Dr. Balla István: “Megfogyva bár, de törve nem…” – Zsakay Erzsébet 100. születésnapjára

Kevés olyan magyar iskola van Szlovákiában, ahol ne dolgozna tanítványa, ahol ne ismernék. Vidám természetű, jóravaló zenepedagógus volt, akinek már a volt diákjai is jócskán a nyugdíjkorhatár fölött vannak, és aki éppen ezekben a napokban ünnepli születésének 100. évfordulóját. Egy évszázadot megélni nagy ajándék, ami csak a kiváltságosaknak adatik meg. Erzsi néninek ez megadatott.

Zsakay Erzsébet 1912. november 30-án született Eperjesen. A család hamarosan átköltözött Pozsonyba, itt végezte elemi iskoláit. Ezután az állami magyar tanítóképző iskolába járt, 1931-ben érettségizett. 18 évesen már tanítóként dolgozott a pozsonyi Notre Dame római katolikus leányiskolában. Minden iskolatípusban tanított, elemiben Megyercsen, Alsókáloson, majd miután Szegeden megszerezte az ének–zene szakos diplomát, kinevezték a zselízi állami polgári iskolába. Ezen a vidéken élte át a háború szörnyűségeit, majd a jogfosztottságot és magyar pedagógustársadalom háború utáni teljes szétzüllesztését.

Családját 1945 után kitelepítették Pozsonyból Dunaszerdahely mellé, Mihályfára, ahol Zsakay Erzsébet egyik testvére egy ismerős papnak köszönhetően kántori állást kapott. Odaköltözött a család többi tagja is. Hatan voltak testvérek, három lány és három fiú. A háború után két (szintén tanító) testvére Magyarországra távozott. Egyik testvére orvosként partizánokat is gyógyított, ezért némi megbecsülésre tett szert az akkori politikai viharok közepette is.

1948-ban szlovák vidékre helyezték. Veľké Rovnére, tiszta szlovák vidékre került. Itt 2 évet töltött, és az emberek hamar megszerették, magyar akcentusa ellenére. Emlékezete szerint nagyon jól érezte magát ezen a vidéken is, őt is és a munkáját is megbecsülték, sőt kinevezték az iskola igazgatójává. Alig akarták elengedni, amikor 1950 után édesanyjával és húgával együtt visszajött a megnyíló magyar iskolába. Bős és Dunaszerdahely után Ipolyságon tanított, ahová Köteles igazgató úr hívta meg. A szükség miatt középiskolai tanári diplomát is szerzett zene és zongora szakon.

Életének új szakasza kezdődött, amikor 1960-ban a nyitrai magyar pedagógusképzés megindulásakor Nyitrára került. Kopasz Elemérrel és Erdős Dezsővel alapították meg a magyar nyelvű zenetanárképzést. Erzsébet módszertant és zongorát tanított, gyakorlatokat vezetett, és mindvégig anyáskodó szeretettel emberségre nevelte a jövő fiatalajait. Csak a nemtörődömség és a lustaság tudta haragra gerjeszteni. Munkája mellett arra is talált időt, hogy tapasztalatait tankönyvekben és módszertani kézikönyvekben örökítse meg az utókor számára.

A nyolcvanas években a nyitrai magyar nyelvű pedagógusképzés leépítésének időszakában kényszerült nyugdíjba menni, ezután néhány évig óraadóként dolgozott.

Zsakay Erzsébetnek 2005-ben, a nyitrai magyar pedagógusképzés 45. évfordulója alkalmából fejezte ki a kar dékánja köszönetét a pedagógusképzésben kifejtett oktatói tevékenységéért és áldozatos munkájáért. 2010-ben ugyanezen esemény 50. évfordulója alkalmából emlékéremben részesült.

Egykori munkatársai és sok-sok tanítványa nevében szeretettel köszöntjük ezen a nem mindennapi évfordulón. Köszönjük, hogy példaképünk lehet a becsületességben, tisztességben és az élet megpróbáltatásait nagyszerűen elviselő, odaadó és szeretetet árasztó pedagógus személyében. Isten éltesse jó egészségben, békés elégedettségben, és találjon még sok örömet a zenében, családtagjaiban és volt tanítványaiban.

 

[gallery ids="1040,1041,1042,1043,1044,1045,1046,1047,1048,1049,1050,1051,1052"]


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .