Tóth Gábor: Félévnyi fizika – hat nap alatt (1. rész)

 

„Új formák kellenek.” – mondja Konsztantyin a Sirály 1. felvonásában. Nagyon gyakran hasonlóan kiáltanak fel pedagógusok is, miután abszolváltak egy új/újszerű/nem-frontális (a legszimpatikusabbat tessék kiválasztani) pedagógiai módszert bemutató tanfolyamot. Merthogy érezzük, hogy a 45 perces időkorlát és a napi 6-7 különböző tanóra nem kedvez a csoportokban művelhető szöszmötölő, kreatív módszereknek. Szóval: áldozzuk fel megszokott órarendjeinket?

Miért is ne?

Természetesen Kosztyánk naiv kategorikussága kicsit erős, viszont aki már próbálkozott drámatechnikákkal vagy projektekkel az óráin, megtapasztalhatta, hogy a csengő túl korán szólalt meg. Az alapiskolai fizika „kísérletezz! – fedezz fel! – értelmezz!” szemléletét is nehéz következetesen véghezvinni egy átlagos tanórán, hiszen szorít az idő. Mivel kár lenne a sok értékes és érdekes módszert veszni hagyni, vizsgáljuk meg, hogy nem tudjuk-e kicsit rugalmasabban kezelni az órarendet. Nem ördögtől való dolog ez: például a Waldorf-iskolákon már lassan száz éve epochálisan tanítják a főtantárgyakat, azaz 2-3 hetes blokkokban napi 2-3 órát foglalkoznak hol történelemmel, hol fizikával, hol biológiával. Épp ez a modell volt az, amelyhez hasonlót kipróbáltunk a 2012/2013-as tanévben a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnáziumban.[1]

Néhány részlet a választott formáról

A tantárgytömbösítést alapos felkészülés és az egész tantestületet bevonó konstruktív viták sora előzte meg, míg végül kialakult a végleges menetrend. Az epochális fizikára a végzősök osztályában került sor a második félévben. Ez azt jelentette, hogy a negyedikesek órarendjébe a heti két fizika helyett hat napon keresztül négy fizikaórát ütemeztünk be. Így teljesítve volt a félévben kötelező 24 óra (még egyszer: érettségiző évfolyamról van szó, rövidített félévvel). Az epocha miatt elmaradt tanórákat hetedik órákban pótolták a diákok.[2]

Fontos tisztáznunk, hogy egy olyan osztályról volt szó, amelynek nem volt különösebben erős vonzalma a fizikához (pl. senki sem készült érettségizni fizikából). Az eredeti tervek szerint a hat „fizikás” nap egymás után következett volna, viszont különböző külső körülmények miatt végül 3+1+2 nap valósult meg a kísérlet (a folyamatot a húsvéti szünidő és egy lelki nap szakította meg). Az tömbösített tananyag témája a 20. századi fizika volt (fényelektromos jelenség, a fény kettős természete, de Broglie-hullámok, atommodellek, a magfizika alapjai stb.)

(A teljes szöveget a Katedra októberi számában olvashatják)

 



[1] Érdemes tisztáznunk, hogy a fizika epocha során a Waldorf-pedagógiától csupán a formát vettük át – a tartalom összhangban maradt az iskola nevelési programjával, az alkalmazott módszerek tekintetében pedig a szakos tanár (vagyis e sorok szerzője) szabad kezet kapott.

[2] Mivel a fizika eleve nem szerepelt az órarendben, a diákok órarendjében a tanítás kissé előbb ért véget, mint a többi osztályban, így a heti egy-két hetedik óra elvileg nem jelentett nagyobb terhet. Természetesen ez megbolygatta a kollégák órarendjét is, hiszen néhányszor hetedik órában kellett pótolniuk az elmaradt tanórákat. Ezért egy hasonló kísérlet nem képzelhető el a tantestület és az iskolavezetés rugalmassága, nyitottsága és jóindulata nélkül.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .