Vančo Ildiko: A szlovákiai magyar nyelvtantanítás kihívásai

 

Bevezető gondolatok a Kisebbségi magyar nyelvtankönyvek kihívásai a 21. század elején című konferenciához.

Vančo Ildikó, a KETK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének oktatója

 

A magyar nyelvtan tanítása nemcsak szlovákiai magyar kontextusban jelent vagy okozhat problémát, akár szakmailag, módszertanilag, akár tudományos szempontból, hanem mindenhol, ahol magyar nyelvtant tanítanak. A 21. században úgy tűnik, hogy nemcsak a magyar nyelvtan, hanem egyáltalán az egész oktatásnak a reformja nagyon aktuálissá vált. Ez jól látható abból is, hogy a szlovák oktatási minisztérium, valamint a szlovák Állami Pedagógiai Intézet is újabb és újabb projekteket indít, melyekkel az oktatás reformját szeretné elérni, s folyamatosan előtérbe kerül a tantervek megújítása is.

A probléma az, hogy miközben ezek a tantervek és projektek megfogalmazásra kerülnek, csupán a szakma egyik felét vonják be a reformpedagógiai tevékenységekbe. Az érdeklődés elsősorban a gyakorló pedagógusokra irányul, főként az ő igényeiket tartják szem előtt az újító tervezetek – az elméleti háttér, a kutatói tevékenység azonban mintha egy kicsit a háttérbe szorulna. Nem történt felmérés a diákok korosztályos nyelvi szintjéről, nyelvi készségeinek szintjéről sem. Így a nyelvtan elsajátítására tett kísérletek nem váltak sikeressé az elmúlt 20 évben sem. Ez a sikertelenség jól megfigyelhető pl. akkor, amikor a jövendőbeli magyar szakos hallgatók megkezdik a tanulmányaikat. Világosan érzékelhető, hogy az érettségizett diákok elméleti nyelvtantudása sem olyan biztos, mint ahogy azt szeretnénk, vagy mint amilyenre számítunk.

Feltehető a kérdés, hogy miért fontos az elméleti nyelvtantudás.

 

(A teljes szöveg a 2013-as Katedra novemberi számában olvasható.)

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .