Jakab István: Harcunk a szlovakizmusokkal (I.rész)

1. Mit értünk szlovakizmuson?

Szlovakizmusnak – vagy latinosabb írásmóddal: szlovacizmusnak – a magyar nyelvünkben szlovák kifejezés- és szerkesztésmódokkal létrehozott nyelvi egységeket: hangokat, szavakat, kifejezéseket, mondatokat stb. nevezzük. Az utóbbi időben a szlovákiai sajtóban inkább a szlovakizmus alak használatos megnevezésükre, ezért olvasóink is elsősorban ezzel találkoznak majd gyakrabban ebben a cikkben és az ezt követőkben.

A szlovakizmus sokféle formában fordul elő nyelvünkben. Hangképzésünkre, szóhasználatunkra, mondatszerkesztésünkre ugyanis sokféleképpen hat a szlovák nyelv, hiszen ez a hivatalos élet nyelve is: a hivatalos szövegek szlovák nyelven jelennek meg, hozzánk néha csak fordítások formájában jutnak el; így közvetíti őket a televízió, a rádió, sőt az írott sajtóba is fordítások útján kerülnek. Sok tehát a lehetőség arra, hogy intenzíven hasson a szlovák nyelv a szlovákiai magyarok nyelvhasználatá­ra. Mivel újságíróképzésünk nincs magyar nyelven, magyar nemzetiségű polgáraink anyanyelvi képzettsége is messze elmarad még a kívánatostól, így nagy mértékű a nyelvromlás is. Az alábbiakban azokra a hibákra hívjuk fel a figyelmet, amelyeket magyar nemzetiségű polgáraink a szlovák nyelv hatására követnek el anyanyelvük használatában. Vagyis elsősorban ezek a témák fognak szerepelni a cikkekben: tükörszavak és -kifejezések, tükörszólások, vonzatkölcsönzések, ragozásmódunk szlovákos jellegzetességei, helyesírásunk szlovák eredetre visszavezethető hibái stb. Sőt még egy-egy magyar rag szlovák minta alapján való használata is minősíthető szlovakizmusnak. Pl. a -vár végű helységnevek nyelvünkben helyhatározói külviszonyragokkal használatosak: Kolozsváron, Szigetvárra, Kaposvárról stb. De az Érsekújvár helységnév – a csallóköziek és mátyusföldiek nagyobb részének nyelvhasználatában – belviszonyragot kap: Érsekújvárba, Érsekújvárban, Érsekújvárból. (Még inkább a helységnév rövidebb alakjában: Újvárba, Újvárban, Újvárból.) Ezt a magyar nyelvészek általában a szlovák hatással magyarázzák, ugyanis a Nové Zámky szlovák helységnév a magyar belviszonyragnak megfelelő je­lentésű szlovák elöljáróval fordul elő a szlovák nyelvben: do Nových Zámkov, v No­vých Zámkoch, z Nových Zámkov. Ezzel a jelenséggel – elvétve – más esetekben is találkozunk, nem csupán helynevek esetében. Pl.: „A fiam középiskolára jár, és internáton lakik” mondat középiskola szavához gyakran a –ra helyhatározói külviszonyrag kerül a magyarban megszokott -ba belviszonyrag helyett; az egykor gyakori, ma már ritkán előforduló internátus szó szintén szlovákos alakban (-us végződés nélkül) és úgyszintén külviszonyt kifejező határozóraggal fordul elő.

