Pintes Gábor: A szabadság és a szabadosság konfliktusa

Van úgy az életben, hogy első látszatra hasonló dolgok, fogalmak, jelenségek a maguk tényleges valóságában nagyon eltérnek egymástól – sőt akár konfliktusban is lehetnek. A látszat és az első benyomás gyakran csalóka, s valahogy így van ez a szabadsággal és a szabadossággal is.

Köznyelvi értelemben szabadság alatt leginkább azt szoktuk érteni, hogy az ember azt csinálhat, amit és ahogy akar. Mindeközben nincs semmi és senki által korlátozva. Az olvasó minden bizonnyal észrevette, hogy igyekszem a lehető legrövidebb úton úm. rövidre zárni a szabadság hétköznapi értelmezésének kérdését, mert minél inkább belemélyednénk annak boncolgatásába, annál nehezebben tudnánk kikecmeregni egy olyan értelmezésből, mely inkább távolabb, mintsem közelebb vinne a logikus igazsághoz. Nem költői kérdésnek szánva, tegyük csak fel újra az alapkérdést! Ki és mikor cselekedhet teljes mértékben úgy, ahogy csak akar? Kinek van meg minden lehetősége ahhoz, hogy bárminemű korlátot, szabályt, konvenciót figyelmen kívül hagyva csak úgy cselekedjék, ahogy az neki tetszik? Válaszként biztosan sokak előtt kirajzolódik valamiféle despotikus és tejhatalommal rendelkező egyén példája, aki bizonyítékai lehetne annak, hogy igenis létezik az a fajta szabadság, mellyel a tanulmány fejtegetését elkezdtem. Tényleg létezhet olyan élet, emberi egzisztencia, melyben a teremtett (kifejlődött) emberi lény mindenre és mindenkire való tekintet nélkül teheti azt, akkor és ahogy az neki tetszik? Talán kissé filozofikusnak tűnhet eme eszmefuttatásom, de kulcsfontosságúnak tartom tényként állapítani meg azt, hogy az a szabadság, amit a mindennapokban szabadság alatt értünk, a valóságban nem létezik. Mert nem is létezhet. Az ember, az ő egzisztenciája, sorsa oly mértékben befolyásolt különböző tényezőktől, hogy lehetetlenség a gyakorlatban mindezektől függetlenítenie magát és csakis saját akaratát figyelembe véve cselekednie. Nem kívánom mélyíteni a már így is meglehetősen elvont eszmefuttatást, de érdekes lehetne elgondolkodni magának az akaratnak a szabadságáról, függési viszonyáról is. Erről talán majd inkább egy más helyen, esetleg fórumon. Megmaradt viszont az alapkérdésünk: mit értünk szabadság alatt? A szabadság egy érték? Netán lehetőség, vagy egy keret? Ezekkel a válaszokkal talán közelebb kerülhetünk azon igazsághoz, mely segíthet bennünket elkülöníteni egymástól a szabadságot és a szabadosságot és beültetni az egész vizsgált problémakört az edukáció valóságába.

Miért lehet érték a szabadság? Leginkább talán azért, mert fontos lehet számunkra, s olyan minőséggel bír, mely érdekében még erőkifejtésre is hajlamosak vagyunk. Ha a szabadságot mint értéket vizsgáljuk, azt leginkább az egyén autonóm keretei között kellene megvalósítanunk. Léteznek ugyan társadalmilag ismert és elismert értékek (melyek közé bizonyos kulturális keretek között a szabadság is sorolható), de pedagógiai értelemben egyszerűbb az értéket az egyén (mind a nevelő, mind a nevelt) szempontjából górcső alá helyezni. Ebből kifolyólag az egyén számára az az érték, amit ő annak tart, ami számára fontos. A szabadság értékére konkretizálva pedig akkor „szabad” valaki, ha azt ő is úgy érzi (ezzel persze nem lehet a szabadság kérdését leredukálni holmi érzelmi állapotra – megsértve ezzel Kant etikáját és a szabad akaratról vallott nézetét). A szabadságot (mint értéket) nem lehet kívülről valakinek odaadni. Ebből következik az, hogy a szabadság egy lehetőség. Nem egy konkrét, kész és már-már kézzelfogható valami, hanem egy potenciál, mellyel valaki vagy képes (akar) élni, vagy nem. Mindebből következik az is, hogy a szabadság ilyen értelemben tekinthető bizonyos keretnek is, mely jelleget biztosít egy olyan edukációs (nevelési és oktatási) stratégiának, melyben az egyén számára (nevelő és nevelt) biztosítva lesz annak lehetősége, hogy bizonyos keretek közt legyen meg az önálló és autonóm döntési lehetősége. A keretekhez (korlátokhoz) majd még visszatérek.

Szerencsés esetben mindehhez (mármint a keretekhez – korlátokhoz való visszakanyarodáshoz) nem is kell túlságosan hosszú utat bejárnunk. A szabadosság problémáját ugyanis nehezen tekinthetjük azonos „súlycsoportúnak” a szabadság kérdésével. Mindeközben viszont nem lebecsülendő, mivel az edukációs praxisban gyakran tévesztjük össze a két jelenséget (leginkább a tartalmát). A szabadosság fogalma ugyanis éppen azt takarja, amit a köznyelvben a szabadság alatt értünk és használunk. Olyan gondolkodásmódot, esetleg cselekvést, melynél nem veszünk figyelembe semmiféle korlátot, korlátozást, megkötést. Lehetséges-e egyáltalán az ilyen cselekvés? A válasz talán elszomorító, de: igen! Lehet így cselekedni és sokan cselekszenek is úgy, hogy mindeközben semmiféle megkötést, megegyezést, konvenciót, erkölcsöt nem akceptálnak. Hiba lenne viszont az ilyen cselekvést (cselekvéssorozatot – viselkedést) a szabadság gyakorlásának, szabad viselkedésnek neveznünk. Ez a szabadosság jelentős mértékben jelenik meg a mindennapi edukációs gyakorlatban is. Az embernek mint autonóm lénynek persze lehetősége van mindentől és mindenkitől függetlenítenie magát, de ez nagyon sok szempontból behatárolt. A behatároltság lehet biológiai, metafizikai, jogi, társadalmi, kulturális, erkölcsi és még sorolhatnánk. Valakit pedig ilyen viselkedésre, életfilozófiára nevelni felelőtlenségnek, könnyelműségnek, igénytelenségnek, s már-már dilettantizmusnak kell, hogy tartsunk.

 

(az egész cikket a Katedra folyóirat XXII/1. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat szeptemberi száma | Katedra Válasz

    […] A szabadság és szabadosság konfliktusa […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .