Vízkeleti László: A helyesírás-tanítás céljai és feladatai

        „A helyesírás tanítása egyetlen évfolyamhoz vagy iskolafokozathoz sem köthető kizárólagosan. Minden életkornak és minden iskolatípusnak megvannak a saját céljai és feladatai.”

                                                                                                (Antalné Szabó Ágnes)

 

A helyesírás oktatása alap- és középiskolai szinten egyaránt kihívást jelent az adott nyelvet oktató tanárnak. A magyar nyelv a helyesírása különböző részterületei miatt azon igényesebb nyelvek közé tartozik, ahol egy-egy szó vagy kifejezés helyes jelölése olykor igencsak elgondolkodtató tud lenni. A Katedra korábbi számaiban már foglalkoztunk a helyesírás egyes részterületeivel, a szlovákiai magyar kifejezések ortográfiájával. Írásomban a helyesírás-tanítás céljait és feladatait szeretném felvázolni.

Ha ismerjük egy nyelv helyesírását, azt jelenti, hogy képesek vagyunk egy-egy helyesírási problémát megoldani, a szabályokat megfelelően alkalmazni. Éppen ezért az első és legfontosabb cél a helyesírási szabályok megtanítása, illetve megtanulása. Ezen ismeretek mellett azonban, amelyek javarészt szabályszerűségek, szükséges a folyamatos gyakorlás, vagyis a következő cél a helyesírási kompetencia fejlesztése. Ha eredményességet szeretnénk elérni tanulóinknál, újabb és újabb kreatív feladatsorokat kell alkotnunk, hogy készségük a megfelelő szintre fejlődjön. Ezáltal a kreatív helyesírási gondolkodást is fejlesztjük. Egy meghatározó célnak a helyesíráshoz való pozitív viszony kialakítását nevezhetjük. Az oktatási intézmények egyik fő feladata, hogy felkészítsék a diákokat a társadalmi élet adta megpróbáltatások leküzdéséhez, kiemelt szerepet kap az önképzés is, vagyis esetünkben a különböző kézikönyvek és szótárak aktív használata.

A célok mindig feladatokkal párosulnak, így van ez a helyesírás terén is. Fontos, hogy az egyes feladatok, műveletek igazodjanak ahhoz a korcsoporthoz, akivel éppen foglalkozunk. Az egyes feladatok aktivizálják a tanulók elméletben megszerzett tudását és egyúttal fejlesztik is azt. Vannak azonban olyan feladatok, ahol nem hagyatkozhatunk a helyesírási szabályzatokra, itt különösképpen a folyamatos gyakorlás kap szerepet. Ilyen műveletek közé tartozik a j/ly pontos használata vagy a szavak tövében elhelyezkedő magánhangzók írása. A lámpabura egy gyakori példa a magánhangzók helyes jelölésének tanításakor, ugyanis semmiféle szabály nincs arra, hogy miért rövid a szóban található u betű. Ugyanakkor jogos a kérdés, hogy miért hosszú az odú szó második magánhangzója, miért pontos j-vel írjuk a papagáj szavunkat. Az ilyen kifejezések akkor fognak a legeredményesebben rögzülni tanulóink tudatában, ha azokat gyakorta használni fogják egy-egy helyesírási feladatban. Vannak olyan gyakorlatok, ahol a szabályok mellett bizonyos mértékig a kreativitásra is szükség van, pl. az egybe- és különírás valamint az írásjelek megfelelő használatának tanításakor.

Kulcsfontosságú tényezővé vált az egyes helyesírási hibák észlelése és javítása. Kritikusan szemléljük a körülöttünk levő világot, az üzletek, kávézók, intézmények, szervezetek feliratát, a világhálón megjelenő szövegek pontosságát, egy-egy hibásan elválasztott szó vagy helytelenül leírt kifejezés nem kerüli el figyelmünket. Ebből kifolyólag érdekes és kreatív feladat lehet alap- és középiskolai fokon is a helytelenül írt kifejezések feltérképezése a sajtóban vagy akár a városban található táblák, feliratok megfigyelése. Számos helytelen formát észlelhetünk szinte naponta.

Nem elhanyagolható tényező a motiváció. A megfelelő gyakorlatok kiválasztásával, a feladatok kialakításával, példaválasztással motiválnunk kell a tanulókat arra, hogy a pontos helyesírás-tudásra bizony az élet minden területén szükség van. Fontos, ha a diákok tudatosítják azt, hogy az egyes szabályszerűségeket nem csupán érdemes és szükséges, hanem lehetséges megtanulni. Ezáltal motiváltak lesznek arra, hogy megtanulják, mivel ezek az előírások nem változnak, hanem évtizedekig állandóak. A folyamatosság megvalósítása éppen olyan fontos, mint a motiváció. Ha az ismeretünket nem csupán párszor fogjuk alkalmazni a gyakorlatban, hanem azt folyamatosan alkalmazzuk, jártasak leszünk egy-egy probléma megoldásában. Tulajdonképpen nemcsak saját, de a tanulók igényeit is fejlesztjük azzal, ha minden írásbeli megnyilatkozásuknál (házi feladat, dolgozat, fogalmazás) értékelési szempontnak tartjuk a szöveg tartalmi összetevőit, és a külalak mellett a helyesírást is.

A helyesírási ismeretek oktatásához számos feladat közül válogathatunk. Ahhoz hogy munkánk eredményes legyen, mindenképpen a feladatok sorrendjében, tudatos kiválasztásában a logika elvének kell uralkodnia. Mindig az egyszerűbb feladatoktól haladjunk a nehezebbek felé. A fokozatosság követelménye alapján a szövegmennyiséget mindig az adott célcsoport életkorának megfelelően kell választanunk, amit a tanulók gondos helyesírással tudnak leírni. A túlságosan bonyolult és hosszú feladatsorok csökkentik a tanulók helyesírási fegyelmezettségét. Ehhez kapcsolódik a megfelelő mennyiségű példaanyag és feladat. Fontos, hogy elegendő mennyiségű és világos példával szemléltessük az egyes szabályok alkalmazását. A játékosság elve a helyesírás-tanulás folyamatát derűsebbé teheti, fokozza a munkakedvet, a játék élményéből fakadó motiváció erősíti a szabályokhoz való pozitív viszonyulást.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy ahhoz, hogy a helyesírás-tanítás eredményes legyen, a céloknak és a feladatoknak mindig harmonizálniuk kell egymással.

 

Az alábbiakban összefoglaljuk, melyek azok a helyesírási műveletek, melyek általános érvényű szabályszerűségekkel nem magyarázhatók:

–          a hagyomány elve a családnevek és a j/ly helyes jelölésében

–          a magánhangzók helyes jelölése

–          a mássalhangzók helyes jelölése

–          a kivételek helyesírása.

A begyakorláshoz és az íráskép helyes rögzítéséhez segítségül szolgálnak a különféle gyakorlatok. Ezek azok az esetek, ahol hangsúlyozhatjuk, hogy a helyes alak rögzítése a folyamatos gyakorlással érhető el. Tulajdonképpen az írás közben a tanuló nem szabályszerűséget idéz elő az emlékezetéből, hanem megjegyzett szavak írásképét aktivizálja a mentális lexikonjából. A helyes szóalak (íráskép) rögzítésének három szakaszát különböztetjük meg:

a példa (szó) megfigyelése – az emlékezetbe vésése – az emlékezetből való felidézése.

A helyes írásformát a tanulók különféleképpen jegyzik meg. Van olyan diák, akinek a szó többszöri leírása vagy épp szóban való hangoztatása segít a megtanulásban. Gyakran segítheti a tanulást, ha a problémásabb szavakat a tanuló szókapcsolatokban vagy mondatokban látja és így rögzíti azokat.

Írásomban a helyesírás-tanítás főbb céljaira és feladataira szerettem volna felhívni a figyelmet. A különféle kreatív feladatokkal érdekesebbé tehetjük a sokszor „túlságosan elméleti jellegű” tanítási órát, elérhetjük vele, hogy diákjaink megkedvelik a helyesírást és a gyakorlati életben helyesen rögzül majd egy-egy szóalak vagy kifejezés írásképe.

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .