Sipos Anna Magdolna: Szaltó mortále az internet dzsungelében

A köznapi ismeretek, megítélés szintjén a Gutenberg-galaxis kultúráját megtestesítő könyvtár fogalmához manapság gyakran kapcsolódnak az unalmasság, a fizikai és intellektuális porosodás, az avíttasság és más negatív tartalmú sztereotípiák. Ezzel szemben a Neumann-galaxis jelképrendszeréhez tartozó és annak hatásaként létrejövő net-generáció/digitális bennszülött kifejezésekhez az érdekes, az izgalmas, a progresszív, a jövő kifejezések kötődnek, és annak minden eleme napjainkban a legdivatosabb témák közé tartozik. E jelenséget kiválóan szemlélteti, hogy a hivatalos felmérések szerint világszerte a legfelkapottabb kifejezések között vezető szerepet kaptak az internetezéssel kapcsolatosak: to Google, Twitter, Facebook, blog, Wi-Fi, szelfi stb. E leegyszerűsítő és a két attribútumot egymás ellen kijátszó, gyakran a tudatlanság és a tájékozatlanság hiányában ítélkező, a média-manipulációktól sem mentes, szekértáborokra osztó felfogás egyrészről nem igaz, hamis, másrészről pedig kifejezetten káros. Véleményünk és az empirikus kutatások szerint ugyanis a két galaxis kultúrája jól megfér egymás mellett, sőt kiválóan kiegészítik, erősítik egymást. Ám ahhoz, hogy ezek a kiegészítő és egymást erősítő funkciók érvényesülni tudjanak, ismerni és tudni, továbbá alkalmazni kell a különböző technológiai eljárásokhoz (nyomtatás, elektronikus előállítás) kötődő információhordozók közötti eligazodás, tájékozódás módszereit, fogásait.

A Gutenberg-galaxis által előállított információs források kezelésében, használatában több évszázados tapasztalatunk van már, és tegyük hozzá, hogy ennek ellenére vannak azokkal kapcsolatosan is nehézségeink, ám a Neumann-galaxis médiáinak kezelésében mindössze néhány évtizedre vezethető vissza az emberiség tapasztalata. Így nem csoda, hogy e téren ma még jóval nagyobbak a tudásbéli hiányosságok, és egyes előrejelzések szerint a Neumann-galaxisban olyan nehézségekkel kell már napjainkban is és a közeli jövőben még inkább szembesülnünk, amikre vonatkozóan ma még jószerivel csupán tapogatódzó válaszokat tudunk adni. Gondoljunk például arra, hogy ma még nincs tapasztalatunk arra vonatkozóan, hogy a digitális technológia révén létrejövő dokumentumoknak mennyi a kihordási és megmaradási, használhatósági ideje, és hol van vége a különböző technológiával dolgozó nyomtatók, nyomdák által előállított szövegek, képek, 3D-s objektumok életének. E téren léteznek ugyan optimistább és pesszimistább prognózisok, de a valódi, a gyakorlat által is igazolt tapasztalatok még hiányoznak.

Annál inkább vannak akár személyes élményeink is arról, hogy a digitális világ életünk minden szegmensébe egyre meghatározóbban beszivárog, megváltoztatja mindennapjainkat és állandó gyorsulásával gyakran olyan feladatok elé állít minket, amelyeket – a folyamatos lépéstartási kényszer ellenére is – egyre kevésbé tudunk kezelni, megoldani. Gondoljunk itt például a számítógépek kezeléséhez szükséges operációs rendszerek folyamatos és esetenként radikális változásaira, vagy például az egyszerű mobiltelefonokról az okostelefonokra történő átállás, a digitális televíziózás mára már általánossá vált elterjedésére, továbbá az ezekkel kapcsolatos tudásbéli hiányosságainkra. Nap mint nap érezzük, hogy egyre nehezebben birkózunk meg a mind gyorsuló, új technológiai kihívásokkal, és egyre inkább növekszik bennünk a bizonytalanság érzése, egyre inkább egyfajta „vakrepüléssel” veszünk részt azokban a tranzakciókban, amelyeket valójában egyáltalán nem értünk, sőt már le is mondtunk arról, hogy valaha is megértsük. E téren mindenképpen figyelemre méltó, hogy a felmérések szerint a legfiatalabb korosztályok – a szociológusok által Y és a Z generációnak nevezettek – tagjai ugyan technikai szempontból professzionálisan használják a számítógépet és az internetet, de jellemzőjük, hogy nem érdekli őket és nem is akarják megérteni azok működését.

Ám e problémák kezeléséhez, enyhítéséhez alig kapunk segítséget. Úgy tűnik, hogy az a társadalmi intézményrendszer, amelynek feladata lenne e készségek elsajátíttatása, a vonatkozó képességek kialakítása és folyamatos fejlesztése, mintha megfeledkezett volna ezekről. A közoktatás, ami feltétlenül meghatározó szerepet tölt(hetne) be e téren, például mintegy a számítástechnika tömeges elterjedésének időszakában megrekedve, még ma is jószerivel az alapvető számítógépes technikák és programok átadására szorítkozik, pedig – véleményünk szerint – az újabb nemzedékek esetében erre már kisebb mértékben lenne szükség. Egyrészt azért, mert mikorra bekerülnek a közoktatásba, addigra a számítógép és az internet kezelésére vonatkozó ismeretek teljes arzenáljával rendelkeznek, a mélyebb technikai kérdések pedig a többséget egyáltalán nem érdeklik. Véleményünk szerint ezek helyett ma már sokkal inkább szükség lenne az internetes tartalomkeresés és tartalomkezelés, továbbá tartalomfejlesztés metodikájának elsajátítására, fejlesztésére, valamint az ide vonatkozó jogi, etikai és biztonsági kérdések megtanítására, az eszközöknek a mindennapok kultúrájába történő hasznos alkalmazási lehetőségeinek megismertetésére. Mindezek hiányában mind újabb és újabb generációk kényszerülnek fejest ugrani az információk világtengerébe, a „Salto Mortale az interneten” mutatványra. Ez pedig mindazon túl, hogy az interneten elérhető információs alkalmazások, tartalmak rohamos növekedésével párhuzamosan egyre meddőbb vállalkozás és egyre esetlegesebb eredményekhez vezet, meglehetősen veszélyesnek is tűnik, amint azt már a különböző közösségi alkalmazások tartalmával történő visszaélések, bűnesetek is igazolják.

E tudáselemek megszerzésében és az ide vonatkozó rutinok kialakításában, fejlesztésében a nyugati világban a könyvtáraknak és különösen az iskolai könyvtáraknak meghatározó szerepet szánnak, és ez a szerep jelentősen hozzájárult az iskolai könyvtárak tevékenységének, szerepének megújulásához is. A Neumann-galaxis kultúrájának komplexitása tükröződik abban az elnevezésben is, amelyet ezeknek az összetett képességeknek szakkifejezéseként használnak az 1970-es évek közepe-vége óta: magyarul információs műveltség, angolul Information literacy, németül pedig Informationskompetenz.

 

 

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/7. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat márciusi száma – XXII/7. | Katedra Válasz

    […] Szaltó mortále az internet dzsungelében […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .