Csicsay Alajos: Mit tudunk a hangyákról?

Elég sok mindent, de hogy az összes titkukat feltárták volna már a velük foglalkozó kutatók, túl merész állítás lenne. Valójában egyetlen fajról sem mondhatjuk – beleértve magát az embert is –, hogy mindent tudunk már róla. Az élőlényekről való ismeretek megszerzése, akár azt is mondhatnánk, birtoklása nem kizárólag az ember privilégiuma. Hiszen ha az élővilág fajai, illetve azok egyedei semmit sem tudnának egymásról, életképtelenek lennének. Egyik lényeges dolog, ami az embert megkülönbözteti a többi élőlénytől, a világ komplex megismerésére való törekvés. Semmi jel nem mutat arra, hogy a Földnek valamelyik más faja rendelkezne ilyen hajlammal. Nincs, ami ösztönözhetné rá. Minden fajnak annyi ismeretre van szüksége, amennyi fajának fenntartásához – ebből következően egyedeinek életben maradásához és szaporodásához – adott körülmények között szüksége van. Mi, emberek általában magunkhoz hasonlítjuk a többi élőlény mindenfajta megnyilvánulását, más szóval, szinte önkéntelenül antropomorfizálunk. Ha egy állatra azt mondjuk, okos vagy buta, annak emberi viselkedésre utaló magatartását szoktuk minősíteni, ha csak nem szakkutató a véleménynyilvánító, vagy egyszerű biológia szakos tanító, tanár. Az utóbbiaknak nagyon résen kell lenniük, hogy tanulóik élővilág iránti érdeklődését, amennyire csak lehet, ébren tudják tartani. Ha folyvást csak a tananyag megtanítására összpontosítanak, a gyerekek érdeklődése szép lassan elapad. És pont az antropomorf tapasztalataik és információik azok, amelyek képzeletvilágukban a legtöbb kérdést előhívják. Vegyük példának a hangyákat.

Az utóbbi időben elég sok gondot okoznak mindenekelőtt a zöldséges- és gyümölcskertekben, sőt a társasházak lakásaiban is. A mezőgazdasági szaküzletek tucatszám kínálják a különféle hangyairtó és -riasztó (többségükben hatástalan) vegyszereket. Amióta elkezdődött az életért és ellene folyó vegyi háború, mérhetetlenül nagy hasznot hajt a vegyipar számára, de most már sajnos nincs megállás. Aki manapság a biokertészetével dicsekszik, vagy igen naiv, vagy nem tudja, mit beszél. Az viszont igaz, hogy a táplálékláncok hálózatába a vegyi beavatkozás az emberiség táplálékkal való ellátása szempontjából forradalmi változást eredményezett, ugyanakkor mérhetetlenül sok egészségügyi problémát is okoz. Meg persze fokozottabb érdeklődést is az élővilág iránt.

A hangyák épp a vitalitásuk okán vonták magukra az emberek figyelmét. Nemrégiben röppent fel a hír, hogy a Földön élő hangyák testének össztömege (súlya!) meghaladja az egész emberiségnek a testtömegét. Arról nem szól a fáma, hogy ki, mikor és hogyan számította ezt ki. Az interneten található ugyan egy információ, miszerint a hangyák a szárazföld állati biomasszájának mintegy 15–25%-át képezik. Viszont emberi biomasszáról nem szokás beszélni, így hát nem is esik róla szó. Maga e fogalom pontosítása is sok kívánnivalót hagy még maga után. A tudományos kutatás eredményei azonban rohamosan haladnak, s ami természetes, a régi megfigyelésekre rácáfolnak az újak és a legújabbak. Ahhoz, hogy a közgondolkodásba beépüljenek, aránylag hosszú időnek kell eltelnie.

Az 1950-es évektől az 1990-es évek közepéig alig bővültek a hangyákra vonatkozó ismereteink. Még a főiskolai (egyetemi) tankönyveink is mintegy 6 000 fajról adnak számot, amelyek közül Magyarországon 70 faj élt. Ma a fajok számát 12 000-re becsülik, és a magyarországi fajok számát 74-re pontosították. Kozmopolita fajokként tartják számon őket, ami azt jelenti, hogy az Antarktiszon, Grönlandon, Izlandon és a Hawaii szigeteken kívül mindenütt előfordulnak. Legtöbb fajuk a trópusi őserdők lakója. Azt már rég tudjuk, hogy csaknem mindent elfogyasztanak, amit az ember is megeszik. Az a faj, amelyik kertjeinkben a legtöbb bosszúságot okozza, a gyepi hangya (Tetramorium caespitum), leginkább a levél- és a pajzstetvek édes váladékát kedveli, ezért szinte tenyészti őket a gyümölcsfák lombozatán, de elrágja a petrezselyem, sárgarépa csírázó magvait, más fiatal vetemények gyökereit és nagyon szereti a túlérett gyümölcsöket is. Az erdei vöröshangyával (Formica rufa) kapcsolatban azt is kiszámolta valaki, hogy egy 100 000 egyedből álló boly egy év alatt 10 kg-nyi „levéltetű cukrot” képes összegyűjteni.

Ami már régen tudható, hogy a hangyafajok közösségalkotó népség, s a „közösségeik” leginkább hasonlítanak az emberi társadalomra, főleg ami a munkamegosztást, termelést, katonáskodást, háborúzást illeti. Háborúik, pontosabban rabló hadjárataik nemcsak a fajok között, hanem a fajokon belüli bolyok között is lezajlanak néha, és ilyenkor a győztes csapat rabszolgákat is ejt. Rabszolga-tartásuk viszont jóval „emberségesebb”, mint az emberé, mert a rabszolgák náluk egy „háztartásban” élnek uraikkal, azt is lehetne mondani, egyenrangúak velük. (Lám, még a kutatók is hajlamosak az antropomorfizálásra, hiszen e fogalmak tőlük erednek.)

Nagyon sok még a tisztázatlan dolog, illetve jelenség. Egyes rovarfajok közösségeire, köztük a hangyákéra vonatkoztatva is találkozhatunk a szuperorganizmus megnevezéssel, amit anonim társadalomnak is mondanak. Ez azt jelentené, hogy az egyedek nem ismerik fel egymást? Erről viszont kiderült, korántsem igaz, mert az egyedek bizony nem egyszerű „reflexautomaták”. Sőt – a korábbi állításokkal ellentétben –, a rovarok, így a hangyák is képesek tapasztalatokat szerezni, vagyis tanulni, ami a környezet megismerésében, a tájékozódásban, és sok más tulajdonság kialakulásában és működésében is megnyilvánul. Vannak olyan képességeik, amelyekről gyanítható, hogy az ember tőlük leste el, bár az sem kizárt, hogy újra felfedezte azokat. Ilyen (talán) az építkezési módjuk, vagy az építményeik légkondicionálása. Ami viszont biztos, hogy az olyan űrkutató robotok előállítása, amelyeket a hangyák és más rovarok, például a csótányok érzékelő képességei alapján próbálnak megkonstruálni, szinte lemásolhatatlanok. Tehát van még mit tanulni tőlük.

Azt is megfigyelték, hogy az egyedek kedélyállapota változó, aminek alapján feltételezik, hogy bizonyos fokú pszichikai képességekkel is rendelkeznek. Csak még a bizonyítékok vannak hátra. A tudományokban viszont semmi sem befejezett.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .