Szilágyiné Hodossy Zsuzsanna, PhD: Jó tanítónk, Szépe György

2012. szeptember 12-én megszűnt Szépe György földi élete.

Következő írásomban szeretnék főhajtással emlékezni Szépe György tanár úrra, akit nemcsak Magyarországon, de a világon sokfelé, Európában, Szlovákiában, a Felvidéken is sokan ismertek, tiszteltek.

Nemcsak a MANYE alapító elnökétől, a magyar és a nemzetközi nyelvtudomány kiemelkedő egyéniségétől búcsúzunk, hanem olyasvalakitől, aki mindannyiunk életében meghatározó szerepet játszott: témavezetőként, mesterként, barátként, állandóan új utak keresésére ösztönző, igaz emberként. (Klaudy Kinga, a MANYE elnöke: körlevél. 2012-09-12)

Elhunyt Szépe György a nyelvész-professzor, a tanár, a tanító.

Sokunk számára tanító elsősorban, mert Szépe Györgytől mindig tanult az ember, legyen az tanítvány, kolléga, barát: igényes szakmai tudást, türelmet, megértést, meglátni az értéket minden tanítványban, s tudni felszínre hozni azt.

Tanító, mert szívügyének tekintette az alkalmazott nyelvészet: nyelvpolitika nyelvoktatással kapcsolatos kérdéseit is. Szeretném felidézni azt a munkát, amit 1973-ban az Oktatási Minisztérium megbízására a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként végzett a közoktatás fejlesztésének előkészítésében, a közoktatásra vonatkozó feladatok kidolgozásában. Az Elnökségi Közoktatási Bizottság albizottságai kidolgozták a közoktatás távlati fejlesztésének alapkoncepcióját. Szépe György a nyelvi és kommunikációs nevelésben tett a napjaink többnyelvűségi céljainak megvalósításához is méltó és nagyon időszerű javaslatokat. Egy dokumentumkötetben adták közre elképzeléseiket, terveiket az általános műveltség tartalmáról és szintjeiről. Marx György javaslatára első helyen szerepelt az anyanyelvi és az idegen nyelvi nevelés cél és feladat rendszere, hangsúlyozva a nyelvi kommunikációs készség fejlesztésének fontosságát. Az oktatási gyakorlatban is hasznosítani akarták az anyanyelvi és idegen nyelvi nyelvészeti kutatások eredményeit (A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásai és ajánlásai a távlati műveltség tartalmára és az iskolai nevelőtevékenység fejlesztésére, 1973–76, 1976).

Szépe György az idegen nyelvek elsajátításában az anyanyelvi képesség kiterjesztése szempont alapján hangsúlyozta az idegen nyelvek oktatásának elsősorban gyakorlati, tevékenykedtető jellegét. Bizottsága javaslatot tett a nyelvtanulási gyakorlatnak megfelelő iskolai óraelosztásra, az óraszámok tanulói tevékenységgel való összhangba hozására. Az orosz nyelv elsajátítása mellett egy másik idegen nyelvből (valamelyik világnyelv vagy a szomszédos országok nyelvei) megfelelő szintű alapismeretek iskolai megszerzésének biztosítására buzdítottak. Az idegennyelv-tanulás eredményessége érdekében, fejlődés-lélektani, pszicho-lingvisztikai, szocializációs tényezőket is figyelembe véve az első idegen nyelv tanulását minél korábban, lehetőleg 8 éves korban, a második idegen nyelvét 6. vagy 7. osztálytól tartották megvalósíthatónak a közoktatásban (Szépe, 1980).

Tanító, mert szívén viselte a tanítóképzés ügyét is. Úgy tartotta, a tanító magas szintű képzése adhatja meg a biztos hátterét gyermekeink eredményes nyelvi (anyanyelvi, idegen nyelvi) fejlesztésének. Szakmai és emberi segítőnk volt a tanítók, óvodapedagógusok számára tervezett korai nyelvfejlesztő mesterfokozat létesítési folyamatában.

Engedjék meg, hogy idézzem a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképző Bizottsága számára írott ajánló levelét:

A Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete nevében írok olyan ügyben, amely mélyreható változást jelenthet a magyarországi idegennyelv-tanításban, illetve az ahhoz elengedhetetlenül szükséges nevelőképzésben. Levelünknek az adja meg az időszerűségét, hogy a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kara – 14 társ-intézménnyel együttműködve – a „tanító-és óvóképző B.A.” felsőoktatási fokozatra épülő korai inklúzív nyelvfejlesztő M.A. program létesítését tervezi.

Egyesületünk –– az Óvó- és Tanítóképzők Egyesületének Idegen Nyelvi Tagozatával együtt – 2005-ben vitafórumot tartott, amelyen a tervezett M.A. program konzorciumának tagjai ismertették elképzeléseiket, szakmai érveiket a korai nyelvfejlesztésnek és a vele kapcsolatos nevelőképzésnek a legfontosabb kérdésköreivel kapcsolatban. A következő előadás-lista szemlélteti a közös ügy tartalmi mozzanatait, valamint a megvalósításban megnyilvánuló országos szakmai összefogást:

Szilágyiné Hodossy Zsuzsanna főiskolai tanár (Szent István Egyetem, Alkalmazott Bölcsészeti Kar): A gyermekeket idegen nyelvre tanító pedagógusok képzése Magyarországon;

Petőcz Jánosné főiskolai tanár (Apor Vilmos Katolikus Főiskola): A gyermekeket idegen nyelvre tanító pedagógusok képzése Európában;

Lőrincz Ildikó egyetemi docens (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Apáczai Csere János Főiskolai Kar): A nyelvtanító speciális kompetenciái,

H. Szabó Sára (Kaposvári Egyetem, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolai Kar): A nyelvi tartalom speciális kérdései a korai idegennyelv-tanításban, -tanulásban;

Lipócziné Csabai Sarolta (Kecskeméti Főiskola, Tanítóképző Főiskolai Kar): Az irodalomtudomány, az idegen nyelvű (gyermek)irodalmak és az irodalomdidaktika helye és funkciója a nyelvtanítók képzésében;

K. Szabó Ilona (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Apáczai Csere János Főiskolai Kar): Med-program Leedsben a gyermekeket angol nyelvre tanító pedagógusok számára;

Kovács Judit főiskolai docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar): Nyelvpedagógusok és tanítók a két tanítási nyelvű általános iskolák alsó tagozatán;

Ujlakyné Szűcs Éva (Kecskeméti Főiskola, Tanítóképző Főiskolai Kar): A gyakorlati képzés helye és szerepe a nyelvpedagógus tanítók képzésében.

Egyesületünk XVI. Kongresszusán (Gödöllő, 2006) kerekasztal-vitát szenteltünk a témának Életkorhoz illeszkedő nyelvpedagógia – nyelvtanítóképzés címmel. A XVII. Kongresszuson (Siófok, 2007) témánk a Tartalomalapú nyelvoktatás kerekasztal-vita része volt. Idei kongresszusunkon (Budapest, 2008) szintén tervezünk hasonló kerekasztal-vitát.

A fentiekhez hozzátesszük, hogy az Európa Tanács Közoktatási Bizottsága a Közös európai referencia-keret című nevezetes dokumentumában (2002-ben) hangsúlyozta a gyermekek nyelvtanulásának szerepét a „többnyelvűségi kompetencia” alapozásában, az interkulturális nevelésben és az egész életen át tartó tanulás folyamatában. Az Európai Közösségek Bizottságának új stratégiája pedig megállapítja, hogy a korai életkorban folytatott nyelvtanulás csak akkor eredményes, ha a pedagógusok külön képesítést kapnak a gyermekek nyelvtanítására, s felkérik a tagállamokat az idegennyelv-pedagógusképzés rendszerének felülvizsgálatára, az életkorhoz illeszkedő nyelvpedagógus-képzés kidolgozására. (Brüsszel, 2005. COM.)

A mi felfogásunk szerint jelenleg Európában a korlátozott interkulturális kommunikációs készségekkel rendelkezők elszigetelődnek; ezért kiemelt területnek kell tekintenünk a többnyelvű kompetencia megalapozását: a gyermekek „inklúzív”, interkulturális fejlesztését. A fejlesztésben minden gyermek számára sajátos nevelési igényének és tehetségének megfelelően biztosítani kell az részvételt – egyéni képességének és fejlődési ütemének megfelelő módon. Elengedhetetlen olyan „inklúzív” nyelvfejlesztő szakemberek kiképzése, akik képesek a korosztály nyelvfejlesztésének kutatására, valamint az életkorhoz illeszkedő tananyagok és módszerek kutatására.

Támogatjuk a konzorcium M.A. tervezetét, vagyis olyan pedagógusok képzését, akik az életkorhoz illeszkedő kompetenciákkal: ismeretekkel, képességekkel és attitűdökkel rendelkeznek a 3–12 éves tanulókat nevelő/oktató pedagógusok felkészítésében. Ezen pedagógusoknak képesnek kell lenniük integrált osztálytermi környezetben megalapozni a tanulók interkulturális többnyelvű képzését, szükség esetén ellátni a korai két tannyelvű iskolai feladatokat, s bekapcsolódni a korai „inklúzív” nyelvfejlesztés nemzetközi programjaiba is. Meg vagyunk győződve, hogy a létesítendő M.A. felsőoktatási fokozat egyik legjobb folytatása lesz a már meglevő óvodapedagógus és tanító B.A. felsőoktatási fokozatnak, mivel illeszkedik az európai felsőoktatási térség igényeihez, figyelembe veszi a referencia-kereteket.

Tanító volt, mert úgy tudta közvetíteni polihisztori tudását, személyiségét, hogy tanítványait magával ragadta abba a hatalmas szabad világba, amit csak biztos tudással és Szépe Györgyéhez hasonló személyiséggel ismerhet meg az ember. Tanítványok, doktoranduszok, kollégák sokasága érzi most azt a hiányt, amit távozásával maga után hagyott.

Nyugodjék békében!

Irodalom

Szépe György (1980). A nyelvi és kommunikációs nevelés fejlesztése. In: Rét Rózsa (szerk.) Műveltségkép az ezredfordulón. Kossuth Kiadó: Budapest, pp. 33–69.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .