Striber Lajos: Ág Tibor emlékére


Tudtuk, hogy beteg, tudtuk, hogy egészségi állapota egyre romlik, tudtuk, hogy ez év áprilisában töltötte be 85. életévét, mindezek ellenére fájdalommal vettük a hírt: Ág Tibor 2013. augusztus 29-én elhunyt. Nagy a veszteségünk! Hiszen Ág Tibor személyében az egyik legmesszebbre világító, utat mutató fáklyavivőnket veszítettük el.

Ő már egész fiatal kora óta mindig elöl járt. 1948-ban a CSEMADOK Központi Titkársága Kulturális Osztályának lett hivatásos dolgozója, nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a szlovákiai magyar öntevékeny népművészeti mozgalom megszervezését, megfelelő zenei anyaggal való ellátását, valamint egy hivatásos magyar dal- és táncegyüttes megalapítását. 1951-ben Takács András néptáncossal megkezdték a felvidéki magyarság folklórhagyományának gyűjtését és rendszerezését. 1953-ban megalakult a hivatásos szlovákiai magyar népművészeti együttes, a Népes, amelynek Ág Tibor lett a karnagya és művészeti vezetője. A bemutatót követően az együttest (megirigyelve annak sikerét) hamar feloszlatta a gáncsoskodó hatalom. Ág Tibor nem adta fel: 1957-1962 között már az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes első igazgatója volt. Így jellemezte ezt az időszakot: „Elindultunk, hogy hirdetői és terjesztői legyünk a valódi, nemes művészetnek, s hogy hadat üzenjünk a kispolgári giccses selejtzenének. Fontos feladat küzdeni ellene, elsősorban is jó zenével, jó dalokkal, művészi táncokkal, ezek közül is főleg a szöveges zenével. (…) A kórus hivatása és célja az, hogy a zenétől távol álló tömegeket megnyerje az értékes zenének.” 1963-1976 között ismét új feladatot vállalt: a Csemadok néprajzi szakelőadója lett. De az 1964-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara alapítói között is ott volt, ő lett annak egyik karnagya, s a szlovákiai magyar kórusmozgalom fő irányítóinak egyike.

 

(A teljes szöveget a Katedra októberi számában olvashatják)

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.