Csáky Károly: Emléktáblák, síremlékek, emlékhelyek V. – A nagycsalomjai Öregtemető neves halottai, nemesi sírjelei

A hajdani Hont megyei Nagycsalomja középkori műemléktemplomának romjait az utóbbi években példamutatóan restaurálták a különféle pályázatok és az önkormányzat jóvoltából. A templom közelében, a délre és délkeletre eső, fákkal és bokrokkal benőtt részen egykor temető állt. Néhány évtizede ez még bozótba burkolózott, így a sok-sok sírkőről alig lehetett tudomást szerezni. E sorok írója többször sürgette a kegyeleti hely megtisztítását, a gaz eltüntetését, a bokrok kiirtását. Mára a régi fa sírjelek elkorhadtak, s csak néhány kő síremlék vehető szemügyre. A területet az óta az önkormányzat kitisztíttatta, s így legalább a maradék emlékek jól megközelíthetők.

A régi temetőben csak az előkelőbb polgárok, a nemesek sírjelei maradtak meg, és mindössze néhány darabot látni ezekből is. A sírjelek fehér vagy fekete márványból, gránitból vagy homokkőből készültek. Van köztük obeliszk, csúcsívben vagy félkörívben végződő síremlék, s akad egy hatszög és két kereszt alakú sírjel is. Az evangélikus sírjeleket legtöbbször szomorúfűz díszíti. Egy kivételével valamennyi sírjel dedikációja, felirata olvasható. A legtöbb halottat (akiknek még áll síremlékük) a XIX. század közepén vagy a század második felében temették ide, de akad olyan személy is, aki a XX. század első felében került ebbe a temetőbe. Ekkor természetesen már a faluban lévő temető is megvolt, és a holtakat valószínűleg régebben elhunyt családtagjaik miatt helyezték ide.

A Bolgárok nemes tagjai

A régi csalomjai nemesek közül a Bolgár család elhunyt tagjai a „legnépesebbek”. Valószínűleg egy családi sírboltban nyugszanak, mert egy magas téglalap alakú obeliszken, a keresztalakzat alatt több név is szerepel, és az obeliszk három oldalán is neveket találunk. Róluk az alábbiakat írják Hont megye monográfiájában: az Inámi Bolgár család „ősrégi székely család, melynek egyik ága ősi idők óta élvezett nemesi jogainak megerősítéséül 1539-ben Inámra, az egykori Szobi és Werbőczy-féle birtokra, nyert új adományt János királytól. A család tagjai már a XVII. században előkelő szerepet játszanak Hont vármegyében és általában mindig a nemzeti mozgalmakban tűntek ki. András és János 1705-ben jelen voltak a szécsényi országgyűlésen. (…) András utódai Inámban élnek. Ezen ágból a csalomjai vonal sarjadzott. Az 1754–55. évi összeírásban József, András, Ferencz, György, László volt alispán, Mihály és István (1785–1849, herczeg Kóburg csábrágvári tiszttartója) szerepelnek a hontvármegyebeli nemesek között.”

István utóda, Bolgár Gábor az 1842–1847 között Hont vármegye szolgabírája, majd 1849-ben alispán, a honti lovas-nemzetőrség parancsnoka és csalomjai birtokos volt. 1861-től 1870-ig főszolgabíró (Borovszky, é. n.: 427). A nagycsalomjai öregtemetőben megmaradt gránit obeliszk első oldalára ezt a szöveget vésték: INÁMI / BOLGÁR GÁBOR / és / családja / nyughelye. Alatta pedig ez olvasható: „Föltámadunk! / BOLGÁR GÁBOR (1817–1870) / BOLGÁR GÁBORNÉ Borfői és Bori BORY MÁRIA / 1822–1887”.

Bolgár Gáborról még el kell mondanunk, hogy a váci és az egri líceumban osztálytársa volt Komjáthy Jenő híres magyar költő édesapjának, Komjáthy Anzelmnak (1818–1900), a kiváló szécsényi ügyvédnek, Nógrád megye királyi tanfelügyelőjének, aki több könyvet is kiadott. Megírta önéletrajzát is, melyben érdekes dolgokat mond el Bolgárról, és emlegeti lakóhelyét, Csalomját is. Kapcsolatban volt Bolgár Gábor egy másik jeles személyiséggel, Kálnay Nándorral (1842–1911), Madáchék csesztvei nevelőjével is, aki Bolgár gyermekeit korrepetálta nyaranta. Csalomjai házában találkozott Bolgár Madách Károllyal is. Ennek szintén van irodalmi emléke. Kálnay ír az elmondottakról részletesebben saját könyvében.

A családi sírjel egyik oldalán három további nevet találunk: Bolgár Jánosét, Bolgár Istvánét és Bolgár Máriáét. Bolgár János (1850–1928) Inámi Bolgár Gábor fia volt. A közéletben és a gazdasági életben egyaránt szerepet vállalt. A Megyei Törvényhatósági Bizottság legtöbb adót fizető tagjai közt szerepelt. Nagycsalomján 500 magyar holdon gazdálkodott kitűnően. Mint Czobor László volt alispán, helytörténész írja: „a csehek bejöveteléig elnöke volt a Hontvármegyei Gazdasági Egyesületnek”. Szerkesztette annak kiadványait: az évkönyveit, 1883 és 1887 közt pedig a Honti Gazdát, az egyesület közlönyét. Szervezte a gazdasági kiállításokat, és testvérével, Endrével együtt rendes tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is. Gazdaságáról írnak a megyei monográfiában, csalomjai udvarházáról pedig Czobor László is megemlékezett 1927-ben.

Bolgár István (1897–1927) János gyermeke volt. Sajnos, egy évvel előbb elhunyt, mint apja. Őt 1927. V. 27-én jegyezték be a halotti anyakönyvbe, így: „Bolgár István nyugalmazott vármegyei főjegyző, Bolgár János földbirtokos és Salkovszky Melánia fia. Elhunyt 48 éves korában agyszélhűdésben. Május 26-án temette őt Klasz Ágoston helybeli plébános a családi sírboltba.”

A sírjel hátsó oldalán további négy nevet találunk: Bolgár Endréét, Bolgár Istvánét, Sipeki Balás Gézáét és Balás Ilonáét. Bolgár Endre (1852–1896) a vármegye pénztárosa, majd főjegyzője, 1895-ben alispánja volt. Nagycsalomján született, ugyancsak Inámi Bolgár Gábor gyermekeként. A gimnáziumot Esztergomban, a jogot Budapesten végezte. Róla Czobor László önálló visszaemlékezést írt a Honti Históriákban (1927:7–9), méltatva kvalitásait, emberi erényeit. Fiatalon hunyt el alispánságának második évében Ipolyságon. Az ottani anyakönyvben találtam meg az erre vonatkozó bejegyzéseket. Megtudhatjuk, hogy halálakor, 1896. január 9-én 44 éves volt, és szívszélhűdés végzett vele.

Sipeki Balás Géza (1849–1883) valószínűleg a Nógrád megyében honos Sipekiek leszármazottja. Ő Bolgár Gábor leánygyermekének, Ilonának a férje volt. Harmincnégy évesen halt meg, és a Bolgár-sírboltba került örö֊k nyugalomra. Balásné Bolgár Ilona (1854–1930) nevét viszont nem látjuk az obeliszken. Pedig megtalálható az elhunytak anyakönyvében is. Ezt írták róla: „Balás Ilona, Balás Géza özvegye meghalt 76 éves korában szívgyöngeségben 1930. február 22-én. Eltemette Nagycsalomján Gürtler Dénes kerületi esperes” (127.l.). Róla is megemlékezett Czobor László a többször említett könyvében, ezt írva: „Bolgár Ilona most is tevékeny részt vesz a budapesti gyermekvédelmi akciókban önfeláldozó munkásságával, melyért általános tiszteletnek és országos hírnévnek örvend” (1927:7). Számon tartották őt az Országos Katolikus Nővédő Egylet tagjaként is. Csalomjai birtokát pedig példásan irányította.

A Plachyak családtagjai az Öregtemetőben

Látható Nagycsalomja régi temetőjében néhány Plachy-síremlék is. Ők evangélikusok voltak. Szürke gránit (márvány?) sírjeleiken a felső félköríves mezőben ott a szomorúfüzes díszítés. Nagy Iván szerint a Varbói Plachy család „Hont vármegyéből származik, honnan idővel Nógrád, Zólyom, Pest, Pozsony, Heves és más vármegyékbe is átterjedt. Mátyás, János, Péter és Jakab 1699-ben kapnak I. Lipóttól czímeres nemeslevelet, melyet 1700-ban Selmeczbányán hirdettek ki. Tagjai közül Lajos, a múlt század hatvanas éveiben Selmeczbánya sz. kir. város főispánja. Tamás, (megh. 1890) orsz. képviselő, a Szent István rend kiskeresztese. Bertalan, kir. tanácsos, jelenleg pozsonymegyei kir. tanfelügyelő. Gyula, kir. tanácsos, jelenleg nagykárolyi pénzügyigazgató.” (Nagy, 1862:304–308) Az 1754–55. évi összeírásban László, Márton, Mátyás, György, Mihály, Tamás és András „vannak Hont vármegye nemesei sorába felvéve” (Borovszky, é. n.: 445).

A Plachyak természetesen Nagycsalomján is régtől és hosszabb időn át jelen voltak. Varbó Plachy Antal például nagycsalomjai nemesként használta 1828-ban címeres családi pecsétnyomóját. Az ő sírjele is megvan a temetőben, rajta ez a felirat olvasható: „TETTES / PLACHY ANTAL ÚR / Hideg tetemei / Itt nyugosznak / Meghalt május 21-én / 1849 / Életének 61. évében”. Nagy Iván Plachy gyermekei közt említi Amáliát, aki Méhes József nagycsalomjai birtokos felesége lett. Megvan még Plachy Antal feleségének, Kun Amáliának a sírjele is. Rajta szintén ott a szomorúfűz, s az alábbi szöveg: „TETTES PLACHY ANTALNÉ / született / KUN AMÁLIA asszony / Tetemjei itt nyugosznak / meghalt / 1858-ik évi / január 25-dikén / életének 70-dik évében”. Szintén látható még a temetőben Plachy Antal lányának, a már említett Amáliának a sírköve. A díszes síremléken ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszik / TETTES / MÉHES JÓZSEFNÉ / született / PLACHY AMÁLIA asszony / Meghalt Julius 22-én 1869 / élete 64. évében / Áldás hamvaira”.

A Méhes család emlékei

A Méhes család – mint a megyei monográfiában olvassuk – „jászkún eredetű és Szabadszállásról származik, honnan előbb Pozsony vármegyébe telepedett és ott Nyék helységre nyert adományt. (…) Később Bihar vármegyében telepedett le a család, ahol 1776-ban és 1815-ben hirdették ki a nemességét. 1836-ban Hont vármegyébe költözött József 1867–1872. években vármegyei tisztviselő, jelenleg vármegyei bizottsági tag és nagycsalomjai birtokos. Ennek testvére, Sándor, ez idő szerint Kőkeszin birtokos, kinek fia, Mózes, joghallgató. Sámuel (született 1785-ban, meghalt 1852-ben) a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt”.

Nyéki Méhes Mózes genealógus, író, Mikszáthék és Vörösmartyék rokona, akinek Palóchonban című könyvét nemrég hasonmás kiadásban jelentették meg, unokája volt a temetőben nyugvó Amália asszonynak. (Akárcsak a falu neves szülötte, Fayl Friegyes zeneszerző is.) A nagyapa, József 1879-ben Budapesten hunyt el, s nem tudjuk, hol nyugszik. A temetődombon megvan egy másik Méhes feleségének, Pongrácz Eszternek téglalap alakú, csúcsíves végződésű, szürkés-fehér márvány obeliszkje is. Ezt a szöveget vésték rá: „Itt nyugszik / BIHARI MÉHES JÓZSEFNÉ / szül. / Óvári és Szentmiklósi PONGRÁCZ ESZTER / 18561916 / Áldott emlékű / feleségének / állíttatta / szerető férje”. A férj, Méhes József sírjáról nem tudunk. Ő és Pongrácz Eszter is jelentős szerepet játszott Méhes Mózes életében. Gyakran vendégeskedtek náluk a nagycsalomjai kúriában (amely még ma is áll) Mikszáth Kálmán fiai is. Eszterről pedig Mikszáthné Mauks Ilona is ír visszaemlékezésében (Horpács, 2002).

A Platthyak, Horváthyak és a Gáspárok

Áll még a temetőben egy Platthy-síremlék is. A Túrócvidéki és Nagypalugyai Platthy család a távolabbi megyék nemesi családjainak egyike, de jelen voltak a szomszédos Nógrádban és Barsban is. Sőt, Hontban is felbukkantak. A Borovszky-monográfia említi, hogy az e családból származó II. Mihály (1585) utóda volt Antal (1750), akinek unokája, VII. Mihály (1788) Bars megye híres főjegyzője volt, 1836-ban pedig nádori ítélőmester lett. (Borovszky, é. n.: 455) A csalomjai temetőben látható Platthy-obeliszken ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik / Nagypalugyai / Túrótzvidéki / PLATTHY LAJOS / Meghalt életének 61-ik évében / 1848 / A felejthetetlen kedves atyának / hálás gyermekei”.

Van még néhány nőági Gáspár-sírjel is a temetőben. A Gáspár családról a megyemonográfiában az alábbiakat írják: „Gáspár János 1657-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Erdélyből származik, honnan a pozsonyvármegyei Galántára telepedett le, innen 1779-ben Hont vármegyébe költözött. Egyes családtagok azonban már előzőleg is laktak Hont vármegyében, mert az 17541755. évi összírásban László és Tamás neveivel találkozunk a vármegye nemesei közt. A család 1848. előtt Teszéren, Nagycsalomján, Udvarnokon, Ipolybalogon, továbbá Nógrád vármegyében Ribán és Mohorán bírt földesúri joggal. Tagjai közül András (született 1803., meghalt 1884.) 184849-es honvédtábornok, később (186875.) országgyűlési képviselő, György (Gáspár Imre költő, műfordító, újságíró apja – Cs. K. megj.) 1860-ban Hont vármegye főszolgabírája.” (Borovszky, é. n.: 431) A Gáspároknak katolikus és evangélikus családtagjai is voltak. Gáspár Imre költő és műfordító felmenői evangélikusok voltak. A két díszes sírjelet is evangélikusok emlékére állították. Az egyiken az alábbiakat olvashatjuk: „Itt nyugszik tekintetes / Horváthy Lajos úr hitvese született / GÁSPÁR FAUSZTINA asszony / Meghalt életének 60-dik évében / 1844”

A disznósi Horváthyak szintén régi birtokosok voltak Csalomján, és kiterjedt földterülettel rendelkeztek. Horváthy Lajosnak, mint nagycsalomjai illetőségű nemesembernek, fennmaradt címeres pecsétnyomója is a XVIII. századból. Ő szintén a Pusztatemplom melletti temetőben nyugszik. Szürke, téglalap alakú gránit sírkövén ez olvasható: „Itt nyugszik Tekintetes / HORVÁTHY LAJOS / Több Megyék Tábla Bírája elhunyt / életének 73dik évében 1844”. Ipolyi Arnold katolikus püspök felmenői közt is találunk disznósi Horváthyakat, és maga a tudós főpap is Disznóson született.

Irodalom

 Bolgár János

1910 Hontvármegye Gazdasági és Ipari Kiállítása Ipolyságon. In: Pályi, szerk. A Hontvármegyei Gazdasági Egyesület Évkönyve VI. kötet

Borovszky Samu szerk.

é. n. (1906) Magyarország vármegyéi és városai. Hont megye és Selmecbánya sz. kir. város. Budapest

Czobor László

1927 Honti históriák. Budapest

Csáky Károly

2006 Nagycsalomja szülötte, Gáspár Imre. Komárom

Komjáthy Anzelm

2000 Önéletírás. Budapest

Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona

2000 Mikszáth Kálmánné visszaemlékezése. Horpács

Nyéki Méhes Mózes

1933 A nyéki Méhes család és a rokon családok I. Budapest

1937 A nyéki Méhes család és a rokon családok II. Budapest

1941 Palóchonban. Hasonmás kiadás Csáky Károly utószavával, Pölhös

Vendel magánkiadásában. 2011.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .