3. hely: Vass Gábor: Erény. Neratovicei téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola, Dunaszerdahely; felkészítő tanár: Gálfy Barbara – IV. kategória

Kicune: A szamuráj erényei

 Életem talán legmeghatározóbb olvasmányélményét Kicune A szamuráj erényei című könyve nyújtotta, amely – azt hiszem, bátran mondhatom – megváltoztatta a világnézetem, és talán az életem is.

Műfaji szempontból elbeszéléseket, példabeszédeket találunk itt, melyeket a főhős Itó története kovácsol egybe. A középkori Japánban járunk, a szamurájok korában. A főhős Itó, akire a város határában találtak rá, és senki, még önmaga sem tudta, honnan jött és mit élt át addig.

A ma emberétől sajnos távol áll a keleti filozófia és a szamuráj erények, melyek mára már kihalóban vannak. Magam is azután kezdtem érdeklődni a keleti filozófia, a buddhizmus és a szamuráj élet iránt, miután elolvastam A szamuráj erényeit. Amikor a „hét erényről” olvastam, rádöbbentem: korábban azt hittem, tudom, mit jelentenek az olyan szavak, mint az Igazságosság, a Tisztelet, a Bátorság, a Hűség, a Becsület, a Könyörület és az Őszinteség.

Amikor Itó a könyv elején eljut egy házba, melyben szellemek élnek, és beszédbe elegyedik velük, a történet ekkor veszi igazán kezdetét. A szellemek példabeszédekkel, tanmesékkel és rövid történetekkel tanítják meg hősünknek (és természetesen nekünk, olvasónak), mit is jelent valójában ezen szavak igazi jelentése. A legendák átlagemberekről szólnak, szamuráj hősökről, kiknek megvannak ugyan a maguk hibái, mégis mikor életük legnagyobb kihívásaival kerülnek szembe, helyesen cselekednek, a legjobb tudásuk szerint, s ha elbuknak, inkább elveszik saját életüket, mintsem hogy elveszítsék becsületüket és szégyenben éljenek tovább. A könyv egyik legjobb részletében (legálábbis számomra) az egyik szellem arról beszél, ki léphet a szamurájok útjára. Azt mondja a hét erényről: „Aki úgy él, hogy a fejében, gondolataiban hordozza a hét szót, sosem lehet szamuráj. Aki úgy dönt és cselekszik, hogy közben azon töpreng, betartja-e a hét szó törvényét, nem lehet szamuráj. Aki viszont úgy él, hogy a hét szó igazsága ott lüktet az ereiben, az már több mint egyszerű kardforgató.” Mindez az én olvasatomban azt jelenti, hogy csak akkor érti meg igazán az ember ezen szavakat és jelentésüket, ha úgy él, hogy e szavak és tanítások betartása számára olyan természetes, mint a levegővétel, és hogyha nem azon gondolkodik egy-egy cselekvés közben, hogy ezt vajon szabad e.

Engem ez a felfogás nagyon megfogott –, de az egész könyv ebben a szellemiségben íródott. Az egyik kedvenc részem, amikor az együttérzésről tanít. Megismerjük egy Hideszató nevű szamuráj történetét, aki képes volt a fájdalmat és a szenvedést is kiállni csak azért, hogy másokon segíthessen. Egy másik történetben szereplő szamuráj a halált is vállalja, csak hogy megmenthessen egy gyermeket. Továbbá nagyon tetszettek a becsületről szóló legendák is. Az egyik szellem két rövid történet közt így kiált fel: „Becsület, bármi áron! Ragaszkodj a becsületedhez, még akkor is, ha emiatt minden mást elveszítesz!” – e mondatok olvasásakor csak arra tudtam gondolni, hol vannak ma már az ilyen eszmék? Hol vannak az igazi értékek, a becsület, a tisztesség, a hűség, a kitartás?

A könyv olvasása közben sokszor megkérdeztem magamtól: „Vajon jobb volt az a kor?” Úgy érzem igen, és ugyanakkor mégsem. A könyv rámutat, igaz, akkor még volt értéke az igazi emberi erényeknek, ugyanakkor sokszor felütötte a fejét az igazságtalanság is. Például a nézeteltéréseket fegyverrel rendezték, még a legapróbb sértésekért is sokszor valakinek halnia kellett, és ártatlan gyermekeket, sőt néha egész klánokat irtottak ki csak azért, hogy megőrizzék a hatalmukat vagy a földjeiket az egyes klánok. Ugyanakkor: mégis sokszor éreztem azt, hogy szívesebben élnék akkor és ott, abban a korban, hiszen ott, az embereket nem nyomasztották a mai modern kor átkai, mint pl. a bizalmatlanság. (Természetesen tudatában vagyok annak, hogy az emberek hajlamosak a múltat jobb színben látni…) Akkoriban a szamurájok nem féltek akár az életüket áldozni egy nemesebb célért, nem ismerték a félelmet, a gyávaságot, minden pillanatban készen álltak mindent eldobni urukért vagy egy nemesebb ügyért. Ez a felfogás, ez a hihetetlen elkötelezettség az, ami engem annyira megfogott ebben a könyvben.

Ahogy olvastam, szép lassan új kép formálódott bennem minden emberi tulajdonságról, minden erényről, minden érzelemről, kezdve az igazságosságtól egészen a hűségig –, noha a hűségről csak a végén tanítanak: mire eljutottam a hűségről szóló tanításokig, már ekkorra kialakult bennem egy új kép erről az erényről is, hiszen a korábbiakban is fontos szerepe volt. Az erről szóló legendák csak még jobban megerősítették bennem ezt a képet. Nagyon tetszett a történet mely a férfi és a nő kapcsolatáról, valamint az igaz szerelemből eredő hűségről beszél. S megragadott az is, amelyben a szamuráj olyan hűséggel viseltetett ura iránt, hogy érte még a családról, a házasságáról és a végén az életéről is lemondott, csak hogy megbosszulhassa halott urát, s ezzel megtartsa becsületét. Itt ismét csak felmerült bennem a kérdés, hogy hol van ma már az ilyen mély és őszinte hűség és becsület, és miért veszett ki az emberekből ez mára?

A könyv ezekre a kérdésekre nem ad választ, mégis magamban mintha megleltem volna a válaszaimat. Ezek az erények nem veszhetnek el! És nem is vesztek el! Ott lakozik ma is az emberek szívében és lelkében, és csak az adott emberen múlik mennyire képes ezen erények szerint élni, ahogy az is, mennyire mélyen és tisztán vernek gyökeret benne ezek a szavak és az igazi jelentésük… Azt hiszem, minél többször olvasom el Kicune csodálatos alkotását, mindig kissé bölcsebb leszek, és minden alkalommal valamivel jobban megértem az emberi lét igazi értékeit.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.