2. Régi és újabb szlovakizmusaink

A szlovakizmusok terjedésének 1945 utáni első stádiuma nem volt annyira veszélyes, mint amilyen ijesztő. Az 1945-öt követő években (sőt évtizedekben) a csehszlovákiai magyarok anyanyelvhasználatára a szlovák nyelv oly erősen hatott, hogy magyar nyelvhasználatunkban nem csupán előfordultak szlovák szavak, hanem szinte túltengtek benne. A háborús évek utáni gazdasági és társadalmi fejlődés megindulása folytán tömegével keletkeztek az új fogalmak, amelyek hozzánk, szlovákiai magyarokhoz szlovák nevükön jutottak el – gondoljunk csak a rádióadások fejletlenségére, a magyar sajtótermékek hiányára (itteniek nem voltak még, a magyarországiak meg nem jutottak el hozzánk), így az új fogalmak nevét is csak szlovák formában ismertük meg, és úgy használtuk a magyar közlésekben is. Akkor tehát a szlovakizmusok főképpen ilyen formában fordultak elő nyelvünkben. Sokszor reménytelenül gondoltam arra, mi lesz az itteni magyarság kulturális fejlődésével, ha ez az állapot sokáig tart még. Ha pl. a 21. század második évtizedében visszagondolunk arra, hogy már csak néhány szó maradt (párky, horčica, platnička, súprava, chrípka stb.), amely még elvétve előfordul magyar polgáraink szóhasználatában, akkor akár elégedettek is lehetnénk, ha… Igen, ha ez a következő feltételes mellékmondat nem tolakodna tollam alá: ha ezzel a szlovák nyelv hatásával való foglalkozást végképp ki is zárhatnánk nyelvünk tisztaságának védelméért folytatott harcunk okainak sorából. De nem zárhatjuk ki. Nem, mert szlovák nyelvtudásunk gyarapodásával eljutottunk oda, hogy a legtöbb új fogalmat meg tudjuk már nevezni magyar nevén is (köszönhetően a magyarországi és a szlovákiai magyar médiának), azonban a szlovák nyelv bizonyos sajátos szavait-kifejezéseit szolgai módon, mechanikusan – némely szavakat szóelemek szerint, kifejezéseket alkotó szavaik szerint – fordítjuk le magyarra akkor is, ha a magyar megfelelőik felhasználásához semmiféle mechanikus fordítási tevékenységre nincs szükség. Ha pl. a slávnostná akadémia szlovák kifejezést mechanikusan, az alkotó szavak alapján fordítjuk magyarra, az eredmény az ünnepi akadémia kifejezés lesz, amely bizony nem tartozik a magyar nyelv szavainak, kifejezéseinek sorába, s a magyar beszélgető partner vagy olvasó nem tudja, mit értsen rajta. (Esetleg arra gondol, használója nem tud jól magyarul.) A szlovák nyelvben az akadémia szónak ez is szótározott jelentése: ünnepi rendezvény kulturális műsorral; a magyarban viszont nincs hasonló jelentése e szónak. De még az a kisebbik baj, ha véletlenül egy külföldi magyar hallja és nem érti az efféle kifejezéseket. Sokkal nagyobb hibának tartom, hogy ma is előfordul a belföldi lapokban és más nemkívánatos helyeken is. Szlovákiai magyar nyelvművelésünknek talán ez a jelzős szerkezet adta a legtöbb gondot. Néhány évvel ezelőtt még az egyik magyar tannyelvű iskolánk fennállásának 50. évfordulójával kapcsolatban rendezett ünnepség neveként is ez fordult elő. Az ünnepélyt hírül adó cikkben több ízben is ez jelent meg az Új Szóban, ugyanezt az előre megfogalmazott cikket olvashattuk az Ifiben, sőt más lapokban is az akkori iskolaigazgatóság megfogalmazásában. Ajánlottam, használják az ünnepi akadémia helyett a díszünnepély szót, amely minden szempontból megfelel a slávnostná akadémia jelentésének, de igyekezetem nem járt sikerrel.

Mivel feltehető, hogy Szlovákiában nem csupán egy magyar tannyelvű iskola van, amelynek némelyik pedagógusa nem ismeri az ünnepi akadémia korcs jellegét, s bizonyára több olyan munkahely is akad, amelynek fiatalabb munkatársai nem ismerik e kifejezés nemkívánatos mivoltát, szükségesnek tartom ezt más lapokban is hangsúlyozni, s figyelmeztetni arra, hogy a slávnostná akadémia kifejezésnek a díszünnepély szó kifogástalan magyar megfelelője lehet, hiszen a szótározott magyar szavak közé tartozik, de a szó szerinti fordítású ünnepi akadémia semmiképpen nem tekinthető megfelelőnek.

Az ünnepi akadémia „magyarnak látszó” kifejezéshez hasonló hibák előfordulását anyanyelvünkben – bármennyire igyekszünk is „a nyelvi sokféleség” szempontjainak tiszteletben tartására – nem tolerálhatjuk; nem kezelhetjük használatát pl. úgy, mintha valaki magyar nyelvjárási elemeket kevert volna nyelvünk választékosabb (standard) szövegébe. Az ünnepi akadémia kifejezés és a magyar nyelvbe kevert hasonló elemek bizonyíthatóan szlovakizmusok. Hangsúlyozzuk: egy-egy szó szlovakizmusnak minősíthető használatát gyakran nem is a szó vagy kifejezés valamiféle szlovákos jellege teszi szlovakizmussá (a vizsgált kifejezés is két olyan szóból áll, amelyet külön-külön a magyar nyelvben is használunk: az ünnepi és az akadémia elemből). Csakhogy a két szó jelzős szerkezetbe állítva nem használatos nyelvünkben, de a szlovákban igen (sőt – mint láttuk – még az akadémia szó is ’ünnepi rendezvény’ jelentésben).

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .