Sándor Anna : „Messze látó tudomány: felelős kérdések és válaszok a jövőnek“

A fenti főcímmel hirdette meg ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a Magyar Tudomány Ünnepét, mely már több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. E november havában zajló rendezvénysorozatból a határon túli magyar tudományosság képviselői is kiveszik részüket. Mindebből természetesen a szlovákiai magyar tudományos élet képviselői sem maradnak ki. Sőt elmondhatjuk azt is, hogy nemcsak a tudományos kutatást végző intézetek és egyetemi tanszékek szervezik meg a Magyar Tudomány Ünnepét, hanem az alap- és középiskolák egy része is bekapcsolódik az ünnepségsorozatba, szem előtt tartva küldetésük lényegét, a tudományos ismeretek átadását.

A Magyar Tudományos Akadémia kiemelt feladatának tekinti, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését a tudomány rejtélyes világa iránt.  Kissé ellentmondásosnak tűnhet ez a feladat, hiszen a tudomány ott van a fiatalok mindennapjaiban, velük él és értük tevékenykedik, s az Y generáció él is a tudomány gyakorlati előnyeivel. Többekben felmerülhet a kérdés, hogy ennek ellenére fel kell kelteni az ifjú nemzedék érdeklődését a tudományos ismeretek iránt? A válasz egyértelmű igen, mert a tudományos ismeretek átadása többek között hatással lehet a pályaválasztásukra, s a tudományon belül pedig az utánpótlásra.

A fiataloknak a tudományban az eddigieknél mindenképp tágabb teret kell biztosítanunk, hiszen amikor a jövővel kapcsolatos tudományos válaszokat és megoldásokat keressük, elsősorban a fiatalokra gondolunk, mivel ezek megvalósítása majd nagyrészt az ő szakmai és általános műveltségükön múlik. Ezért korántsem mellékes, milyen tudással vértezzük fel a mai ifjúságot, a kis- és nagydiákokat, minekután a tudományos ismeretek átadása elsősorban az iskolai oktatás feladata.

Az a kérdés, hogyan adjuk tovább a tanítás folyamatában a közösség által felhalmozott tudást, szinte egyidős az emberi civilizációval. De aligha túlzás azt állítani, hogy e kérdés a huszonegyedik században még inkább előtérbe került, mivel a tudás még jobban felértékelődött. Már ma is azt tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági és társadalmi élet minden területén nőttek a munkaerő kompetenciájával szembeni elvárások, s a jövőben ezek az elvárások még erőteljesebben jelennek majd meg.

A XXI. század gazdasági és társadalmi kihívásai  általában a következő kompetenciákat várják el a mindenkori alkalmazottól: a kritikai gondolkodás képessége, az együttműködés és vezetés képessége, alkalmazkodóképesség az új körülményekhez és feladatokhoz, hatékony szóbeli és írásbeli kommunikáció, az információkhoz való hatékony hozzáférés és feldolgozás, a képzelőerő és a megszokottól eltérő látásmód, s nem utolsósorban az idegennyelv-ismeret. E kompetenciák azt mutatják, hogy nemcsak a természettudományi és szakmai ismeretekre van szükség, hanem szükség van olyan képességekre is, melyeket főként a humán tantárgyak alakítanak ki. Ilyen például a képzelőerő és a megszokottól eltérő látásmód, vagy a hatékony szóbeli és írásbeli kommunikáció képessége. E képességek kialakításához leginkább a nyelvi nevelés, az irodalom, a történelem, a zene és a képzőművészetek tanulása járul hozzá, ezek révén a diákokban sok olyan fent említett képesség fejlődik ki, melyek a modern társadalmakban is fontosak.Hiszen pl. hatékony kommunikáció hiányában még a gazdag szakmai ismeretekkel rendelkező tanár, orvos, menedzser, jogász vagy politikus is csak félkarú óriás.

Szinte magától értetődő, hogy az iskolai oktatásban minden tantárgy ─ a tantervektől kezdve a tankönyveken át a pedagógus szakmai-módszertani felkészültségéig ─ az adott tudományterület új tudományos eredményeire kell hogy épüljön. E tekintetben, hacsak a tankönyveinkre gondolunk, van még mit behoznunk! Vagy kifejleszthető-e úgy a hatékony szóbeli és írásbeli kommunikáció készsége, ha a diák ennek az ismeretanyagnak a közelébe sem jut, hiszen a nyelvtanórák nagy részét, tisztelet a kivételnek, több középiskolában meg sem tartják, vagy ha igen, akkor sem a nyelvhasználat-központúság kerül előtérbe, hanem az öncélú grammatizálgatásnak jut a főszerep. Az elmondottakat nem ünneprontásnak szánom, hanem nyílt párbeszédnek, mert a jövőt tekintve csakis így várható kedvező változás.

(Az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/3. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat novemberi száma XXII/3. | Katedra Válasz

    […] A Magyar Tudomány Napja […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .