Nagy Majthényi Szilvia: ISKOLA A KIS-CSALLÓKÖZBEN

Iskolám, a Doborgazi Magyar Tannyelvű Alapiskola a Kis–Csallóköz egyetlen iskolája, kisiskolája. Tizennégy éve igazgatom ezt a szívemhez oly közeli iskolát – egyedül tanítok három évfolyamot összevonva. Az angol nyelv oktatását egy külsős pedagógus végzi, a hitoktatást a helyi plébános vezeti.

A múlt tanévben mindössze hét tanulóm volt, idén azonban kilenc elsőssel kezdem a tanévet, így összesen tizennégy tanuló jár majd hozzám – két faluból: Doborgazról és Vajkáról.

Iskolám a helyi óvodával közös, felújított épületben található. Egy tantermes iskola, de van osztótermünk és számítógépes termünk is. Tornatermünk sajnos nincs, ezért ha csak tehetjük, a testnevelés óráit az iskola sportpályáján tartjuk, de kihasználjuk erre a célra a helyi futballpályát is. Napközi otthonunk, sajnos, 14 éve nem működik, így azután, ha szükség van valamelyik tanuló délutáni felügyeletére, akkor én vállalom, hogy vigyázok a gyerkőcre. Ilyenkor pótórázunk, játszunk vagy éppen  olvasunk.

Kilenc évnyi mammutiskolában végzett igényes munka és a  kisiskolában eltöltött tizenhét évnyi oktató és nevelő munkával eltöltött nagyon szép év után a kisiskola óriási előnyeit látva talán a legfontosabbal kezdeném.
Amiről eddig senki sem beszél…. Egyre gyakrabban hallani, hogy a diákok beviszik a füvet az iskolába…. Lehetetlen, hogy ezt egy felső tagozat nélküli kisiskolán valaki megtegye, igy az sem fordulhat elő, hogy a kicsiben felmerüljön a kíváncsiság: mit is dugdoshatnak a nagyok? A nagy iskolában bizony sokszor előfordul, hogy a nagyok bántják a kisebbet. A mammutiskolában   – amikor százával futkároztak körülöttem a gyerekek -, ha akartam se láthattam mindent. Azt sem, ki mikor oson vissza szünetben az üres osztályok valamelyikébe.
A kisiskola viszont valóban nagyon kedves, békés hely . Ezt a tényt kisdiákként is megéltem, hiszen ilyen iskola tanulója voltam öt évig én is , itt Doborgazon, ebben ez iskolában .
Az egyosztályos kisiskola pedig maga a csoda: egy nagycsalád, anya gyermekeivel  – ahol minden könny letörlődik a csemete arcáról /ha netán bántódás érte /, mire délben elhagyja második otthonát, s hazasétál kis falujában az első otthonába.
Mondják, a vidéki iskola, a kisiskola ingerszegény. Nos? Gondolkodjunk csak el legalább egy kicsit….. Valóban arra kell törekednie az iskolának, hogy a kis emberke életét, mesésen szépséges gyermekkorát szinte felnőtt tempóban ledarálja?

(a cikk a Katedra folyóirat XXII/2. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. Hamarosan érkezik a Katedra októberi száma | Katedra Válasz

    […] Bemutatkozik a doborgazi iskola […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.