Vízkeleti László: Frazémák közti nyelvi különbözőségek

Az egyes nyelvek különböznek egymástól kifejezéseikben, grammatikai rendszereikben vagy pragmatikai összetevőikben. Írásomban a frazémák nyelvtani sajátosságaival foglalkozom magyar−szlovák−német viszonylatban.

A szókészlettan és különös tekintetben a frazeológia az összehasonlító nyelvészeti kutatások egyik olyan fejezetének számít, amely mára gazdag szakirodalommal rendelkezik. Több szótár is foglalkozik német−magyar, ill. szlovák−magyar frazeológiai egységek, idiomatikus kifejezések egybevetésével. Ennek ellenére azért választottam ezt a részproblematikát a nyelvek összehasonlításánál, mert a fenti publikációk nem, vagy csak részben foglalkoznak alaktani jellegű egybevetésekkel.

Fontos, hogy az elemzések előtt definiáljuk a frazéma terminust. Ladislav Mlacek, szlovák nyelvész szerint frazeológiai egységnek nevezünk olyan „…képletes, megbonthatatlan jelentésű és jellegzetes állandósult szókapcsolatokat, melyek jelentése kifejezhető:

–          egyszerű szóval: meghalt

–          szószerkezettel: nagyon kíváncsi valamire

–          egyszerű mondattal: A feledés homályába merül.

–          összetett mondattal: Ki mint vet, úgy arat”.

Az összehasonlító kutatások központi feladata a nyelvek különbözőségeinek feltárása a nyelvi rendszer síkján vagy épp a nyelvhasználat terén. A központi elméletek Saussure téziseiből indulnak ki, miszerint a nyelv egy rendszer, mely nyelvi elemekből (hangok, morfémák, szavak, szerkezetek, mondatok) tevődik össze, és a köztük fennálló (nyelvtani, jelentéstani) viszonyok hálózata képezi magát a rendszert.

Földes Csaba szerint a nyelvek közti különbözőségek vizsgálata lehetővé teszi azok kulturális sajátosságainak feltárását is. A nyelv és a kultúra kettőssége tehát elválaszthatatlan egymástól, az egyik a másik függvényében létezik és folyamatosan fejlődik.

Dolgozatomban az állandósult szerkezetek igevonzatát vizsgálom az alaktani szegmensek tükrében. Ha megfigyeljük ezeket a szerkezeteket, a legtöbbjük a lexémák szintjén eltér egymástól, sőt szemantikailag is lehetnek különbözőségek. A vizsgálatomban mindenekelőtt azt elemzem, hogy az egyes magyar esetvégződések (ragok) milyen alaktani megnyilvánulásban fordulnak elő szlovák és német fordításban.

Az ekvivalencia mint terminus elemzéseimben központi helyet foglal el. A rendszerközpontú egybevetések az alábbiakban lehetőséget nyújtanak a fordítástudományi ekvivalencia-problematika néhány fontosabb aspektusának kiemelésére. A nyelvek közötti megfeleltetések lehetőségeit kontrasztív elemzésben ábrázolom, melynek központi részét a reprezentatív válogatású példatípusok szolgáltatják. Az ekvivalencia fokozataihoz igazodva a vizsgált szerkezeteket a következőképpen csoportosítottam:

1. Teljes alaktani (szerkezeti) ekvivalencia az esetragok és az elöljárószók viszonyában

–          a frazémák szerkezeti egységében (igevonzatok) a magyar esetragoknak megfelelő szlovák és német elöljárószók és az ekvivalenciához szükséges szuffixumok jelennek meg:

derült égből villámcsapás – ako blesk z jasného neba – wie ein Blitz aus heiterem Himmel     ˈhirtelen jött dologˈ

 a beszédébe vág valakinek – skočiť niekomu do reči – jemandem in das Wort fallen ˈnem hagyja végigmondani a másikatˈ

 Borban az igazság. – Vo víne je pravda. – Im Wein liegt Wahreit. 

  

  1. Részleges alaktani (szerkezeti) ekvivalencia az esetragok és az elöljárószók viszonyában

 –          a frazémák szerkezeti egységében (igevonzatok) a magyar esetragoknak nem megfelelő (nem a standardoz mért) elöljárószók és az ekvivalenciához szükséges szuffixumok jelennek meg vagy a szlovák, vagy a német fordításokban:

 Eszembe jutott. – Prišlo mi na rozum. – Es kam mir in den Sinn. ˈvalami fontos dologra emlékezettˈ

Nyitott szemmel járni. – Mať otvorené oči. – Mit offenen Augen durch die Welt gehen. ˈrésen lenniˈ

           A kalapja alá szedett. – Mať pod čapicou. – Auf der Lampe haben. ˈberúgottˈ

  1. Alaktani (szerkezeti) különbözőség az esetragok és az elöljárószók viszonyában

–          a frazémák szerkezeti egységében (igevonzatok) a magyar esetragok a szlovák és német fordításokban megjelenő elöljárószók és az ekvivalenciához szükséges szuffixumok tekintetében nincsenek ekvivalencia-viszonyban:

           Betegre dolgozza magát. – Pracovať do úmoru. – Bis zum Tod arbeiten. ˈrengeteget  dolgozikˈ

            Kifogy a béketűrésből. – Opúšťa ho trpezlivoť/prešla ho trpezlivosť. – Sein         Geduldsfaden riß ab. ˈelveszítette a türelmétˈ

            Nincs bőr a képén. – Mať hrubú/hrošiu kožu. – Ein dickes Fell haben. ˈszemtelenˈ.

 

A fenti vizsgálatokból arra következtethetünk, hogy magyar−szlovák−német viszonylatban az állandósult szerkezetek egybevetése különböző tendenciát mutat a megfelelések (ekvivalenciák) tükrében, amivel a nyelvek és kultúrák közti grammatikai különbözőségeket bizonyítjuk írott nyelvi korpuszon.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .