Petres Csizmadia Gabriella: A bizonytalanság korszaka – gondolatok a Katedra folyóirat jelenlegi helyzetéről

 

Bizonyára Önök is szomorúan tapasztalták, hogy az immár 20 éve működő, egyetlen szlovákiai magyar pedagógiai szaklapunk, a Katedra folyóirat a tavalyi tanév folyamán a szokott havi rendszerességtől eltérően, hektikus módon jelent meg. A tartalmilag folyamatosan megújulni kívánó folyóirat sajnos patthelyzetbe került, mivel – a kiadótól független adminisztrációs problémák miatt – sem a kormányhivatal, sem a minisztérium nem továbbította a kalendáriumi év elején megítélt anyagi támogatásokat. Külső dotáció nélkül pedig életképtelen a lap, mivel az előfizetési díjak összege csupán a kiadási költségek 10%-át fedezik. A probléma orvoslása érdekében a Lilium Aurum megelőlegezett befektetésekkel próbálta átvészelni a támogatások visszafogásának időszakát, azonban a hitelképesség határait súrolva a lap megjelentetése így is esetlegesre sikerült: a tavaszi-nyári időszak számait egy csomagban postáztuk az olvasóknak. A támogatások blokkolása sajnos 2013 szeptemberére sem oldódott fel, így állhatott elő az a faramuci helyzet, hogy jubilálás helyett túlélési stratégiákat állított fel a szerkesztőség, ismét a tömbösített kiadás mellett döntve.

 

Ünneplés helyett – energiatakarékos üzemmód

 

A 2013-a év tehát megnyitotta a bizonytalanság korszakát a lap életében. Az anyagi kiszolgáltatottság, a támogatás elutasításának kijátszása (az elutasítás ellen legalább lehetne tiltakozni, ami aktív cselekvésjellegéből kifolyólag előmozdíthatná a folyóirat ügyet – így azonban a passzív várakozás szerepébe rekedtünk), az ígért folyósítás határidejének folyamatos módosítása oda vezetett, hogy a Katedra folyóiratra rákerült a megbízhatatlanság bélyege. Vajon kit terhel a felelősség…? Hogyan lehet feloldani azt a csalódottságot, amit a lap rendszeres olvasói éreznek? Hogyan lehet átvészelni a cikkírók csalódottságát, akik ötleteiket, gondolataikat felkínálták a folyóiratnak, azonban közlés helyett némaság fogadta a szövegeiket? Sőt: hogyan lehet a szerkesztőbizottságban tartani a lelket, akik személyes szavahitetőségüket is kockára teszik, amikor egy-egy szerzőt írásra kérnek fel? A szerkesztők, a tördelő, a kiadó… vajon meddig törődnek bele a lap „energiatakarékos üzemmódjába”, és mikor jön el az a pont, amikor az agóniát megelégelve lezárják a lap folyamatos újraélesztési kísérleteit?

Ezek a felvetések egyelőre pusztán retorikai kérdések, azonban a folyóirat rendszertelen megjelenésének már körvonalazódnak a következményei. Az első probléma a célközönség megcsappanásában található – attól tartunk, nem csupán az új előfizetők megnyerése kerül veszélybe, hanem a folyóirat hagyományos, hűséges olvasótábora is megfogyatkozik. A másik probléma a szerzők bizalmának elvesztéséből ered: a lapszámkimaradások előrehaladásával egyre kevesebb önként megírt szöveg érkezik a folyóirat postaládájába, és egyre nagyobb energiákat igényel a cikkírók motiválása. Ez a helyzet komoly veszélyeket hordoz magában, hiszen a válogatás lehetőségének eltűnésével problematikusabbá válhat a tartalom színvonalának folyamatos emelési szándéka.

 

(A teljes szöveg a 2013-as Katedra novemberi számában olvasható.)

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .