Elek József: Visszaemlékezések – történelemtanárok nemzetközi konferenciája Németországban

Április 7–13. között Erfurt adott otthont az EUROCLIO 20. konferenciájának. Ahogy Sylvia Semmet, a történelemtanárok európai szervezetének elnöke bevezetőjében elmondta, szándékosan esett a választásuk a türingiai városra, amely nyugat és kelet határán fekszik. A konferencia alapgondolata a múlt század emlékeinek megőrzésére helyezi a hangsúlyt, ezt sugallja a cím is: Visszaemlékezések.

Szlovákiát ketten képviseltük: Tóth Tibor az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumból és jómagam a komáromi Selye János Gimnáziumból. A német precizitással megtervezett programban előadások, kerekasztal-beszélgetések, csoportmunkák, városnézések, iskolalátogatások és tanulmányi kirándulások váltották egymást. A Visszaemlékezések alaphangulatát az angol Keith Lowe határozta meg, aki élvezetes előadásmódjával ecsetelte a történelem több szempontú vizsgálatának fontosságát. Egy eseményt és annak hatását igazán csak úgy érthetjük meg, ha minden fél nézőpontját megismerjük. Ez a toleranciát is megerősítheti bennünk a másikkal szemben.

A másik megismerését segítették elő a csoportmunkák, melyek során a résztvevők különböző nemzetek történelemtanáraival együttműködve bújtak a diákok szerepébe. Izlandi, román, máltai, görög, finn, német, lengyel, svéd és angol kollégákkal dolgoztunk együtt a workshopokban. Két napon keresztül tartott a tankönyvek bemutatója is, ahol mi is képviseltettük magunkat. A 2008-ban kiadott, magyar gimnáziumok számára írt történelemkönyvünk tatár, norvég, holland és cseh könyvek társaságában várta az érdeklődőket. Mi is sűrűn lapozgattuk más nemzetek munkáit. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nemcsak földrajzilag, hanem a módszertan „geográfiáját” tekintve is különbözünk kelettől és nyugattól is. A fehérorosz, orosz és tatár tankönyvek szövegközpontúságát már meghaladtuk, a nyugatiak forrásközpontú foglalkoztató tankönyveihez még nem nőttünk fel. Külön érdekességnek számít a svédeké, amelyben egy külön fejezet foglalkozik Trianonnal és a revíziós politikával, míg a szlovák könyvek egy mondattal intézik el a békeszerződést.

A Visszaemlékezések konkrét témái a holokauszttal, a nyugatnémet–keletnémet viszonnyal, Weimar náci, Erfurt zsidó emlékeivel voltak kapcsolatosak. Külön figyelmet érdemelt a buchenwaldi koncentrációs tábor szovjet bővítése, ahova náci és vélt náci foglyokat zártak. Weimart úgy ismerjük, úgy tanítjuk mint a két világháború közötti demokratikus német állam szimbólumát. Hitler hatalomra jutása után elhalványul a városka jelentősége, pedig a nácik figyelmét nem kerülte el, és több masszív épületet is felhúztak – pártcélokra. Hosszú, de tanulságos utat tettünk meg, hogy lássunk egy darabot a hajdani NSZK és NDK közötti határszakaszból és egy hajdani amerikai támaszpontot. Több nyugat-európai kolléga számára nagy élmény volt látni egy szeletet a megosztott német állam történetéből, de elmondhatom, minket is mélyen érintett a látvány és a keletnémet biztonsági szervek brutalitása és pokoli találékonysága. A katonai célokra átalakított Trabant hab volt a tortán.

Az EUROCLIO-konferencia utolsó hivatalos munkanapján iskolalátogatáson vettünk részt. Hasonlóan a csoportmunkákhoz, itt is ki lehetett választani egy iskolát. A Heinrich Mann Gymnasiumban egy olyan középiskolát ismertünk meg, amely tipikus kelet-európai problémákkal küzd. A technikai felszereltség terén van mit behozniuk nyugati kollégáikhoz képest, a pénz itt is hiányzik, vagyis hasonló a helyzet, mint nálunk, Szlovákiában.

A fárasztó heti munkát közös estével zárta a száznál is több, Európa csaknem minden szegletéből érkezett történelemtanár. Azzal a nyitottsággal telt az utolsó felvonás is, ahogy a közös munkával töltött napok: nyitottsággal mások iránt, hogy megértsük, megismerjük, hogyan gondolkodnak, dolgoznak kollégáink Európa országaiban, s hogy elmondhassuk, kisebbségi iskolák tanáraiként milyen körülmények között küzdünk a történelem oktatásának javításáért.

Mivel Szlovákiában csak egy történelemtanár-társulat létezik, büszkék lehettünk arra, hogy kisebbségként képviselhettük országunkat. Az EUROCLIO minden évben kijelöli a következő konferenciák helyszínét, ősszel San Sebastian, jövő tavasszal Macedónia várja Európa történelemtanárait. Nem kell más hozzá, mint vállalkozó kedv, egy csipetnyi bátorság, türelem a pályázati papírok kitöltéséhez és egy kis angol nyelvtudás sem akadály. Azok a kollégák, akiknek a figyelmét felkeltettük, keressenek kapcsolatot velünk a Történelemtanárok Társulásán keresztül. Külön köszönettel tartozom Vajda Barnabásnak, a Selye János Egyetem tanárának a segítségért, biztatásért és támogatásért, hogy az erfurti konferencián képviselhettem a Társulást.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .