PaedDr. Fibi Sándor: Értékek, a mi értékeink…

Néhány napja egy baráti beszélgetés során – a sok-sok időszerű probléma boncolgatása közben – aránylag konkrét érvek felsorakoztatásával a felvidéki magyar oktatásügy jelenlegi helyzetét és az elkerülhetetlen továbblépés talán legfőbb tényezőjét, a szemléletváltás lehetőségeit vitattuk meg. Számba vettük legfőbb értékeinket, kiemelve az elkötelezett, hivatásukat szerető pedagógusokat, a gyermekeiknek anyanyelvi oktatást kívánó-akaró magyar szülők bizalmát, a pedagógusaink, iskoláink, diákjaink munkáját segíteni hivatott magyar nyelvű szakfolyóiratok meglévő, bár rendkívül szűkös voltát. Az ismert hiányosságokról – a fejlődéshez, fejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges, sajátos feladatokkal megbízott háttérintézmények szinte teljes hiányáról, a tankönyvellátás problémáiról, a társadalmi és politikai támogatottság zűrzavaros helyzetéről – csak érintőlegesen mondtunk véleményt, hiszen teljes mértékben tudatosítottuk, és tudatosítjuk, hogy szinte kizárólag csak magunkra számíthatunk. Csak tudásunkban, elhivatottságunkban, felkészültségünkben, szilárd akaratunkban, elszántságunkban és saját értékeinkben bízhatunk… Talán még abban is, hogy közösen, egymást segítve, őszintén és nyíltan, tudásunkat kollégáinkkal megosztva és célratörően a legégetőbb problémáink megoldására fókuszálva képesek vagyunk fokozni munkánk hatékonyságát, megtartani, sőt növelni az iskoláinkban, pedagógusainkban tudatosan, meggyőződésből bízó magyar szülők bizalmát. Mert – kegyetlen dolog ezt őszintén bevallani – mintha szaporodnának az intő jelek…

Talán a leginkább felrázó adat éppen az, hogy a szlovákiai alapiskolák összes tanulójának számához viszonyítva évről évre csökken a magyar tanítási nyelvű iskolát látogató diákok aránya. Mintha képtelenek lennénk kijózanítani a gyermekeiket nem anyanyelven oktató iskolába írató szülőket. Megértetni velük, hogy a hatvanas években megfogalmazott politikai frázis, mely szerint a magyar anyanyelvű diák csak akkor boldogulhat az életben, ha tanulmányait szlovák iskolában folytatja – teljesen hamis, megtévesztő, sőt tudatosan félrevezető. Mintha nem jutna el hozzájuk, vagy nem hatna rájuk a tényekkel, tudományos tapasztalatokkal alátámasztott érvelések egész sora. Mintha nem értenék, hogy ennek a politikai frázisnak akkor az volt az egyetlen célja, hogy megállítsák a hatvanas években rendkívül gyorsan fejlődő, terebélyesedő magyar iskolahálózat további növekedését, hiszen azt a nemzetállam létrehozását célzó hagymázas álmaik beteljesedését leginkább gátló akadálynak tekintették. Mintha az érintett szülők nem értenék, hogy gyermekükkel szemben a legnagyobb vétséget követik el azzal, hogy az otthoni meghitt, nyugalmat, biztonságot, szellemi fejlődést biztosító anyanyelvi közegből kitépve teljesen más körülmények közé kényszerítik, ahol nem értik őt, ahol kezdetben ő sem ért szinte senkit, ahol nincs semmilyen esélyük arra, hogy igazi gyökereik erősödjenek, hogy képzeletüket, fantáziájukat, tudásukat kibontakoztatva szárnyalhassanak. Elgondolkodtató, hogy a rosszul döntő szülők saját gyermekükkel, féltett kincsükkel azt teszik meg, amit egy facsemetével semmiképpen nem tennének meg. Bizonyára ódzkodnának attól, hogy a szépen gyökerező, leveleket hajtó, már virágzó gyönyörű facsemetét kitépjék a tápanyagban gazdag termőföldből, és valamiféle sziklás földbe ültessék át abban a reményben, hogy majd ott fog gyönyörű gyümölcsöket termő faóriássá növekedni.

Az alapiskola első osztályába történő beíratások idején mindezek a kérdések különösen fontos hangsúlyt kapnak. Hatványozottabban felértékelődnek saját értékeink is, melyek között minden bizonnyal előkelő helyet foglal el az iskoláink eredményességét immár húsz éve segítő KATEDRA c. szakmai folyóiratunk és a közelmúltban indított MIZUJS c. diáklapunk. Ezen lapjaink kiadójának a megbízásából ezért egy őszinte levéllel fordultam sorstársainkhoz, a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskoláink, iskolai intézményeink elkötelezett igazgatóihoz, vezetőihez és pedagógusaihoz, egyetemi oktatóinkhoz, mindazokhoz, akik velem együtt vallják, hogy iskoláink munkájában fölöttébb szükségessé vált a teljes szemléletváltás. Megkértem őket, váljanak e lapok elkötelezett barátaivá. Tapasztalataik, javaslataik, szakmai tudásuk megosztásával állandó szerzőkként segítsék, vezessék, irányítsák az újra fogékony kollégák munkáját, hogy tudásukat, képességeiket kamatoztatva vállaljanak részt e lapok szerkesztésében, illetve – adott esetben közvetlenül a szerkesztőbizottság tagjaként is – járuljanak hozzá ahhoz, hogy pedagógusaink tartalmában is kiegyensúlyozottabb, az iskola életét, sikereit, az oktató és nevelő tevékenység minden részterületét, a tantárgyak tartalmának, módszertanának széles spektrumát felölelni képes lapot vehessenek rendszeresen a kezükbe.

Őszinte tisztelettel kértem barátaimat, ismerőseimet, a felvidéki magyar oktatásügy iránt elkötelezett kollégáimat, iskoláink vezetőit, pedagógusait, egyetemi oktatóinkat, hogy lehetőleg az elkövetkező napokban, hetekben jelezzék együttműködési szándékukat a kiadó vagy az én villámpostacímemre (katedra@katedra.sk és sfibi@chello.sk). Megkértem őket, tüntessék fel, hogy szerzőként az iskolai élet és munka mely részterületére fókuszálnak majd írásaikban, illetve írják meg, hogy melyek azok a részterületek, amelyeknél segítséget, szakmai tanácsokat igényelnek.

Előre is külön köszönöm a döntését azon kollégáimnak, akik a két lap közös szerkesztőbizottságában tervezik kamatoztatni tudásukat, tapasztalataikat, ismereteiket – iskoláink, diákjaink, mindannyiunk érdekében. Az intézmények igazgatóit, vezetőit egyben megkértem, ismertessék levelem tartalmát a tantestület minden tagjával, hiszen közös ügyünkről van szó. Amennyiben mégis előfordult volna, hogy számtalan kötelességük, feladatuk teljesítése mellett ennek a kérésnek a teljesítéséről megfeledkeztek, kérem lapunk olvasóit, hívják fel ismételten a figyelmüket erre a kérésre. Ne feledjük, hogy ebben a korántsem könnyű időszakban valóban csak saját magunkra számíthatunk. Baráti tisztelettel kívánom, hogy célunkat közösen, összefogással sikerüljön elérnünk.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .