Csóka Ferenc: Sárga, mint a nap

Hogy melyik az én legkedvesebb könyvem? Nekem olyan nincs. Vannak ugyan kedvenceim, de azok mind afféle nosztalgia-kedvencek. Valamennyi körülrajongott mű az életem egy-egy szakaszához kötődik. Ma már egyiket sem tartom akkora durranásnak, mint hajdanán.

Az ember legfontosabb életkora szerintem a kamaszkora. Akkor igyekszik belépni a felnőttek világába, a mesékkel elbolondított gyermek akkor szembesül komolyabban a kellemetlen valósággal. Lelke kitárul, és elkezdi magába szívni a töméntelen jellemformáló féligazságot. Feldolgoz, visszaöklendez, beépít. Szeret, gyűlöl, támad, sérül, megkeményedik. Majd ott áll diktátorrá, zsenivé, robottá, birkává, öntudatos polgárrá kínlódva magát. Hogy mivé lesz, az nagyban függ az olvasmányaitól. Hogy utat mutat-e neki néhány okos, esztétikusan pátyolgató, katartikusan léleknemesítő gondolat, vagy csak az ostoba süketelés áramlik az agyába.

Az én útmutató támaszom abban az időben Tóth Elemér 1975-ben megjelent Sárga, mint a nap című kötete volt. Az idő tájt ez a kötet volt számomra a legkedvesebb. Megfogta a kezem, simogatott, nemesített. Már nem emlékszem, mikor vettem meg és miért. Nem érdekelt a csehszlovákiai magyar irodalom, unalmasnak tartottam. Egy-két oldal után rendszerint beletört az én kis életlen bicskám a jó vastag irományokba. És ekkor leltem rá Tóth Elemér olvashatóan vékony kötetének novelláira! Valahogy más volt a hangütésük, az írásmódjuk, a világlátásuk, és – ami a fő – hiányzott belőlük a sok felesleges, öncélú művészkedés. Érthetőek voltak, megdöbbentőek, léleknevelők. Olykor erotikusak… Ez egy kamasznál nem elhanyagolható szempont. Az írások történései válaszokat adtak, kapukat nyitottak, magokat ültettek a szívembe.

 

(A teljes szöveg a 2013-as Katedra novemberi számában olvasható.)

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .