Borbély Diana: A gyermek és a firka

Sokéves óvodai gyakorlatom során arra a következtetésre jutottam, hogy az óvodába járó gyermekek szülei gyakran nincsen tisztában azzal, milyen elvárásokat támasszanak csemetéikkel szemben. Gyakran kerülnek szóba a gyermekrajzok is, hiszen ezekkel az alkotásokkal nap mint nap szembesülnek a szülők. Sokszor kérdezik a pedagógustól, hogy gyermekük rajza megfelel-e az életkori átlagnak, illetve, hogy miért csak firkál? Megerősítést, tanácsot és irányadást várnak az óvodapedagógustól, hiszen kevesen vannak tisztában a rajzfejlődésen belüli szakaszok jellegzetességeivel. Nézzük tehát nagyvonalakban, hogy mit is kellene tudnia egy óvodás gyermeknek.

A fejlődéslélektani szakaszok kidolgozását első ízben 1885-ben Cooke Ebenezer (1837–1913) kísérelte meg, aki úgy gondolta, hogy a gyermekek grafikus megnyilvánulásainak értékelése alkalmas lehet a gyermekek lélektani sajátosságainak megismerésére. Az elmúlt évek során több olyan felosztás született, amely a gyermekek rajzfejlődésének egyes általános szakaszait határolta be, illetve speciális szakaszokat állapított meg. Említésre méltó V. Bechterov (1911) klasszifikációja. A gyermekrajzok fejlődését a következő szakaszokra osztotta fel:

  • egyszerű vonalak jelentés nélkül
  • vonalak, amelyeknek a gyermek már jelentést tulajdonít
  • szimbolikus rajzok (egyszerű sémák)
  • képes rajzok (differenciált sémák, amelyek respektálják a természetet)
  • kombinált rajzok időszaka

Egy másik kiemelkedő szaktekintély, Piaget (1937) a gyermekrajzok fejlődési szakaszait a következőképp határozta meg:

  • 1–2 éves korban: firkák
  • 3 éves kor körül: formafirkák
  • 4 évesen: egyszerű formák
  • 5 éves kor körül: a valódi ábrázolás kezdete
  • 6–7 évesen: valódi ábrázolás
  • 7–9 éves korban: valóság tükrözése

Pillantsunk be tehát most a firkák világába, melyet a szülők gyakran hajlamosak alábecsülni, illetve aláértékelni. Ám ezek az alkotások a gyermeki képzelet első rajzos megnyilvánulásai és nagyon fontos szereppel bírnak.

A firkákat a „vizuális művészetek alapelemeinek, építőköveinek is tekinthetjük” (Feuer Mária, 2000), vagyis tulajdonképpen képek, melyek öntörvényűen születnek, s még nem jellemzőek rájuk a szándékolt közlések bonyolult szabályai. Ebben a korban főleg a motoros elem dominál. A gyermekek a 10. és 20. hónap közötti életévben fedezik fel a ceruza és a papír között létrejöhető összefüggést, tehát, hogy a ceruza nyomot hagy. Általában körkörös gomolyagfirkával indítanak. A ceruzát először még marokra fogják, majd a 20–24. hónap tájékán már a mutatóujj veszi át az irányítás nagy részét. Ez lehetővé teszi, hogy uralják a rendelkezésre álló rajzfelületet. A 24–26. hónap tájékán az írószert már a hüvelyk-, középső- és mutatóujjal kezdik tartani. A 26. hónap után az íróeszközt a hüvelyk- és a mutatóujj irányítja, s normál esetben az 54. hónap környékére már az összes firkafajtát „letudja” a gyermek, képessé válik alak rajzolására. Természetesen kisebb-nagyobb eltérések előfordulhatnak az egyéni képességek vonzatában. Hiszen akár át is ugorhatnak egy-egy fejlődési szakaszt, de el is időzhetnek némelynél. A firkák forma szerinti felosztásánál általánosan használt megnevezések megjelenési sorrendben:

  • réveteg vonalkás firka (7–13. hónap)
  • határozatlan vonalas firka (13–14. hónap)
  • lengővonalas firka (14–18. hónap)
  • körkörös gomolyagfirka (19–20. hónaptól)
  • szóródó firka (20–21. hónaptól)
  • cikkcakk firka (22. hónaptól)
  • zegzugos firka (23–24. hónaptól)
  • spirálfirka (23–24. hónaptól)

Továbbá:

  • tömbfirka
  • vegyes firka
  • zártfirka

írást utánzó firka

 A firkák életkori szakaszolása

A fentiekből kiindulva R. Kellog szerint általában 2 éves korig tart a motívumszakasz, vagyis a nem szerkesztett firkák korszaka, amikor megjelennek az öntörvényű firkák a motoros elemek dominanciájával. Jellemzője, hogy fejlődik a ceruzafogás, s még nincs jelen a szándékos közlés. Kialakulnak az alapfirkák, fokozatosan megjelennek az első szándékos vonalak.

Majd 2-től 3–4 éves korig a formaszakasz következik. Ez tulajdonképpen két alapfirka kapcsolásával létrejött diagrammal indul, melyek létrehozásánál a funkcióöröm dominál.

Ezt az időszakot az automatikusan szerkesztett firkák szakaszának is nevezzük. A fent említett két firka összekapcsolásából létrejövő diagramnál azonban még mindig nem beszélhetünk tudatos szerkesztésről.

A formaszakasz második lépcsőfokaként a gyermek három vagy több alapfirkát kezd összekapcsolni, ezek a kombinátumok. A gyermek elkezd címet adni alkotásainak. Megjelenik a zártfirka, s vele párhuzamosan az írást utánzó firka. Ekkor már jelen van a közlési szándék. Fokozatosan kialakulnak az első sémák. 3 éves kor körül a gyermek szívesen ábrázol járművet, mely rendszerint kisebb-nagyobb körfirka. Majd megjelennek a házak és fák. Sokat fejlődik az utánzóképesség. A gyermek rajzai 3 éves koráig kizárólag „csak” firkák.

Utána következik a kombinátumok kialakulásának szakasza, ami három vagy több alapfirka összekapcsolását jelenti. A gyermekek ekkor kezdenek címet adni az ábrázolásaiknak. Megjelennek a szimbólumok, a jelképek, mint a csillag, kör, háromszög, kereszt. 4 éves korban a gyermekrajzok 47%-a még mindig firka.

A konstrukciós firkák a 4. életév körül jönnek létre. A kompozíciós szakasz lezárja a firkakorszakot, s megnyitja az ábrázolás új dimenzióját. A firkarajzok már kezdik érvényüket veszíteni, a forma-rajzok azonban még csak csírájukban kezdenek megjelenni, ezért ez egy átmeneti jellegű időszak, hiszen a firkaelemek szolgálnak az alak megjelenítésére. Ekkor a gyermekek már a kombinátumokból alakítják ki azokat a bonyolultabb formákat, amelyeket R. Kellog aggregátumoknak nevez. Az aggregátumok a leendő ábrák előképei. Már határozottan kompozíciók. Főleg körökből, ritmikus cikkcakk vonalakból, hurkokból, vonalakból állnak. Majd kezd kialakulni az alakba épített firka. Például a ház kéményéből felszálló füst, vagy a firkaként ábrázolt haj. Később kidolgozott, leképező szándékú ábrák születnek, melyek már kezdenek a valósághoz hasonlítani. Az aggregátumok némelyike már kész kép. Így 5 éves kor körül megjelenik a kép egészébe épített firka. A kép megkomponálásakor a gyermekek igyekszenek kitölteni az egész felületet. Ezért térkitöltő firkáknak is nevezhetjük ezeket az alkotásokat. Fontos szerepet kapnak a ritmuselemek. Például kis szálfirkákkal töltik ki a rajzlap alsó felét – ez a fű.

A fenti tények alapján tehát nem kell kétségbe esni, ha 3–4 éves óvodás gyermekünk firkál, nem rajzol felismerhető alakzatokat, hiszen ez a természetes. Fontos, hogy a tevékenység örömforrás legyen a számára, lehetőség az önkifejezésre – egyfajta játékos tevékenység, mely során ki tud bontakozni. Hiszen ezek a firkák alapozzák meg a későbbiekben készülő konkrét alakokat, tárgyakat, alakzatokat tartalmazó alkotásaikat. Lényeges azonban megismerni az egyes szakaszok jellegzetességeit, hogy láthatóvá váljon a fejlődés üteme. Így az életkori szakaszok és egyéni képességek figyelembevételével be tudjuk biztosítani, illetve segíteni tudjuk a gyermek megfelelő fejlesztését.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .