Simon Szabolcs: Gondolatok a hazai középiskolai magyar nyelv és irodalomtankönyvek kapcsán

Sok hazai és külföldi tanulmány kezdődik azzal a megállapítással, hogy a tankönyvprobléma mint kutatási terület rendkívül összetett kérdéseket vet fel. Az anyanyelvi tankönyvek szerepe az iskolában megkülönböztetetten fontos, kisebbségi körülmények között különösen. Nem elhanyagolható ugyanis, milyen nyelvi ideált közvetítenek épp a kisebbségi anyanyelvi tankönyvek.

A szlovákiai magyar tannyelvű iskolákban jelenleg használatos tankönyvek kérdését jelen pillanatban – tekintettel az oktatásban még mindig zajló átalakítási folyamatra – legalább négy szinten időszerű tárgyalni:

1. a törvényi szabályozás, a vonatkozó törvények, rendeletek, határozatok szintjén;

2. pragmatikai-pedagógiai szinten, a szűkebb értelemben vett oktató-nevelő folyamat szempontjából;

3. didaktikai szinten, a tananyag megjelenítése, digitalizálása vonatkozásában és elsősorban a nyelv szintjén, ill. fordításelméleti szempontból;

4. az összehasonlítás szintjén – ez utóbbi keresztezi az előbb említett valamennyi szintet.

A fenti területek a hazai tankönyvkutatás egy-egy fontos szempontját is jelentik, ugyanakkor tükrözik a kutatási téma fentebb említett összetettségét is.

Nyilvánvaló, hogy e megközelítési lehetőségek – s az említetteken kívül sok más egyéb – szervesen összekapcsolódnak, vagyis erőteljes összefonódások vannak köztük.

A törvényi szabályozás szempontjából égető probléma a tankönyvkérdésnek a közoktatási törvényben való megjelenítése, nevezetesen az, hogy a törvény értelmében az iskolaügyi minisztérium:

  • a tankönyvpiac liberalizálása helyett egy tankönyv megjelenését támogatja anyagilag – ez a helyzet visszalépést jelent a korábbi állapothoz képest;
  • megnehezíti a Magyarországról behozott tankönyvek és tansegédeszközök használatát;
  • az államnyelvből lefordított tankönyvek előnyben részesítésével nehezíti a tankönyvekkel való ellátottságot;
  • a tankönyvek kérdése az államnyelvtörvény következtében túlpolitizálhatóvá vált.[i]

Pedagógiai szempontból, azaz a szűkebb értelemben vett oktató-nevelő folyamat szempontjából a pedagógusoknak és a tanulóknak mint felhasználóknak a tankönyvekkel kapcsolatos véleményei, szemléletmódja, értékelése fontos elsősorban; az, hogy mennyire tölti be a tankönyv a funkcióját a gyakorlatban.

Változatlanul időszerű kérdés, hogy mennyire segíti az oktató-nevelő munkát a tankönyv, milyen mértékben felhasználóbarát, milyen mértékben tanulható, mennyire korszerű tananyagokat közvetít és egyebek.

Didaktikai szempontból a tananyagfejlesztés, a tananyagok digitalizálásának kérdése, a tankönyvek elbírálásának szempontrendszere lépett előtérbe. Állandó feladat lenne felmérni, milyen nyelvi ideált közvetítenek a tankönyvek (vö. Simon 2007, Simon–Misad 2009); ill. az államnyelvből fordított tankönyvek különféle nyelvpedagógiai kérdéseit (például, elősegítik-e a magyar szaknyelvek elsajátítását, a szabatos terminológiahasználatot, ill. ellenkezőleg, a nyelvi különfejlődés melegágyai). Az eddigi hazai tankönyvkutatás a legalaposabban épp ezt a kérdéskört dolgozta fel (vö. Horváth 2003, Szabómihály 2008).

Az összehasonlítás szempontja épp a korszerűsítés, a tananyagfejlesztés, digitalizálás szempontjából nagyon fontos. Az összehasonlító tankönyvkutatás azonban szűkebb pátriánkban mindezidáig nem nagyon terjedt el.

A továbbiakban e négy időszerű megközelítésmód közül a szűkebb értelemben vett oktató-nevelő folyamat szempontjából vizsgálom a tankönyveket. Bemutatok néhány adatot a pedagógus és a diákok szemével is láttatva a magyar nyelvű tankönyveket.

Középiskolai magyartanárok véleményei a magyar nyelv- és irodalomtankönyvekkel kapcsolatban

A középiskolai tanár adatközlők alábbi válaszai nem a 2008 óta fokozatosan megjelenő új, ún. reformtankönyvekre vonatkoznak, hanem a korábbi állapotot tükrözik. Felmérésünk országos szintű volt.

1. táblázat: Egyes tényezők hatása a középiskolai tanulók magyar nyelv és irodalom tantárgy iránti érdeklődésére. N=68 (középiskolai tanár adatközlők)

válasz/tényező tananyagtartalom

a tankönyv minősége

tansegéd- és oktatástechnológiai eszközök alkalmazása

a tanítás módja (módszerek alkalmazása)

leginkább befolyásolja 32 (47,1%) 12 (17,6%) 14 (20,6%) 47 (69,1%)
nagyban befolyásolja 22 (32,4%) 31 (45,6%) 31 (45,6%) 17 (25,0%)
közepesen befolyásolja 11 (16,2%) 16 (23,5%) 18 (26,5%) 2 (2,9%)
kevésbé befolyásolja 3 (4,4%) 9 (13,2%) 5 (7,4%) 1 (1,5%)
összesen 68 (100%) 68 (100%) 68 (100%) 68 (100%)

A táblázat adataiból látható, hogy a tanárok szerint leginkább a módszerek befolyásolják a diákok tantárgy iránti érdeklődését. A tananyagtartalom, amelynek fő hordozója a tankönyv, szintén jelentős mértékben befolyásoló tényező a középiskolai tanulók magyar nyelv és irodalom tantárgy iránti érdeklődésében. Emellett a tankönyv minősége sem elhanyagolható tényező; a válaszadók 17,6 százaléka szerint ez a tényező a leginkább, ill. 45,6 százaléka szerint nagyban befolyásolja a tanulók motiváltságát, e kettő összesen 63,2 százalékot tesz ki.

2. táblázat: Elegendő mennyiségű szövegmutatványt tartalmaz-e a nyelvtankönyv a táblázatban feltüntetett különféle típusú szövegekből? N=68 (középiskolai tanár adatközlők)

válasz/

szövegtípus

tudományos-ismeretterjesztő szövegek szépirodalmi szövegek nyelvjárási szövegek a hétköznapi élet szövegei
igen 11 (16,2%) 26 (38,2%) 6 (8,8%) 14 (20,6%)
inkább igen 35 (51,5%) 25 (36,8%) 9 (13,2%) 19 (27,9%)
inkább nem 11 (16,2%) 6 (8,8%) 26 (38,2%) 23 (33,8%)
nem 6 (8,8%) 3 (4,4%) 14 (20,6%) 7 (10,3%)
egyáltalán 2 (2,9%) 1 (1,5%) 7 (10,3%) 2 (2,9%)
nem tudom 3 (4,4%) 7 (10,3%) 6 (8,8%) 3 (4,4%)
összesen 68 (100%) 68 (100%) 68 (100%) 68 (100%)

A fenti táblázatból láthatjuk, hogy leginkább a szépirodalmi szövegek mennyiségével vannak megelégedve a tanárok, ill. a tudományos-ismeretterjesztő szövegekével. Ugyanakkor ezekhez képest kevésnek tartják a nyelvjárási szövegekét. A tanárok válaszai tehát azt tükrözik, hogy nagyobb fokú nyelvi változatosság lenne szükséges a tankönyvekben (vö. Simon 1996, Simon–Misad 2009). A táblázat ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a tanár adatközlők eléggé bizonytalanok a kérdés megítélésében.

A tanulók adatai. Középiskolai diákok véleményei a magyar nyelv tankönyvekkel kapcsolatban. Az alábbi kérdéseket országos viszonylatban kérdeztük le.

3. táblázat: A középiskolai tanulók magyar nyelv és irodalom tantárgy iránti érdeklődését befolyásoló tényezők  (N = 309)

Milyen mértékben befolyásolják érdeklődésedet a következő tényezők a magyar nyelv és irodalom tantárgy tanulásában

legin-kább

(%)

nagy-ban

(%)

közepe-sen

(%)

kevés-bé

(%)

szinte egyálta-lán

(%)

nem válaszolt

(%)

tanításon kívüli tevékenység

23,0

17,8

23,3

13,6

21,7

0,6

az iskola légköre

22,7

29,4

20,7

8,4

18,4

0,3

szakköri tevékenység

6,5

18,1

25,2

17,8

31,4

1,0

tanítási módszerek

37,0

25,0

18,2

10,7

8,4

0,6

tansegédeszközök

7,8

16,8

31,7

19,4

23,9

0,3

tankönyvek

9,7

21,0

28,8

19,7

20,4

0,3

tananyag

39,8

27,8

20,7

6,1

5,2

0,3

A fenti táblázat adataiból kitűnik, hogy a legfontosabb két tényező a tananyag és a tanítási módszerek, ehhez képest jóval szerényebb a tankönyv mint motiváló tényező szerepe, a tananyag viszont – amelynek elsődleges hordozója a tankönyv – ilyen szempontból jelentős tényező.

4. táblázat: A középiskolai tanulók véleménye a magyar nyelv tankönyveinek és munkafüzeteinek minőségéről

Milyen mértékben vagy megelégedve a magyartankönyvek és munkafüzetek minőségével?

A tanulók száma

Százalék

nagyon meg vagyok elégedve

57

18,4

részben

152

49,2

alig

41

13,3

nem vagyok megelégedve

24

7,8

nem tudom megítélni

35

11,3

összesen

309

100,0

Az adatok alapján a tanulók 18,4 százaléka nagyon meg van elégedve a tankönyvekkel, ill. csaknem 50 százalékuk részben szintén meg van elégedve. Elégedetlenségének egyértelműen csak a tanulók 7,8 százaléka adott hangot, és viszonylag nagy százalékban választották a „nem tudom megítélni” lehetőséget is (11,3 %).

Rendkívül fontos, hogy a készülő új magyartankönyvekben megfelelően érvényesüljön a nyelvi változatosság megjelenítésére való törekvés. Az ilyen szemléletű anyanyelvi neveléssel el kell érnünk, hogy a tanulók egészséges nyelvszemlélettel tekintsenek saját nyelvükre, a magyarra, ezen belül annak szlovákiai változatára, azaz vernakuláris nyelvükre. Természetesen az új tankönyvek, egyáltalán a korszerű szemléletű nyelvi neveléshez szervesen hozzátartozik az egyéb hazai és idegen nyelvek tisztelete, megismerésük, elsajátításuk elősegítése, megkönnyítése is.

 

Szakirodalom

Győry Adrienn 2010. Az államnyelv és a kisebbségi nyelv harca a magyar tanítási nyelvű iskoláknak szánt tankönyvekben. Fórum Társadalomtudományi Szemle 12/1: 85–93.

Horváth Géza 2003. Minden fordítás ferdítés?! Nyelvi furcsaságok matematikai szövegekben. Katedra 10/8: 22–23.

Simon Szabolcs 2007. Purizmus az anyanyelvi nevelésben. Domonkosi Ágnes–Lanstyák István–Posgay Ildikó (szerk.), Műhelytanulmányok a nyelvművelésről. Gramma Nyelvi Iroda–Tinta Könyvkiadó: Dunaszerdahely–Budapest. 219–229.

Simon Szabolcs 2011. Szempontok, irányzatok a tankönyvek és egyéb iskolai dokumentumok elemzésével kapcsolatos szlovákiai magyar szakirodalomban. Uő. Nyelvi tallózások. Nap Kiadó: Dunaszerdahely. 124–138.

Simon Szabolcs–Misad Katalin 2009. Nyelvi ideológiák és nyelvhelyességi babonák egy szlovákiai magyarnyelv-tankönyvben. Eruditio – Educatio 4/2: 61–68.

Szabómihály 2008. A tankönyvfordításról és a tankönyvek értékeléséről. In: Fazekas József (szerk.), Emlékköny Zeman László 80. születésnapjára. Lilium Aurum: Dunaszerdahely. 92–105.

Szabómihály Gizella 2011a. A szlovákiai települések és domborzati elemek magyar nevének standardizációs problémáiról. Fórum Társadalomtudományi Szemle 13/3: 21



[i] A kérdéshez vö. pl. Győry 2011, Simon 2011, Szabómihály 2011a:31–32.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .