Eső mosta tökéletes kirándulás

Mindennapos dolog a másokon való segítés. Mégis van benne valami megfoghatatlan, ami egyszerűen arra késztet, hogy rendszeressé tegyük. Mi, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium diákjai első kézből élhettük át ezt.
Az egész történet egy regénnyel, a Felvidéki sagaval indul. Vagyis pontosabban az írójával, Szomolai Tiborral , aki egy pécsváradi emlékmű átadásánál volt jelen. Az eseményen fellépett egy vak fiú is, Kopa Marcell. Szomolai úrnak saját bevallása szerint tetszett az előadás, ezért a Felvidéki saga egy példányát ajándékozta Marcinak. Hazafelé viszont a fejébe furakodott egy gondolat: mi lenne, ha valaki felolvasná neki hangoskönyv formájában. A következő héten egy író- olvasó találkozó keretén belül ellátogatott iskolánkba, és megbízott minket ezzel a nemes feladattal. A felkérést sokan szívesen teljesítették, mások kissé húzták a szájukat, de a cél felnyitotta mindnyájunk szemét, és a felvételek lassan elkészültek. Soóky Zoltán tanár úr nem kis munkát fektetett bele a vágásba, de a hangoskönyv végre összeállt. Elmondta, a munka során jól szórakozott, mivel egy-két diák saját, néhol humoros kommentárral színesítette a már amúgy is tartalmas olvasmányt. Végre elérkezett az idő az ajándék célba juttatására. Szomolai úr úgy érezte, az a helyes, ha mi is részt veszünk az átadásnál. Így útra keltünk, hogy egyfajta díszkíséretként elvigyük Marcinak munkánk gyümölcsét. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, viszont vendéglátóink figyelmessége túlszárnyalta ezt. Részt vettünk az 1956-os októberi forradalom megemlékezésére tartott műsoron, ami nagyon tanulságos volt. A szerdai nap további részét Pécs megismerésével töltöttük, majd egy kiállítást is megtekintettünk. Csütörtökön reggel ellátogattunk a TV- toronyhoz, ahol egy kilátó is működik. Sajnos az élmény a köd és a jeges szél hatására elmaradt, de megtapasztaltunk, hogy a forró csokoládé gyógyír a csalódásra. A cukorlöket hatására energikusan indulatunk útnak Pécsváradra.

Egy rövid utazást követően megérkeztünk Pécsváradra a polgármesteri hivatalhoz, ahol a díszteremben fogadtak bennünket. Itt egy kicsit szűkösen, de elfértünk, ugyanis mint ahogy a mondás szól: „Sok jó ember kis helyen is elfér”. Mint utólag kiderült, itt nagyon sok jó ember volt. A hangoskönyv átadása a következőképpen zajlott le: először Zádori János polgármester mondott egy rövid beszédet, majd Fűri Ferenc, a Felvidéki klub elnöke is kifejezte köszönetét a hangoskönyv elkésyítéséért. Ezt követően a fent említett író mesélt egy kicsit nekünk arról, hogyan is jutottunk el Pécsváradra, és honnan jött az ötlet ,hogy hangoskönyvet készítsünk.

Miután a hivatalos, ünnepélyes rész véget ért, mindenki legnagyobb meglepetésére Marci felállt, és beszélt nekünk kicsit magáról. Az életéről, az álmairól, és a legnagyobb örömünkre meghallgathattuk tőle azt az ominózus verset, ami az írót a hangoskönyv elkészítésére késztette. Petőfi Sándor: Magyar vagyok. Mondhatom, hogy ilyen csöndet még soha életemben nem halottam, mint akkor ott, amikor Marci kimondta azt a két szót. Még a mai napig is, amikor és becsukom a szemem, magam előtt látom a történést, ahogy mondja a verset, és egy pillanatra körülnézek, hogy lássam a társaim reakcióját. Nem hiszem, hogy láttam olyan arcot, amelyen ne csordult volna le egy könnycsepp. Úgy gondolom, hogy nem tartozom az érzékeny típusú emberek közé, de ez a két szó még engem is meghatott.

Marci egy tiszteletre méltó fiatalember, láttam rajta, hogy mennyire talpraesett, kíváncsi és optimista, annak ellenére hogy egészen másképpen éli meg a mindennapjait hozzánk képest. A vers után megkért minket, hogy fogyasszunk a nagymamája legendásan ízletes pogácsájából, és hogy beszélgessünk vele, hogy megismerhesse a személyeket, akiknek a hangját a hangoskönyvön hallhatja majd. Akik éppen nem beszélgettek vele, azok megsimogathatták Maxot, a kutyáját.

Nagyon élveztük a beszélgetést, nekünk a kedvenc könyveiről mesélt, amelyek nagyon felkeltették érdeklődésünket, és valószínűleg el fogjuk olvasni őket. Marciban egy nagyon értékes és csodálatos embert ismerhettünk meg, aki hatalmas inspirációt adott nekünk minden téren az életben, és nagyon remélem, hogy még találkozhatunk vele a közeljövőben.

 

Összességében a Pécsi kirándulás ugyanolyan jólesett, mint az eső. Nagyon örülnénk neki, ha lenne még lehetőségünk segíteni. Ha nem is hangoskönyv formájában, de reméljük, hogy ez a kezdeményezés több embert is ösztönözni fog majd arra, hogy bekapcsolódjanak hasonló mozgalmakba.

 

Szilva Noémi és Kecskés Anikó

Pázmány Péter Gimnázium 2.A

 

 

Pécsi kirándulás. Nagy örömet okozott számomra, hogy megint elutazhattam Pécs városába. (Tavaly szeptemberben 3 hónapot töltöttem ebben a gyönyörű városban) Ez a kirándulás nagyon jó nosztalgia volt számomra. Az iskolában a diákok, ill. tanárok szívesen láttak minket. És a konyhán is örömmel vártak a finom ebéddel. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvezett, de mi ennek ellenére körbejártuk a várost. Megnézhettük Da Vinci kiállítását, a főteret, Pécsváradot és még sok más helyet. Hálás vagyok, hogy elmehettem ismét Pécsre. Köszönjük szépen a lehetőséget. (Simonics Dóra)

 

Életem legjobb kirándulásai közé sorolom pécsi utunkat, mivel sok élménnyel gazdagodtam. Az egész a Koch Valéria gimnáziumban kezdődött a remek műsorral és az iskolanézéssel, aztán Szomolai Tibor előadását hallgattuk majd az iskolanézés után a kollégiumba látogattunk. Este városnézés és az érdekfeszítő Da Vinci kiállítás után közös vacsorával zártuk az estét. A második nap volt a kirándulás fénypontja, mivel Marcival találkozhattunk és maga az érzés, hogy jót tehettünk, emelte fel a napot. Marci megváltoztatta a világnézetemet. Könnyek között értékeltem újra a világot, amiben élek. Hálás vagyok azért, hogy részese lehettem ennek az egésznek. (Horváth Réka)

 

Nagy öröm volt számomra ez a pécsi kirándulás, mivel Pécs egy szép város és örültem, hogy végre én is megtekinthettem. Sok dolgot láttunk városnézésünk során, többek közt a székesegyházat, Da Vinci lovát a főtéren és a kiállítását, ami nagyon hasznos volt számunkra, jobban megismerhettük Da Vinci találmányait. Emellett a legfontosabb úticélunkra is ellátogattunk hazafelé menet, Pécsváradra, ahol átadhattuk az általunk készített hangoskönyvet Kopa Marcinak. Ezután elbeszélgethettünk Marcival, ami nagyon tetszett mindenkinek, mivel nagyon művelt a fiú és sok dologról el lehetett vele beszélgetni. (Budinsky Imre)

 

Ez a kirándulás mostantól befolyásolni fogja az életemet, abban már most biztos vagyok. Két nap volt csupán, de rengeteg tapasztalattal és új élménnyel tértünk haza. Számomra megtisztelő volt dolgozni ezen a könyvön, mivel ezt egy nemes cél érdekében tettük. Személy szerint nagyon megérintettek a Pécsváradon történtek. Marci egy életvidám, vicces, intelligens fiú, aki minden nap tudatosítja, hogy miről marad le az életben, hiszen ő 8 éves koráig látott. Igaz, hogy ilyen formában hozzá tud férni az irodalomhoz, viszont a festészethez már kevésbé. És ez ott elgondolkodtatott, ott rájöttem arra, hogy mennyire fontos ez számára, míg mi természetes dolognak vesszük a látást. Engem ért az a megtiszteltetés is, hogy átadhattam neki a hangoskönyvet tartalmazó CD-t. A végén meg szerette volna ismerni, hogy a hangok mögött kik állhatnak, úgyhogy esélyünk nyílt megismerni egymást, és betekinteni egy kicsit a másik életébe. Nagyon örülök, hogy találkozhattam vele, és remélem, majd még fogunk is. (Pócs Tamara)

Osztályunkból hárman vettünk részt a kiránduláson. Mindhárman úgy gondoljuk, hogy megérte korán kelni,ugyanis sok izgalomban volt részünk. Ennek ellenére megható, s egyben tanulságos kirándulás volt mindenki számára. (Patkoló Bernadett, Pásztó Vivien, Száraz Gabriella)

 

Pécsen nagyon jól éreztem magam. Igaz hogy az idő nem kedvezett nekünk, de attól függetlenül nagyon jó kirándulás volt. Először meglátogattuk a Koch Valéria gimnáziumot, ahol az ottani diákok egy műsorral készültek a forradalomról. Másnap találkoztunk Kopa Marcival, akinek átadtuk a hangoskönyvet. Nagyon jó érzés máson segíteni, így nem bántam meg, hogy elmentem erre a kirándulásra. (Farkas Bernadett)

 

Nagyon boldog voltam, mikor megtudtam, hogy lehetőség nyílik számunkra elutazni Pécsre és személyesen átadni az iskolánk által elkészített hangoskönyvet Kopa Marcinak. Már az utazás előtt is izgatottak voltunk, az út csak fokozta a hangulatot. Mikor az 5 órás út elteltével megérkeztünk a Koch Valéria Gimnázium diákjai egy rendkívül érdekes és szórakoztató előadást mutattak be nekünk. Lehetőségünk volt megnézni az iskolát, onnan egyenesen a kollégiumba mentünk. Kis pihenés után elindultunk várost nézni. Sok érdekességet, nevezetességet láttunk. Számomra a legérdekesebb a Da Vinci kiállítás volt, sose fogom megbánni, hogy vetettem rá „egy pillantást”. Az esti programot mi választottuk meg, tehát egy tökéletes estét tudhatunk magunk mögött. Másnap ellátogattunk a legfontosabb helyre, Marcihoz Pécsváradra. Nagyon szép beszédeket halhattunk úgy a tanáraink, mint az ottani illetékes személyektől. Végül kellemesen elbeszélgettünk Marcival, aki eléggé meglepett minket, ugyanis fogyatékossága ellenére szebben és jobban látja a világot, mint bárki közülünk. A hazaúton mindenki nagyon fáradt volt, ki aludt, ki pedig a szomszédjaival szórakozott, vagy épp próbálták egymást ébren tartani. Azt hiszem, senkinek sem lehet oka panaszra, ugyanis semmiből sem szenvedtünk hiányt, sőt… (Szmicsek Róbert)

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .