Pintes Gábor – Fenyvesi Lívia: A pedagógia mint az edukáció elméletének és gyakorlatának forrása – avagy „Merre tart a neveléstudomány a 21. század elején?” – 1. rész

 

A Katedra folyóirat 2013. novemberi számában a neveléstudomány és mindennapi nevelés gyakorlata között meglévő szakadékról és ellentétekről írtunk. Semmiképpen sem titkolt, esetleg burkolt szándékunk volt az, hogy rávilágítsuk a figyelmet a neveléstudomány és az edukációs gyakorlat nélkülözhetetlen összekapcsolódására, egymásra utaltságára. Ahhoz viszont, hogy a mindennapi edukációs gyakorlatban dolgozó pedagógus számára használható és alkalmazható ismeretek forrása legyen a neveléstudomány, úm. képbe kell kerülnie az embernek, tudnia kell, melyek azok a főbb „csapásirányok”, melyek a neveléstudományt jellemzik és foglalkoztatják a 21. század első évtizedeiben. A tisztelt olvasó – pedagógus számára ezért betekintést szeretnénk nyújtani azokba a főbb kutatási és elemzési problémakörökbe, melyek nagy valószínűséggel megjelennek a gyakorló pedagógus – nevelő gyakorlati munkájában is. Amennyiben ez tényleg így van (lesz), akkor ez mintegy legitimizálja is a kutatott és kutatni szándékozott tárgyköröket.

 

Trendek és modellek, ill. a külföld és belföld összehasonlításának dilemmája

 

Minden bizonnyal megfordul több olvasóban is az a gondolat, hogy nem is olyan lényeges tanulmányt (esetleg többet is) írni arról, merre tart egy bizonyos tudomány – a mi esetünkben a neveléstudomány. Elég lenne ehhez fellapozni (elektronikus formában „legörgetni”) néhány neves és hiteles szakfolyóiratot, melyekből az olvasó meglehetősen rövid idő és energiaráfordítás által pontos és aktuális betekintést nyerhet a tudomány helyzetéről és azokról a tárgykörökről, melyekkel éppen foglalkozik. Ezzel a hozzáállással képtelenség vitába szállni, és mi is nagyon hasznosnak és ajánlatosnak tartjuk az ilyen és ehhez hasonló eljárásokat. Ahhoz viszont, hogy teljesebb képet kaphassunk a vizsgált tárgykörben, mindenképpen jó néhány forrásból kell, hogy merítsünk, mert a várt és kapott kép soha sem „fehér vagy fekete”. Ezenkívül vizsgálódásunkat az is tovább bonyolíthatja, hogy minden szakember, ill. szakembergárda sajátossága az elkötelezettség bizonyos nézetek, vélemények mellett, amiben semmi kivetnivalót nem lehet találni. Ezért persze mi sem ígérünk teljes objektivitást és pártatlanságot, mert olyan szubjektív tudományban, mint a neveléstudomány (ahol is a szubjektivitás magából a vizsgálat tárgyából, tehát az emberből és annak tevékenységéből fakad) az erőltetett objektivitás sokkal inkább a felszínességet, igénytelenséget és a koncepció hiányát jelezné. Célunk ezért inkább megvilágítani bizonyos sajátosságokat, melyek a neveléstudományi kutatás és vizsgálódás fókuszába helyezik az edukációs gyakorlat nem is olyan kevés problémakörét.

 

A cikk teljes terjedelemben a Katedra folyóirat 2013/decemberi számában olvasható.

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.