Stirber Lajos: Március 15-ei emlékest Komáromban – egy félretájékoztatás kiigazítása

,,Ne fogjon senki könnyelműen

A húrok pengetésihez!”

(Petőfi Sándor)

Március 15-ére emlékeztek a komáromi diákok – értesülhetünk a Felvidék.ma hírportálról. Idézem: „Komáromban sokszínű kultúrműsorral köszöntötték március 15-ét. A műsor gerincét a komáromi és a gútai iskolák adták; diákjaik bemutatták egyebek között az Áldassék a forradalom című összeállítást, de egy rövid bohózatot is láthattunk a Munka Utcai AI színjátszó csoportjainak előadásában, amellyel az együttes a Duna Menti Tavaszra készül.”

Mint a műsor szervezőinek egyike, rálelve az írás címére, megörültem: lám-lám, végre akadt újságíró, aki nemcsak a „felettébb izgalmas” gulyásfőző versenyekre s az egyéb „tömör gyönyört” kínáló „fajsúlyos” kulturális eseményekre kíváncsi, hanem arra is: hogyan ünnepelnek iskoláink nemzetünk e nagy ünnepén. Örömöm azonban korai volt, és a pár soros – nesze semmi fogd meg jól – és ráadásul félretájékoztató írást olvasva bosszantó ürömmé változott. Vajon a „remekmű” szerzője jelen volt egyáltalán a műsoron? Honnan vette, hogy a műsorban gútai iskolák diákjai is szerepeltek 2013. március 14-én a Komáromi Városi Művelődési Központ színháztermében? Több kérdést nem teszek fel, inkább pontosítom, kik és mivel léptek fel a „Magyarnak lenni hivatásunk” címen megrendezett ünnepi műsorban. Egyébként az alább írottakat az ünnepi műsoron jelenlévők az est szép magyarsággal beszélő, kedves szóvivőjétől, Hernandez Franco Vivientől, a Selye János Gimnázium tanulójától hallhatták.

A Komáromi Jókai Mór Alapiskola tanulói Áldassék a neved forradalom címmel Cséplő Viktóriának, az iskola pedagógusának kiváló pedagógiai érzékkel szerkesztett, nagyon színvonalas, verses-zenés-táncos összeállítását adták elő; fegyelmezetten, gyermeki bájjal teli komolysággal. A felkészítésben Cséplő Viktóriának Vicencz Andrea (szintúgy az iskola pedagógusa) volt segítségére. A már megszokott színvonalon énekelt az iskola Kicsinek Kórusa Pfeiferlik Annamária, valamint a „nagyok kórusa” Juhász Mónika vezényletével.

A Munka Utcai Alapiskola tanulói két műsorszámmal léptek fel. A Pogácsakedvelők színjátszó csoport Laboda Róbert, az iskola pedagógusa rendezésében egy népballadát dolgozott fel, A csudahalott címmel. A kitűnően megrendezett, valódi színházat, a gyerekek bravúros teljesítményét a közönség nagy tetszéssel fogadta, és nagy tapssal jutalmazta. A másik műsorszám Bródy János Szabadnak születtél c. szerzeménye volt. A dalt Köles Andrea, az iskola ének–zene szakos tanárának ének- és hangszeres kamaraegyüttese adta elő kedvesen, hangulatosan. Az ünnepi műsort az egyesített kórusok: a Selye János Gimnázium, valamint a VMK és a Jókai Mór Alapiskola GAUDIUM vegyes kara közös fellépése nyitotta és zárta, közreműködött a Selye János Gimnázium hangszeres kamaraegyüttese; vezényelt Stirber Lajos. Cséplő Cintia, a Selye János Egyetem hallgatója és Nagy Ferenc mérnök kiváló versmondása emelte az est fényét.

A szervezők, a szereplők és a zord időjárás ellenére is szép számban megjelent közönség nagy megtiszteltetésnek vette, hogy Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete – aki nagy tetszést kiváltó köszöntőt is mondott – és Anton Marek, Komárom város polgármestere vezetésével a városatyák is megtisztelték a rendezvényt.

Ahogy azt eleink mondták: ízlések és pofonok különbözőek. Ezért bárkinek szíve joga – beleértve az ominózus „pár sor” íróját is –, hogy a műsorról más véleménnyel legyen, mint jómagam; mi több: az is meglehet, hogy az ünnepi műsor egyáltalán nem nyerte el a tetszését. De a tudósítónak ebben az esetben is erkölcsi kötelessége a valóságnak megfelelő tájékoztatás, annál is inkább, mivel a szereplők többsége gyermek volt; a többi szereplőről említést sem tenni, enyhén szólva is sértő. De az ilyen felszínes tájékoztatás a rendezvény szervezőire – Komárom városa, a Csemadok városi szervezete, a magyar gimnázium tanárainak és öregdiákjainak baráti köre – nézve is dehonesztáló.

A szervezők nevében az ünnepi műsor összes szereplőjének és azok felkészítőinek, valamint az iskolák igazgatóinak is csak gratulálni lehet. Az újságíró(k)nak pedig már ideje lenne tudatosítani, hogy ma a média „nagyhatalom”, és az ifjúság nevelésében (sajnos) nagyobb súllyal bír, mint a család vagy az iskola. Ne fogjon hát senki könnyelműen a húrok pengetésihez!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.