PaeDr. Fibi Sándor: Nyári árnyak

Sok ember szerint a pedagógus különleges teremtmény, mert szerintük ezeknek az embereknek egyszerűen semmi sem elég. Még az év első és utolsó napjából sem elég egy, nekik abból is kettő-kettő kell, januárban és szeptemberben, illetve decemberben és júniusban is egy-egy. Dolgozni sem szeretnek, csak kedvtelésből, saját szórakoztatásukra tanítgatnak és nevelgetnek a szépen berendezett, télen hideg, nyáron meleg iskolákban, és ezért még átlagon felüli fizetést is várnak állam bácsitól. Szerencsére az ilyen, eléggé el nem ítélhető nézeteket valló egyének nem alkotják a lakosság többségét, bár belőlük a viszonylag kevés is nagyon sok…

Teljességgel érthetetlen azonban az az évtizedek óta jogosan bírált társadalmi helyzet, amely nézetünk szerint aránylag egyértelműen bizonyítja, hogy – sajnos – hasonló nézeteket vall az állam mindenkori legfelsőbb vezetése, bár minden hatalomra kerülő kormány prioritást ígér az oktatásügynek, ám ígéretéről – a keményen és határozottan bírálható következményekkel sem törődve – aránylag gyorsan megfeledkezik. Megértést kér a jogos követeléseik teljesítéséért sztrájkoló pedagógusoktól, arra hivatkozva, hogy nyakunkon a nagy világválság, térjetek észre emberkék, ne akarjátok csődbe dönteni ezt az országot. Szinte az egész elmúlt tanévben mást sem hallottunk a belenyugvásra, beletörődésre, sőt megalázkodásra ösztönöző nyilatkozatokban, mint azt, hogy mi itt fenn nagyon tudjuk, hogy az oktatásügyet sokkal hatékonyabban kellene fejleszteni, abban is igazatok van, hogy a bérezéseteket össze sem lehet hasonlítani a más szektorokban dolgozó egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezők bérével, de most erre nincs pénz. Na, azért valamennyit mégis találtunk az állam pénztárcájának a mélyén, azt most mindet nektek adjuk… És a pedagógusok fanyar mosollyal, összeszorított fogakkal, csalódottan, lélekben mélyen megsértve tudomásul veszik, hogy állam bácsi minden napra adott nekik majdnem egy egész kenyeret – a kisebbik fajtából –, hiszen csak erre elég a sztrájkkal kiharcolt öt egész százalékos fizetésemelés. Pedig a pedagógusok valóban nagyon szerények, még arra sem képesek büszkék lenni, hogy a korrupció terén országunk érmes helyezést ért el az Európai Unión belül. Miért is lennének büszkék, hiszen az iskolákban egyáltalán nincs lehetőség több számjegynyi nagyságú korrupcióra.

A legkompetensebbek tollából kiszivárgott azonban egy meglepően nagyvonalú, már-már hihetetlenül szépnek tűnő ígéret, mely szerint 2020-ra az oktatásügyben dolgozó, egyetemi végzettségű pedagógusok bére eléri a más területeken dolgozó ugyanilyen végzettségűek bérének hetven százalékát… Fényes jövő áll tehát ifjú kollégáink előtt. Vagy mégsem? Tehát az oktatásügy még a következő évtizedekben sem fog prioritást élvezni? Miért is élvezne? Egyáltalán, van a pedagógusokon kívül valaki más is, akinek fontos a társadalmi életnek ez a területe?

Tudom, keserű gondolatok ezek… Mennyivel szívderítőbb lenne így a tanév végéhez közeledve arról elmélkedni, annak örülni, hogy ebben a tanévben végre-valahára megszületett, a törvényhozók által szinte egyhangúlag jóváhagyatott a szlovákiai oktatási rendszer komplex fejlesztésének stratégiai terve, melynek következetes, racionális, átgondolt intézkedésekre való lebontása és azok jogi normákkal garantált realizálása révén oktatásügyünk végre felzárkózhatna a nyugat-európai színvonalhoz. Hiszen kontinensünkön elegendő jó, sőt követendő példát találhatunk, csakhogy talán nem azt kellene tanulmányozni, hogy miért nem alkalmazható nálunk ez vagy éppen az a kiváló példa. Mert nem csak a pedagógusok, iskolai alkalmazottak alacsony bérezése itt az egyetlen komoly probléma.

Nem lehetnek elégedettek a szülők sem, akiknek egyre drágább a törvényeink szerint ingyenes alap- és középiskolai oktatás, hiszen gyermekeiknek évek óta meg kell vásárolniuk minden alapvető iskolai szert. Gyarapodnak, egyre érzékelhetőbbek, súlyosabbak a megoldásra váró problémák egész iskolarendszerünkben. Az évek során a meggondolatlan, a munkaerőpiac igényeit figyelembe végképp nem vevő intézkedések, döntések, határozatok sokaságával sikerült szinte teljesen leépíteni a középfokú szakképzést, tehát a lakosságnak helyi szinten szolgáltatásokat biztosító szakemberek képzését. Sikerült aránylag magas szintű káoszt beépíteni az alap- és középiskolák tantárgy- és követelményrendszerébe, beleértve a többszintű érettségi vizsgák rendszerének megszüntetését. Ezen utóbbi döntés érzékenyen sújthatja azokat a magyar tanítási nyelvű középiskolában érettségizőket, akik magyarországi egyetemeken szeretnék folytatni tanulmányaikat, hiszen ezáltal csökkentek a bejutási esélyeik. Arra sem lehetünk túlzottan büszkék, hogy a mögöttünk hagyott tanév végéig sem sikerült megoldani az égető tankönyvhiányt, továbbra is hiányoznak az oktatás hatékonyságát, a tanulók önálló munkáját, sikeres ismeretszerzését segítő munkafüzetek és egyéb segédanyagok. Sikerült viszont a tanulók kezébe adni olyan tankönyvek egész garmadáját, amelyek nem válnak tankönyvkiadásunk ékköveivé. A munkahelyi beosztásuk révén szakemberré minősítettek sikerként értelmezik a tanulók tudásszintmérésének kiterjesztését az alsóbb évfolyamokra is, pedig a gyakorló pedagógusok nagyon jól érzik, sőt tudják is, mennyire nélkülözhető ez az igyekezet, ez a gyakorlat.

Ebben a tanévben éppen a magyartanárok szinte egyöntetű felháborodását váltotta ki a kilencedikesek kezébe adott anyanyelvi teszt, melynek összeállítói finoman szólva sem jeleskedtek, hiszen 6–7 szinte értelmezhetetlen, hibás, a tanult tananyaggal csak többszörös gondolati áttétellel összeegyeztethető feladattal nehezítették a tanulók munkáját. Egyébként számomra az is érthetetlen, miért arra kíváncsi a teszt összeállítója, hogy a diákok mit nem tudnak, és miért nem arra, hogy mit tudnak a kötelező tananyagból. Sajnos, ugyanez a véleményem az írásbeli érettségi vizsga tesztfeladatairól is. Ezek a példák is meggyőzően bizonyítják, milyen nagy veszteség érte nemzetiségi oktatásunk egészét azzal, hogy az utóbbi évtizedekben fokozatosan megszűntek az iskolaügyi minisztérium szakmai háttérintézményeinek nemzetiségi osztályai-főosztályai, hiszen az ott dolgozó szakemberek magas szintű tudása, elkötelezettsége, személyes felelőssége jelentené a biztosítékot arra, hogy (esetünkben) a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák specifikus tantárgyai szinte teljes komplexitásukban mentesek legyenek a most meglévő problémáktól. Mely tantárgyakról is van szó? Igen, tudjuk mindannyian, a szlovákiai magyar nemzetiségű tanulók számára talán legfontosabbakról: a magyar nyelv és irodalomról, a történelemről, a zenéről, környezetismeretről és a szlovák nyelvről. Utóbbi tantárggyal kapcsolatban kötelességünk hangsúlyozni, hogy szakmai érvekkel végre sikerült meggyőzni az oktatásügy legmagasabb szintű irányítóját is arról, hogy ez a nyelv bizony csak az idegen nyelv módszertanának következetes alkalmazásával tanítható sikeresen a magyar tannyelvű iskolákban. Tehát nem a ragozási paradigmák, definíciók, szabályok, memoriterek, kivételek, lediktált tartalmak bemagoltatásával, nem a szlovák nyelvű szövegek magyarra fordításával, hanem a kommunikatív nyelvoktatás változatos, kreatív módszereinek szinte kizárólagos alkalmazásával. Csakhogy… Igen, ezt minden érintett pedagógusnak meg kell tanulnia, hiszen az egyetemi képzés során nem vették figyelembe, hogy ő a szlovák nyelvet magyar iskolában fogja tanítani, ezért csak arra tanították meg, hogyan kell ezt a nyelvet anyanyelvként tanítani.

És mint már annyiszor, magunkra maradtunk, szinte kizárólag csak magunkra számíthatunk… Hányszor elmondtuk már ezt a mondatot, hányszor áldoztuk már fel nyári, tavaszi, téli szabadságunkat azért, hogy szakmai továbbképzéseken szerezzünk új és újabb tudást diákjaink sikeresebb, eredményesebb felkészítése érdekében! Igen, ez vár ránk a közeljövőben, és a további években is, mert munkánkat hivatásként szeretjük és tiszteljük, mert csak így nyerhetjük el a szülők bizalmát, diákjaink szeretetét. Szinte mindannyian tudjuk, hogy pedagógusként csak így lehet, csak így szabad élni és dolgozni – nem csak a nyári, hanem az őszi, téli és tavaszi árnyak fenyegetésében is…

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .