Tóth Szilvia: Amire érdemes figyelni

A jó pedagógus nap mint nap azzal az érzéssel lép az iskolába, a katedrához, hogy tanítványainak minél több tudást adjon át, illetve fejlessze képességeiket. Egyes tanulók különösebb erőfeszítés nélkül veszik az akadályokat, az új feladatokat arcukon mosollyal fogadják, míg mások aggodalommal és szemükben félelemmel. Néha elég csak egy kicsit beleélni magunkat a gyermekek helyzetébe, elgondolkodni és megérteni, mekkora erőfeszítésbe kerül egyeseknek a füzetbe helyesen leírni egy mondatot, folyékonyan elolvasni egy szöveget, kiszámolni egy feladatot, tollbamondást írni stb.

Az elmúlt években a tanulási nehézségek problémakörével több szakértő foglalkozott, köztük gyógypedagógusok, pszichológusok, neurológusok és mások. Egyre több információnk van olyan gyermekekről, akiknél valamilyen tanulási zavart diagnosztizáltak.Végre megdőlni látszik az a nézet, mely szerint ezek a gyerekek lusták, akik csupán nem akarnak tanulni. Sajnálatos módon sok esetben nincs is más választásuk, mint fokozatosan romlani, iskolai kötelezettségeikhez kedvetlenül hozzáállni, mivel nincs senki, aki kellő szakértelemmel közelítene a problémához, és segíteni szeretne a nehézségeik leküzdésében. Gyakran kerül hasonló helyzetbe az iskola, amelynek meg kell találnia a megfelelő megoldást. Ha minden akadály elhárul, ha az iskola minden anyagi feltételt biztosít, a tanulászavarral küzdőknek esélyük lehet nehézségeik kompenzálására, vagy legalábbis nagyobb zökkenők nélkül túlélhetik iskolás éveiket.

A speciális tanulási zavarokkal egyre többször találkozunk a pedagógiai gyakorlatban. Gyakorló pedagógusként tapasztalom, hogy a tanulászavar legismertebb fajtáival és a fogalmaival – diszlexia, diszgráfia, diszortográfia valamint diszkalkúlia – az oktatók nagy része már talákozott, hiszen az említett fogalmak képviselik azokat a tanulási zavarokat, melyek leginkább kitűnnek a tanulás során.

Nyomban feltűnik, ha az olvasás alkalmával nehezen kapcsoljuk össze a szótagokat, nem használjuk helyesen a helyesírási szabályokat, esetleg nem mennek a matematikai operációk stb. De ki gondolná, hogy hasonló gondot okoz a tanuló számára, ha nem tudja lerajzolni a kért alakot, tárgyat, csendéletet stb., ha nem érzi a zenei ritmust, esetleg minden kicsúszik a kezéből? Legyintünk egyet, s mosolyogva ráfogjuk: „balkezes”. Holott, valójában a problémának – mint mindennek – oka van.

A már említett négy diszfunkció mellett, meg kell említeni a legújabb ágazatokat is: a diszpinxiát – a rajz nehézségeivel küszködő tanulási zavart, a diszmúziát – a zenei hallás zavarát és a diszpraxiát, mely az ügyesség és a készségek zavara. Most biztosan a fejükhez kapnak, s azt gondolják: „én a kottát sem ismerem, rajzolni sem tudok, én is diszes vagyok?” Természetesen ez nem így működik; a tanulási probléma is összetett tényező, ahol több mindennek „kell összeállni.”

A diszpinxiát az alacsony rajzkészség jellemzi, ami annyit jelent, hogy a tanuló nehezen fejezi ki magát képzőművészeti szinten. Nem képes a korának megfelelően alkotni, kihagyja az emberi testen szereplő fontos részeket, a maga módján rajzol (olykor bizarr, primitív szinten), a rajz a térben nem felel meg, nem ismeri fel a színeket, nem tartja be a vonalvezetést pl. a kifestés alkalmával. Gyakori tünete, hogy a gyermek nem ismeri fel a két kép közötti különbséget. A diszpinxia esetében meg kell említeni az írószerek helytelen, olykor görcsös tartását, melyhez lassú tempó párosul. A tünetek közé soroljuk az undort is, ami a folytonos unszolás, rajzolásra való késztetés során jelenhet meg.

A diszmúzia, mint ahogy a neve is utal rá, a dallam, a zene elsajátításának és visszaadásának a zavara. A gyakorlatban annyit jelent, hogy az egyén nem képes felismerni a zene ritmusát, tempóját és intenzitását. Ritmikus problémák jelentkezhetnek a tánc területén is, valamint a hangszerek hangjainak felismerésében.

A diszpraxia egy olyan rendellenességre utal, amely a mozgáskoordinációval hozható párhuzamba. A tanulás mindennapjaiban felszínre kerül a finommotorika, melynek kiemelten nagy szerepe van az írás, a rajzolás során. Olyan alapvető készségek kerülnek előtérbe, mint például az evőeszköz használata, a járás, a kerékpározás, problémák jelentkeznek a test orientációja során – jobb és bal oldali irányítás. A diszpraxiás gyermek mozgása ügyetlen, ami leginkább a testnevelés órákon kerülhet felszínre. Ez a speciális rendellenesség kevésbé súlyos diszfunkció, de hatással van a diák iskolai sikereire. A diszpraxia tünetei a hétköznapi életben jelentkeznek – az egyén kétbalkezesnek tűnhet, térbeli és időbeli orientációs gondok is jelentkezhetnek, pl. nem szeret tornázni, nyírni, ragasztani, a hétköznapi élet apró manipulációs tevékenységeit végrehajtani.

A fent említett tanulási zavarok fajtái nemcsak az iskolában nyújtott teljesítményre, hanem a mindennapokra is rányomják bélyegüket. Ezért nem szabad őket alábecsülni. Biztos vagyok benne, hogy minden tanulóban rejlik valami tehetség, de a szülőn és a pedagóguson múlik, mennyire tudjuk felszínre hozni annak érdekében, hogy tanulási gondjai csökkenjenek vagy teljesen megszűnjenek.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .