Sándor Zsuzsanna: Az interkulturális kommunikációs kompetencia fejlesztése az idegennyelv-oktatásban

A legújabb oktatáselméletek és társadalmi elvárások magas követelményeket támasztanak az idegennyelv-tanítással szemben. Már nem csupán a tanulók kommunikációs készségeinek fejlesztése a cél, hanem annak egy magasabb szintű megvalósítása: az interkulturális kommunikációs készség (IKK) elsajátításának a fontosságát hangsúlyozzák a szakemberek (Byram, 1991, Kramsch, 1998). Az interkulturális kommunikációs kompetencia mellett érvelők szerint ugyanis egy adott nyelv nyelvhelyességi szempontból tökéletes elsajátítása önmagában kevés (Savvidou, 2004). A helyes út a nyelvi, szociokulturális és pragmatikus készségek együttes fejlesztése, melyben a non-verbális kommunikáció és a beszéd paralingvisztikai jellemzői is helyet kapnak (Hatoss, 2004). Nem kevésbé fontos szempont az sem, hogy az idegen nyelvi oktatás hozzájárul-e az adott célkultúra iránti tolerancia-küszöb növeléséhez. Végül, de nem utolsósorban – a szlovákiai magyar közösség érdekeit is tekintve –, kulcsfontosságú szerepet kap az interkulturális kommunikációs kompetencia azon elve is, miszerint az idegennyelv-oktatásnak erősítenie kell a tanulók identitástudatát és nemzeti hovatartozását (Kramsch, 1998).

Arról, hogy az említett kompetenciák mi mindent foglalnak magukba, az Európai Tanács által kidolgozott Közös Európai Referenciakeret: nyelvtanulás, nyelvtanítás, értékelés (2002), (röviden KER, angolul: Common European Framework of Reference for Languages: Learning, Teaching, Assessment, azaz CEFR) nyújt útmutatást. E rövid tanulmány további része ezért, az említett dokumentumból kiindulva, ízelítőt nyújt az IKK azon aspektusaiból, melyeknek figyelmet kellene szentelnünk nemcsak a középiskolai, hanem az alapiskolai idegen nyelvi tanórák keretein belül is.

A szociolingvisztikai kompetenciákon belül a B1-es, ún. „küszöbszintig” bezárólag főként a társadalmi viszonyok és az udvariassági szokások jelzéseinek elsajátítására kell fektetni a hangsúlyt. A társadalmi viszonyok nyelvi jelölése magában foglalja az üdvözlések és a megszólítási formák helyes megválasztását, de akár az indulatszó alkalmazását is. Hiszen anyanyelvünkön is másképp szólítjuk meg az idegent (pl. Uram!, Asszonyom! stb.), mint a családtagjainkat vagy a barátainkat (pl. Apu!, Anyu! stb.), és másképp köszönünk érkezéskor (pl. Jó napot kívánok!, stb.), mint távozáskor (pl. Viszontlátásra! stb.). Ugyanilyen fontos, hogy a nyelvtanulók elsajátítsák a pozitív, illetőleg a negatív udvariasság nyelvi kifejezőeszközeit is, valamint a „kérem”, „köszönöm” és ehhez hasonló kifejezések használatát. Ezek az aspektusok olyan helyzetekben kaphatnak szerepet, amikor érdeklődni szeretnénk valaki hogyléte iránt, vagy bocsánatot kérünk, illetve sajnálkozásunkat fejezzük ki valamivel kapcsolatban. Továbbá fontos, hogy a tanulók tudatosítsák az udvariatlanság olyan kerülendő megnyilvánulásait is, mint például a durvaság és a tapintatlanság, vagy a közvetlen utasítások alkalmazása, stb.

Az IKK következő komponense, a pragmatikus készség három további kompetenciát ölel magába: a beszédalkotási, funkcionális és tervezési kompetenciát. A beszédalkotási kompetencia fejlesztése főként azért fontos, hogy a nyelvhasználó képes legyen a szavakat mondatokká, s a mondatokat összefüggő szöveggé változtatni, úgy, hogy az egy koherens egészet alkosson. Ehhez elsősorban az adott célközösségben érvényes szövegalkotási szabályok ismerete szükséges, többek között az, hogyan mondunk el egy történetet, hogyan fogalmazunk meg egy hivatalos levelet, stb. A nyelvtanulók funkcionális készsége ezzel szemben azt jelenti, hogy az általuk létrehozott közlemény „betölti kommunikatív funkcióját” (KER, 2002, 148). Így a nyelvhasználó képes például információt kérni és adni (pl. útirány kérdezése és útbaigazítás), képes kifejezni véleményét, vágyait és érzelmeit, képes alkalmazni a meggyőzés (javaslat, kérés, stb.), illetőleg a társadalmi érintkezés (megszólítás, figyelem felkeltés, stb.) eszközeit. A tervezési kompetencia fejlesztése pedig azt a célt szolgálja, hogy a nyelvhasználó a különböző nyelvi eszközök alkalmazásakor figyelembe veszi beszédpartnere válaszát, s annak tükrében alakítja mondanivalóját.

 

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/6. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A februári Katedra borítója és tartalma – Katedra folyóirat XXII/6. | Katedra Válasz

    […] Az interkulturális kommunikációs kompetencia fejlesztése az idegennyelv-oktatásban […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.