2. hely: Mezei Máté: Az. Neratovicei téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola, Dunaszerdahely; felkészítő pedagógus: Gálfy Barbara – IV. kategória

 

Kedvenc könyvem

 

Stephen King: Az

.

 

 

Nemrég a könyvtárban kezembe került egy kétkötetes könyv az egyik kedvenc kortárs íromtól, Stephen Kingtől, amely a rejtélyes „AZ” címet viselte. Régebbi kiadás volt már, ez keltette fel figyelmemet. Kopott borítója láttán először ugyanaz ötlött eszembe, ami a könyvtári könyvek többségénél. Vajon hány kézben fordulhatott már meg ez a könyv? A borítóját és a lapjait elnézve rengeteg ember olvasta már előttem a Maine állambeli kisváros történetét. Kikölcsönöztem, és még aznap este nekiláttam az olvasásnak.

Körülbelül két hétig tartott, mire mindkét kötetet „kivégeztem”. Csak úgy faltam a sorokat, és egyszerűen nem bírtam letenni az amúgy tekintélyes vastagságú köteteket. Mit is mondhatnék, nem csalódtam. A könyv igazi Stephen King-féle rémhistória volt. Magával ragadó történet, szimpatikus karakterek, váratlan fordulatok. A regényben különlegesség, és ez nekem kiváltépp tetszett, hogy a író összevissza lépkedett mind térben, mind időben. De mindemellett a regény minden fonala tökéletesen nyomon követhető maradt.

A könyv bővelkedik igazi „kinges” elemekben. Ez is az egyik olyan dolog, amit szeretek Stephen Kingben. Ahány könyvét olvasom, mindben felfedezhető az ő különleges stílusa, fanyar, morbid humora, világnézete és gondolkodásmódja. Például szinte minden könyvében rejtve, vagy épp előtérbe helyezve megjelenik az alkoholizmus, a rasszizmus, az önbíráskodás, a vallás és a hit közti különbség, a vallás és a társadalom valamilyen szintű bírálata, valamint a kötések más műveihez. Azonos helyek, szereplők, események, de más történet. Például ebben a regényben találtam utalásokat az Állattemetőre vagy a Ragyogásra. Namármost visszatérve a vallási kérdésekre, ez is érdekes dolog az író alkotásaiban, mert igaz, hogy regényeiben sokszor határozott utalások vannak az ateizmusra, Isten létének kétségbe vonására, mégis kiérződik könyveiből a szereplők vívódása és hite valami olyanban, ami felettük áll. Műveiben a szereplők által saját gondolkodásmódját ismerhetjük meg, ezért olyan pokolian élvezhetőek és egyben elgondolkodtatóak regényei.

Nincs ez másként az Az című művében sem. Az író a hét főhős életének különböző részeibe ad betekintést.

Az első kötet első fejezete bemutatja az alapkonfliktust, történetesen egy George Denbrough nevű kisfiú rejtélyes és hátborzongató halálát. Bevallom, ez így elég meredeken hangozhat, gondolhatja a kedves olvasó, „mégis milyen beteges, elborult regény lehet az, ahol már az első fejezetben kisfiúkat gyilkolnak?”. De muszáj megjegyeznem, hogy ez a tragédia a regény kulcsfontosságú része. Ez az esemény indítja útjára a cselekményt, ez a gyilkosság az elindítója mindennek. Ez készteti a még gyerekkorú főhősöket, hogy élükön George bátyjával, Billyvel szembeszálljanak a szülővárosukat, Derryt, fenyegető gonosszal, ami időtlen, végtelen és harminc évenként visszatér, hogy vérszomját Derry polgárain csillapítsa. A kis csapat tagjait az hozza össze elsősorban, az a közös bennük, hogy mindannyian kitaszítottak. Városuk, mintegy a társadalom kicsinyített mása, kirekeszti őket. Az iskolában gyakran válnak nevetség tárgyává, csúfolják, bántalmazzák őket. Mindenkit másért. Van, akit bőrszíne, van, akit származása vagy épp fogyatékossága miatt. Talán ez az a szál, amely miatt nem nevezném a művet igazi horrornak. Ha műfaja szerint kellene besorolnom, inkább afféle társadalomkritikának mondanám.

Ezután az első kötet egyenként bemutatja a szereplőket – mind a múltban, mind a jelenben egyidőben. Tény, hogy talán az első kötet egy kicsit vontatottabbra sikeredett a kelleténél, de mindenképp érdemes az olvasónak áthámoznia magát rajta, mert csak így érthetőek meg a regény történései.

A regény rengeteg szálon fut, és csak a végére találkozik Derryben, ahol minden elkezdődött. Itt a főhősök múltja végre teljesen világossá válik, mind önmaguk, mind az olvasó számára. Letisztázódnak a múlt eseményei, a főhősök hozzáfognak, hogy immáron felnőtt korban, számban megfogyatkozva újraírják a történelmet, és egyszer, s mindenkorra leszámoljanak Azzal.

A műben az író könnyedén eljátszik a tér és az idő paradoxonjával, remekül kihasználja a paradoxon jelenségét, és ráébreszti az olvasót arra, milyen csodákra vagy épp szörnyűségekre képes az emberi elme és a gyermeki képzelőerő.

Összességében olyan embereknek ajánlanám ezt a könyvet, akik nem riadnak vissza attól, ha netalántán a regény gondolatok és érzések lavináját indítja el bennük. Olyanoknak, akik szeretik az összetett történeteket, melyekben kis spekulációval rengeteg rejtett összefüggésre bukkanhatnak. Olyanoknak, akik szeretnek egy kicsit borzongani, és nem ragaszkodnak foggal körömmel a mozibaillő „hepiend“- hez.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.