1.hely: Gaál Laura Flóra: Percy Jackson és az olimposziak. Deáki Alapiskola; felkészítő: Šóšik Tímea – III. kategória

Kedvenc könyvem (esszé)

A legtöbb gyerek, ha meghallja az „olvasás“ szót, rögtön grimaszokat vág. Ez nem azért van, mert nem tudnak, hanem mert nem akarnak olvasni. Az iskolában általában olyan műveket veszünk, melyek nem kötik le túlságosan a figyelmünket. Ezeket a műveket „kötelező“ elolvasni. Bevallom, szeretek olvasni, de a kötelezőket nem. El kell olvasnom a könyvet, le kell írnom a tartalmát, még akkor is, ha maga a könyv nem fogott meg. Valószínűleg csupán azért nem szeretem, mert kötelező, és határidőhöz kötve.

A kötelezőkön kívül viszont bármit elolvasok. Legyen az romantikus, fantasy vagy horror, ha érdekel, befejezem a könyvet. Általában az ifjúsági irodalom- részlegen keresgélek, a galántai könyvtár polcain. A szabadon választott könyvek fognak meg a legjobban, de van velük egy gond: az írók mindig a kedvenc szereplőmet iktatják ki és a főhősnek mindig a nehezebb utat kívánják. Amikor azt hiszem, hogy rosszabb már nem lehet, mindig történik valami. A legjobb barát lezuhan a mélybe, és ezernyi veszéllyel dacolva kell előkeríteni. (Igen, ez egy konkrét példa volt.). Nehéz volt kiválasztani kedvenc könyvemet/könyvsorozatomat, mert rengeteg választási lehetőségem volt. Mégis találtam egy olyat, ami igazán megfogott: szimpatikus szereplők, remek történet, még jobb kivitelezés, és még tanulni is lehet belőle. Kedvencem a Percy Jackson és az olimposziak c. könyvsorozat. Írója Rick Riordan, a könyvek pedig regények, a fantasy műfajhoz tartoznak. Én magyar fordításban olvastam, de tervezem az eredeti, angol nyelven is megismerni a művet.

A Félvér-táborban élnek a modernkori görög félistenek (vagyis egyik szülő olimposzi, a másik halandó). A Nagy próféciát úgy értelmezik, hogy a legnagyobb olimposziak gyermekén áll az Olimposz győzelme vagy bukása. Mivel a prófécia lassan beteljesedik, mindenki fél, hogy Percy (Poszeidon fiaként) nem a helyes utat választja. Aggódnak, hogy Percy rosszul dönt, és miatta fog romba dőlni az Olimpiosz. Percynek azonban nem kell egyedül érvényesülnie, ugyanis Annabeth és Grover átsegítik a nehéz időkön. Hogy ne legyen az egész zavaros, tartok egy kis bemutatót a trióról (a rajongótábor, pontosabban, Oliposzi Triónak nevezi):

Perszeusz „Percy” Jackson, a főszereplő, mint már említettem, Poszeidón fia. Szarkasztikus, nagyszájú, bátor, „okosabb, mint amilyennek látszik” és szeretteit mindennél jobban megvédi. Mivel Percy még a saját lábában is megbotlik, Annabeth Chase az, aki kihúzza őt a csávából. Athéné lányaként nagyon művelt, vág az esze és sose veszt el egy csatát sem. Mivel Poszeidón és Athéné konfliktusban állnak egymással, eleinte Annabeth és Percy sem kedvelik egymást. Hínáragyúnak és Észlánynak csúfolják egymást, ennek ellenére az évek és egymás életének megmentése egyre közelebb hozza őket, míg a végén párt alkotnak. A trió harmadik tagja Grover Underwood, a szatír. Érzékeny lelkű, kétbalkezes legjobb barát, Percy védelmezője. Nem a legbátrabb és legerősebb, de ha Percyéket veszély fenyegeti, bármit megtesz védelmük érdekében.

Rick Riordan, véleményem szerint, remek író. Pontosan tudja, melyik szót hova helyezze, hogy a szöveg érdekes és teljes legyen. Voltak részek, melyek nem illettek a szövegkörnyezethez, pl. némelyik szereplő életkora más szabályok szerint változott, mint a miénk, de második olvasatra megértettem. Mivel Riordan mitológiatanár volt, az egész történet hitelesnek tűnt, ugyanis pontosan ki tudta fejteni a félvér gyerekek személyiségét isteni szülőjükhöz híven. A befejezés is Riordanhoz híven meglepő, fordulatos és érzelmes volt. Mivel az egész műnek Percy a narrátora, ezért az olvasó teljesen azonosulni tud a szereplőkkel. Nem akarom előre lelőni a poént, így csak annyit mondok, hogy a végső összecsapás után egy pillanatra becsuktam a könyvet, sóhajtottam és arra gondoltam, bárcsak folytatódna a sorozat (ez később valóra is vált a Heroes of Olympus könyvsorozattal). Ha én írtam volna, nem változtatnék rajta sokat. Egy dolog viszont van, amit még mindig nem értek az írókkal kapcsolatban: miért alkotnak meg csodásnál csodálatosabb karaktereket, ha úgyis valami tragikus történik? Csak néhány példát mondok: Luke, Nico, Árnyék Zoé. Részleteket nem árulok el, mert senki sem szereti az ún. spoilereket.

Szerintem a könyvsorozat mondanivalója röviden ennyi: ami nem öl meg, az később visszajön, hogy újra megpróbálja. Persze szerencsére ez csak a félvérekre érvényes. Ha R. Riordan más címet adott volna, valószínűleg ez lenne az: Percy Jackson és 1000+1 szörny, ami megölhet. Az első két könyvből filmek is készültek, de ez amolyan csontváz a szekrényben, amit legszívesebben a könyvrajongók eltitkolnának.

Száz szónak is egy a vége: szeretem ezeket a könyveket. Megtanítanak sok mindenre: a család és a barátok mindennél fontosabbak, hogy a görög isteneknek milyen jelképeik és erejük volt, és ami a legfontosabb: a Némeai oroszlán golyóálló, így a nyitott szájába lőjük a nyilat.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.