Brutovszky Gabriella: Populáris olvasmányok az iskolában

Számos alkalommal tettük fel magunknak azt a kérdést, hogy mennyire hasznosak az iskolai olvasmányok, mennyire szükséges a „jól bevált” olvasmánylista időszakonkénti aktualizálása, és hogy egy tanárnak egyáltalán mennyi beleszólása lehet az olvasmányok kiválasztásába. Mindezek mellett gyakran éppen a megszólított korosztály, azaz a diákok igényeiről, olvasási készségeiről, érdeklődési köréről feledkezünk meg. Természetesen olvasni kell, és az is bizonyos, hogy a nagy klasszikusokat sem hagyhatjuk ki az olvasmánylistából (legalábbis mi ezt gondoljuk, vagy ennek vagyunk kitéve). De mit szólnak ehhez a diákok? Ők mit olvasnának szívesen? Mennyire képesek megemészteni az általunk vagy a tanterv által nyújtotta házi olvasmányokat?                                 A legtöbb tanuló általában a kötelező szó hallatán már eleve undorral veszi a kezébe az adott könyvet, tele előítéletekkel és negatív attitűddel (ezért is javasoltabb az árnyaltabb házi olvasmány kifejezés alkalmazása, még akkor is, ha valójában ugyanazt a tartalmat rejti). Akármilyen érdekfeszítő és izgalmas is legyen a könyv, ha kötelező, ha mi, pedagógusok adjuk a kezükbe, ne számítsunk nagy lelkesedésre. Szerencsések lehetünk, ha végül tényleg elolvassák a könyvet, és még szerencsésebbek, ha magával is ragadja őket az olvasmány. Ha sok pozitív olvasási élményt szereznek, nagyobb eséllyel tudjuk őket motiválni a következő kötelező olvasmány elolvasására, ha viszont a mű kevésbé az ő világuk, lehet, hogy egy életre elmegy a kedvük az olvasástól. Természetesen a kötelező olvasmányokat nem mellőzhetjük az órákról, de akkor mégis hogyan tudnánk a diákokat az olvasásra ösztönözni?

Egy érdekes és egy általam jól bevált módszert osztanék meg Önökkel. A házi (kötelező) olvasmányok mellett a diákjaimnak felajánlottam egy általuk megszavazott populáris mű elolvasásának lehetőségét. A diákok minden hosszabb tanítási szünetben elolvasnak egy olyan könyvet, amit az ő javaslataik alapján a legtöbben megszavaznak. A szünet után természetesen közösen feldolgozzuk a művet, ugyanolyan igényességgel, mint a többi házi olvasmányt. A diákok ezt az olvasási stratégiát nagyon megkedvelték, hiszen végre olyan művet olvashatnak, ami modern, amit nem egy tanár kötelez, és ami populáris jellegű. Érdekes, hogy a tanulók a populáris olvasmányok hatására már nem érezték a kötelező olvasmányokat sem olyan nagy kényszernek, sokkal szívesebben olvasták azokat. Előnyként említhetném még azt is, hogy míg a középiskolában a diákok csak az utolsó évben találkozhatnak kortárs irodalommal, amit sokan maguk is szóvá tesznek, a populáris olvasmányprojekt hatására már a középiskolai tanulmányok elejétől kezdve megismerkedhetnek a tanulók kortárs bestsellerekkel, populáris művekkel.

Hogyan is néz ki egy ilyen könyvválasztás? A diákok maguk készülnek egy rövid népszerűsítő beszámolóval az általuk javasolt könyvről, aminek az a célja, hogy megfelelő érvekkel meggyőzzék az osztálytársaikat arról, hogy az általuk népszerűsített könyvre szavazzanak (ezzel egyébként jól lehet gyakoroltatni az érvelési és meggyőzési technikát, valamint az előadói készséget is). Általában osztályonként 4-5 diák mutat be könyvet (max. 5 perces beszámoló), majd a bemutató utána a legtöbb szavazatot kapott könyv a nyerő, és az kerül elolvasásra a következő hosszabb tanítási szünetben. Így került a 15-16 éves korosztálynál eddig elolvasásra Susan Collins Éhezők viadala, J. D. Salinger Zabhegyező és Jane Teller Semmi című műve (ez utóbbi mű feldolgozásához, íme, egy javasolt projektterv:http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1022). Ezek a művek egyébként a tantervhez is nagyon jól illeszthetők. Az Éhezők viadala főszereplői, Peeta és Katniss sorstörténetét összevethetjük Rómeó és Júlia sorsával, az utópia kapcsán Gulliver utazásaival vagy az 1984-gyel. A Zabhegyező és a Semmi című mű értelmezése során pedig kitérhetünk a különcség, a szabadelvűség, a szabad gondolkodás toposzára, amely például jól illeszthető Voltaire Candide című művéhez.

 

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/7. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat márciusi száma – XXII/7. | Katedra Válasz

    […] Populáris műfajok az iskolában […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .