapokról!

Az első tudománynapot februárban tartottuk. Előzőleg több diákunk is bekapcsolódott a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán a középiskolásoknak hirdetett versenyekbe, így a Nagy magyarok a természettudományokban, illetve az Örkény-emlékév jegyében zajló többfordulós Legere irodalmi vetélkedő kapcsán készített előadásaikat ismertették iskolatársaikkal.  Vendégelőadónk pedig a nyitrai egyetem fizika tanszékének vezetője, Teleki Aba volt, aki mágnesességgel kapcsolatos előadást tartott, miközben számos látványos kísérletet mutatott be. A végén folyékony nitrogénnel fagyit készített, amit a hallgatóság meg is kóstolhatott, tehát még gasztronómiai élményük is volt.  Második alkalommal Csörgő Tamás részecskefizikus, az MTA Wigner Fizikai Kutatóintézetének munkatársa látogatott el hozzánk, aki a legkisebb atomi részecskékről, a kvarkokról tartott előadást, illetve a Higgs-bozonról, amit az előadás előtt egy héttel fedeztek fel, tehát abszolút lépést tartunk a tudomány legújabb vívmányaival. Ezenkívül bemutatott egy speciális kártyajátékot, amelynek segítségével ki lehet rakni az atom legkisebb összetevőit. Természetesen diákjaink is szerepeltek, a nemesfémekről, a globális felmelegedésről és az érzelmi intelligenciáról számoltak be.

A tudománynapokat művészetnapok egészítették ki. Ezt miért tartottad fontosnak?

Azért, mert nem csak a természettudományok iránt érdeklődő diákok igényeit tartottuk szem előtt. Kifejezetten a zenére fókuszáltuk az első művészetnapot, mert a középiskolai oktatásból szinte teljesen hiányzik a zenei nevelés. Nálunk ugyan valamivel jobb a helyzet, mint másutt, mert van egy vegyeskarunk, a 22 éves múltra visszatekintő Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskar. A zenét is inkább élményszerűen, semmint tananyagszerűen próbáltam bemutatni. Egykori diákjaink közül azokat hívtuk meg, akik zenei pályára léptek, zenetanárok lettek. Az egyik vendégünk Híves Mária, a nagykürtösi művészeti alapiskola énekszakos tanára volt, a másik Dianiš Dóra, az ipolysági zeneiskola gitártanára, valamint eljött közénk Matyó Márió, aki az  építészeti egyetemmel párhuzamosan konzervatóriumot is végez, énekelni tanul.

 

A következő művészetnapra az iskola falain kívül került sor.

Igen, szerveztünk Ipolyságon egy nemzetközi pünkösdi kórusfesztivált, és ennek a rendezvénynek a nyitánya volt a második művészetnapunk, mely a zsinagógában, a Menora Saag Centrum Artisban zajlott. Iskolánk már említett vegyeskara  mellett fellépett az ipolysági Művészeti Alapiskola Kamarakórusa, valamint meghívtuk a Pongrácz Lajos Alapiskola Csillag-szóró gyermekszínjátszó csoportját. Mind az énekkarok, mind a színjátszók országos versenyre készültek, s úgy gondoltuk, jót tesz majd a komoly megmérettetés előtt egy nyilvános főpróba. Ezenkívül szerepelt iskolánk diákja, Zolczer Melánia, aki a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos elődöntőjén prózában ezüstsávos minősítést kapott, valamint a miskolci Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke, Klukon Krisztián, aki  az első művészetnapon  is nagy sikert aratott virtuóz gitárjátékával, s szívesen eljött ismét közénk.

Mennyiben tért el az előzőektől az utolsó tudománynap, mely június 6-án valósult meg?

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Felvidéki Tehetségsegítő Tanács az idén első alkalommal rendezte meg tudománynap-sorozatát különböző középiskolák bevonásával. Az öt helyszín egyike éppen a mi gimnáziumunk volt. A plenáris előadásokat élményműhelyek követték, melyek nagyon sokféle területre kalauzolták el a diákokat a modellezéstől a különböző geometriai alakzatokon át a kristályszerkezetekig. Fizikai és kémiai kísérletek zajlottak kis létszámú csoportok előtt, a csoportok pedig cserélődtek, tehát mindenki abszolvált mindent.

Kik voltak az előadók?

Főleg magyarországi szakemberek, egyetemi oktatók, élményközpontok munkatársai. Angelusz Iván pl. a tudomány és a művészet kapcsolatáról, az ikozaéder és a tánc, vagyis a matematika és a művészet összefüggéseiről tartott előadást, Darvas György a szimmetriák csodálatos világába kalauzolt el, a záróelőadás pedig a hang fizikájáról szólt.

Ez egyfajta tudomány-népszerűsítés tehát?

Igen, mostanában az a trend, hogy minél több élményt, érzéki tapasztalatokat szerezzenek a fiatalok a tudományokkal kapcsolatosan, tehát elmélet helyett inkább a gyakorlatra, hogy a természettudományok visszakerüljenek a közkedvelt tantárgyak közé.

A tudomány- és művészetnapokon az egész iskola részt vett?

A negyedikesek kivételével minden diák, a tanárok közül pedig azok, akiknek órájuk lett volna éppen, vagy akiket érdekeltek az adott témák.

Úgy tudom, a közönségbe vendégeket is hívtatok.

Igen, a Pongrácz Lajos Alapiskola nyolcadikos és kilencedikes diákjai jöttek el hozzánk háromszor is. A pedagógusszövetséggel közösen szervezett tudománynapra pedig a régió alapiskoláiból és középiskoláiból érkeztek érdeklődők, több mint negyvenen. Ehhez jött még a mi nyolcvan diákunk, meg is telt az előadóterem. De az előző tudomány- és művészetnapokon is közel százan voltunk.

Milyen volt a rendezvénysorozat visszhangja?

Az előadók jól érezték magukat. Teleki Aba pl. a diákelőadásokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy igazán magasra tették a mércét, s hogy mégsem elveszett generáció a mai tizenévesek generációja, mert azt tapasztalta, hogy igenis van komoly igény és érdeklődés a tudományok iránt, csak megfelelőképpen kell tálalni az ismereteket, illetve jól kell motiválni a diákokat. A diákoknak is minden egyes tudomány- és művészetnap nagyon tetszett, egykori diákjainknak is maradandó élményt jelentett, megtiszteltetésnek tartották, hogy eljöhettek régi iskolájukba, és beszámolhattak arról, mire is vitték, milyen tanítványokat nevelnek.

Érdemes név szerint is megemlíteni azokat a jelenlegi diákokat, akik a tudománynapokon több alkalommal is szerepeltek prezentációval.

Érdekes, hogy főképp lányok vállalkoztak, holott azt gondolnánk, a természettudományok inkább a fiúk számára vonzóak. Ez talán abból is fakad, hogy a beszámolók először tanítási órákon hangzottak el, és a lányok hajlandóbbak többletmunkát végezni, szorgalmasabbak is, mint a fiúk. Meg kell említenem, hogy ezeknek a lányoknak előadói múltjuk is van, szavalóversenyeken vagy iskolai ünnepségeken gyakran szerepeltek előadóként, és ezt a tapasztalatot vagy rutint kamatoztathatták most is. Közben kedvet is kaptak, s egy idő után maguk álltak elő ötletekkel, mit és hogyan lehetne csinálni. Nem kellett sokáig noszogatni egyiküket sem, szívesen vállalták azokat a témákat, amiket ajánlottam nekik. Hárman adtak elő rendszeresen: a másodikos Zolczer Melánia és Beňo Zsuzsanna, valamint a harmadikos Mlynárik Brigitta. Rajtuk kívül Rédli Beáta, Barján Rita és Jámbor Lívia mutatkozott be.

Ki segített a szervezésben?

A kapcsolatteremtésben az igazgatónő vállalt szerepet, a technikai felszerelés biztosításában főleg a megatudománynap esetében számíthattam természetesen a kollégákra is.

Öt rendezvény után hogyan látod: teljesült a cél, a tudomány- és művészetnapok küldetése?

Nagyon jó volt a fogadtatás, ezt onnan tudom, hogy sokat beszélgettem a diákokkal, akik arról számoltak be, hogy nem volt hiábavaló végigülni ezeket az előadásokat. Azt gondolom, érdemes lenne a jubileumi éven túl is szervezni hasonlókat, ha nem is havi rendszerességgel. Úgy érzem, amit vártunk ettől a rendezvénysorozattól, az megvalósult.

Elképzelhetőnek tartod, hogy egyik-másik hallgató, akár gimnáziumi, akár alapiskolai diák éppen a tudomány- vagy művészetnapok hatására fog pl. pályát választani?

Benne van ez is, sokszor egészen apró dolgokon múlik, hogy a bizonytalanok megerősítést kapjanak. Azzal, hogy kívülről is jönnek előadók, másfajta visszajelzések születnek, s nekünk is jó, hogy megerősítést kapunk azokkal az értékekkel kapcsolatban, amiket mi közvetítünk.

A jubileumi évnek még nincs vége. Folytatódik-e az őszi időszakban a tudomány- és művészetnapok sorozata?

Igen, elég sok az ötletünk, a nagy tudománynapon a magyarországi előadók közül többen is ígérték, hogy ismét eljönnek. És számos egykori diákunkat is meghívjuk majd, akik különböző területeken dolgoznak. Az ünnep kicsúcsosodása októberben lesz, akkor egy héten át naponta tervezünk beszélgetéseket, előadásokat. Szeretnénk, ha a diákok magukénak éreznék az évfordulót, és az egykori diákok arról is tanúbizonyságot tennének, hogy érdemes volt ebbe az intézménybe járni. Jelenlegi diákjaink számára pedig tágul a horizont, ha messziről érkeznek különböző világlátású és sok tapasztalattal rendelkező emberek. Távlati tervünk pedig az, hogy a diákprezentációkkal, élményműhelyekkel vagy a művészeti tevékenységünkkel felkeressük a környező alapiskolákat, hogy láthatóvá váljon, mi történik a gimnáziumban. Tehát nemcsak beszélni kéne ezekről a dolgokról, hanem csinálni, közel hozni, kézzel foghatóvá tenni.

Sok sikert hozzá!

Lejegyezte: Zella Ágnes


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .