Jakab István: Harcunk a szlovakizmusokkal, 3.rész

A munkatöltet és a befőttespohár mint „új magyar szavak”

Még mostanában is hallom, sőt olvasom is néha a munkatöltet szót vagy inkább szófélét. Általában ilyen közlésekben fordul elő: „Ez nem tartozik az én munkatöltetemhez”; „A munkatöltetemben ez a munka nem szerepel”; „Azt a munkatöltetet én nem tudom elfogadni”; „Aláíratták velem a munkatöltetet” stb. Ha egy magyarországi magyartól megkérdeznénk, mi a munkatöltet jelentése, bizonyára azt a választ kapnánk: nem tudja, soha nem hallotta ezt a szót. Esetleg csak a mondatbeli összefüggésből tudna következtetni az értelmére. A hivatalos ügyekben járatlan személyeknek nálunk sem sokat mondana. Csak annak jelent valamit, aki egy kicsit jártas a munkavállalási ügyekben, és ismeri a náplň práce szlovák kifejezést. A munkahelyek személyzeti osztályain, munkaügyi központokban, hivatalokban és hasonló helyeken gyakran találkozhatnak ezzel a kifejezéssel, sőt a magyarra „fordított”, de magyarnak nem mondható változatával: a munkatöltet-tel is. Az eddig elmondottakból is világossá vált, hogy a munkatöltet helytelen fordítás útján keletkezett elem – nem akarom azt mondani: szó, mert ez a besorolás csak társadalmilag elfogadott, rendszerint szótározott alakulásokra, alkotásokra illik. Igaz ugyan, hogy minden szó nem lehet benne még egy-egy nagyobb szótárban sem, s az is igaz, hogy összetett szavakat szerkeszthet, alkothat az ismert összetételi szabályok szerint bárki, de ezeknek olyanoknak kell lenniük, hogy szerkesztettségüknél fogva pontosan jelöljék a megnevezendő fogalmakat, jelentésük érthető legyen. A munkatöltet azonban még szerkesztettsége segítségével sem jelenti minden magyarnak azt a fogalmat, amelyet a náplň práce a szlovák embernek. A magyar ember ugyanis azt más nyelvi formával nevezi meg. Vagyis a magyarban megvan a szlovák náplň práce fogalmának a saját neve, sőt nem is csak egy szóval, illetve kifejezéssel fordítjuk magyarra ezt a szlovák elemet, hanem általában két magyar elem közül kell választanunk aszerint, melyik felel meg pontosabban a szlovák kifejezés jelentésének. Az esetek nagyobb részében a munkaköri leírás magyar kifejezés a megfelelője, máskor esetleg a munkakör összetett szó. Ha e két ismert magyar elemhez még egy harmadikat is kreálunk – szándékosan, bizonyos stilisztikai célzattal használom itt ezt a szót –, azzal csak zavart keltünk. Helyesen akkor járunk el, ha a valódi megfelelőket használjuk és terjesztjük, amelyek nem hagynak kétséget az értelmüket illetően. De nézzük meg alaposabban, miért nem lehet megfelelője a náplň práce szlovák kifejezésnek nyelvi szempontból sem a munkatöltet csinálmány!

Utótagja, tehát jelentésének magva a töltet szó. Ilyen főnevünk valóban létezik, de erősen szakmai jellegű: katonai műszóként használatos. Az egy lövéshez vagy robbantáshoz szükséges mennyiségű robbanóanyagot jelöli. Pl. a puska egy töltényének hüvelyében levő lőpor neve is töltet, de töltetnek nevezik az egy robbantáshoz szükséges mennyiségű dinamitot is. Elvileg ez a szó jelzővel ellátva vagy összetétel utótagjaként alkalmas lenne ugyan más fogalmak, pl. a tölt igével kifejezett cselekvés eszközének, eredményének a jelölésére is, de nem szokták ilyen értelemben használni, talán azért, mert vannak az igének más, ezzel rokon értelmű származék szavai is – töltés, töltelék stb. – ezeknek a jelentéseknek a jelölésére. Egy szinkronizált francia filmben – bohózatban – találkoztam ugyan vele: a fordító a film főszereplőjének a szájába adta, aki az egypohárnyi, egy töltéssel pohárba kerülő bort nevezte meg a töltet-tel, de itt ez a humor eszközéül szolgált. Nem szerencsés tehát a munkával, munkakörrel kapcsolatos használata, különösen akkor, ha megfelelő szó, kifejezés birtokában semmi szükségünk nincs rá. Nézzük meg, az említett példákban melyik magyar elem lehet a korcs munkatöltet, illetve a náplň práce megfelelője!

Ebben a mondatban: „Ez nem tartozik az én munkatöltetemhez” – a munkakör összetett szó használata a helyénvaló: Ez nem tartozik az én munkakörömhöz. De így is szerkeszthetjük a mondatot: „Ez kívül esik az én munkakörömön”; „Erre én munkakörömnél fogva nem vagyok illetékes” stb. De ebben: „Munkatöltetemben ez a munka nem szerepel” – a munkaköri leírás kifejezés a helyes megfelelő: „Ez az én munkaköri leírásomban nem szerepel.” A munkaköri leírás jelöli ugyanis az alkalmazottak írásban rögzített kötelességeit. „Azt a munkatöltetet én nem tudom elfogadni”: ebben a mondatban mindkét megfelelő helyes, aszerint választunk közülük, hogy a munkakör vagy annak leírása ellen van-e kifogásunk. „Aláíratták velem a munkatöltetet”: itt egyértelműen a munkaköri leírásról van szó; ezt szokták aláíratni a leendő alkalmazottal.

Egy vidéki háztartási boltban, kiszolgálásra várva, arra figyeltem fel, hogy az előttem álló vevő harminckét poharat kért. Biztosan lakodalom vagy keresztelő lesz a családban – gondoltam. Majd meglepődve hallottam az elárusítónő tájékoztatását: – Csak hét decis poharak vannak. – No, azok bornak egy kicsit nagyok, sőt még söröspohárnak is – jegyeztem meg tréfálkozva. A vevő – egy kedves fiatalasszony – azonban jóváhagyólag bólintott az elárusítónőnek, nekem meg készségesen megmagyarázta, hogy nem ivópohárról van szó, hanem „befőttespohárról”. S a pulton már ott sorakozott a négy csomag befőttesüveg átlátszó fóliacsomagolásban.

– Elég gyakran nevezik a magyar vevők a befőttesüveget pohárnak, befőttespohárnak, kompótospohárnak, mert a szlovákban ennek is pohár a neve – világosított fel az ismerős elárusítónő.

Valóban, a Krátky slovník slovenského jazyka című szlovák értelmező szótárban a többjelentésű pohár szó második jelentéseként ezt találjuk: fľaša na zaváranie (befőttesüveg), s példaként ezt: pohár kompótu (kompótospohár). A magyar értelmező szótárban is többjelentésű szóként szerepel a pohár, de a gyümölcsfélék befőzésére használatos üveget nem jelenti. Annak ez a neve: befőttesüveg. A kompótosüveg is használatos ilyen értelemben; nálunk a szlovák hatás is segíti a terjedését. Hogy ezt megértsük, meg kell vizsgálnunk a szlovák zaváranina és a kompót, aztán a magyar befőtt és kompót szavak jelentését. A zaváranina a befőzéssel tartósított gyümölcsöt és egyben zöldséget, a kompót meg a befőzéssel tartósított, valamint a cukros, fűszeres vízben főtt, gyors fogyasztásra szánt gyümölcsöt jelenti a szlovákban. A magyarban a befőtt csak a cukros lében tartósított gyümölcs megnevezése. A befőzött zöldséget – például a lecsót – nem nevezzük befőtt-nek. A kompót pedig elsősorban a gyors fogyasztásra főzött gyümölcsnek a neve, de az utóbbi időben a befőzéssel tartósított gyümölcsre is átviszik. Kétségtelen, hogy kezd elmosódni a különbség nyelvünkben a befőtt és a kompót között olyan formában, hogy bár a gyors fogyasztásra főzött gyümölcsöt nem nevezhetjük befőtt-nek, a befőzéssel tartósított gyümölcsöt már nevezik kompót-nak is. Aki azonban választékos szóhasználatra törekszik, az a kompót szóval csak a rögtöni fogyasztásra szánt gyümölcsöt nevezi meg. Így – noha a kompótosüveg még mindig jobb szóalkotás, mint a kompótospohár vagy befőttespohár – azt tanácsoljuk, hogy a gyümölcsfélék befőzésére használt üveget nevezzük továbbra is a régi bevált nevén befőttesüveg-nek. A pohár szóval való megnevezése ugyanis teljesen idegen a magyar nyelvben.

A pohár-nak egyébként a szlovákban még van egy másik olyan megnevezése is, amely idegen számunkra. Többször megütközhettek az olvasók, amikor a magyar nyelvű újságok sportrovataiban pohár-nak nevezték azt a tárgyat, amelyet valamelyik verseny győztese díjként kapott (vándorpohár, Duna-pohár). A magyarban ennek a győzelmi jelként használatos nagyobb, díszes ivóedénynek a neve serleg, esetleg kupa. A „vándorpohár” korcs szóval megnevezett edényt vándorserleg-nek mondjuk, a „Duna-pohár” később Duna-kupa lett a sajtóban.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .