VANČO ILDIKÓ: A magyar nyelvtan oktatásának tantervi követelményrendszere Szlovákiában (II. rész)

A gimnáziumok számára kidolgozott tantervi kö­ve­tel­mény­rend­szer

A középiskolák számára 2011-től érvényes követelményrendszert magyar nyelvből és irodalomból Csicsay Károly, Kulcsár Mónika és Simon Szabolcs dolgozták ki (Štátny vzdelávací program, Maďarský jazyk a literatúra – príloha ISCED 3A (2011)). A nyolcosztályos gimnáziumok utolsó négy évében és a négy éves gimnáziumokban az óraszámkeret a négy évre összesen nyolc óra. Ez azt jelenti, hogy évfolyamonként mindössze heti két órában oktatható a nyelvtan és irodalom együttesen, amiből általában egy óra nyelvtan és egy óra irodalom[1].

Az iskolák rendelkeznek heti két óra választható tanórakerettel, amiből növelhető az egyes tantárgyakra jutó óraszám. Arra nézve sajnos nem rendelkezünk adatokkal, hogy az egyes oktatási intézmények ezt a lehetőséget milyen tantárgyak óraszámának növelésére használják[2]. A magyar tanítási nyelvű középiskolák[3] tehát a nyelvtan és irodalom tanítása terén jóval ked­vezőtlenebb helyzetben vannak, mint az általános iskola felső tagozata.

 

2. táblázat

A nyelvtan- és irodalomtanítás órakerete a gimnáziumban

Osztály Heti óraszám Éves óraszám Ebből nyelvtan Ebből irodalom Választható órakeret
2 66 33 33 2
2 66 33 33 2
2 66 33 33 2
2 66 33 33 2

 

A középiskolák számára kidolgozott állami tantárgyi oktatási program magyar nyelv és irodalomból terjedelme 23 oldal terjedelmű, szer­ke­ze­tében megegyezik az általános iskola felső tagozata számára kidolgozott állami tantárgyi oktatási programmal. A program ki­dol­go­zói a tantárgy funkcióját és céljait szó szerint vették át az ISCED 2 tan­ter­vi követelmény rendszeréből. Ez az eljárás azért meglepő és meg­kér­dőjelezhető (a szerzőség problémáját most nem érintve), mert a két dokumentum az oktatás más-más szintjének tananyagtartalmát és követelményrendszerét állapítja meg, tehát a tantárgy – bár ter­mé­szetesen vannak hasonlóságok – emiatt nem tekinthető azonosnak sem a céljait, sem a funkcióját tekintve, még abban az esetben sem, ha az azokban megfogalmazott nyelvi és társadalmi környezet azonosnak is tekinthető.

A tananyagtartalmat tekintve a tantárgy programban a nyelvtudomány következő területeit nevezik meg a szerzők: szemantika, stilisztika, textológia, retorika, nyelvtörténet és nyelvtudomány. Az évfolyamokra kidolgozott standard tananyagtartalom kevés információt nyújt a tananyag mibenlétéről, mivel azt címszavakkal felsorolásszerűen, illetve kulcsszavak formájában teszi közzé. Fel­épí­té­­se inkább kaotikusnak mint logikusnak mondható, a felsorolt fo­gal­mak nem a tananyag rendszerét láttatják, mivel esetlegesen kö­vet­kez­nek egymás után. Az első évfolyam tananyaga a nyelv és kom­mu­ni­ká­ció témaköröket bontja ki, megemlítve a kétnyelvűséget, a má­­sodik évfolyam szövegtannal kezdődik, majd a szó és a lexéma, szóképzés, szókincs, szófajok tárgyalása következik és helyesírás tananyagot ír elő, a harmadik évfolyam két fő témaköre a morfémák és a mondattan, a negyedik évfolyam a hangtannal kezdődik, külön kiemelve tárgyalja a felszólító mód helyesírását, majd stilisztikával fejeződik be. A program szerzői szakítanak ugyan a hagyományos tananyagbeosztással, de amit helyette kínálnak rendszerszerűségében nem segíti sem az azt oktatni kényszerülő pedagógust, sem a tananyagtartalmakat elsajátítani igyekvő diákot.

 

 

2.3 Az első évfolyam tananyag-követelményének részletes elem­zé­se

Az első évfolyamban a Nyelvi kommunikáció alcím alatt a következő nyelvészeti részterületek találhatóak: Nyelv, stilisztika, textológia, re­to­rika, helyesírás. A nyelv az ember és nyelv, valamint a gondolkodás és a nyelv kölcsönös összefüggései pontok alatt jelenik meg. A to­vábbiakban a felsoroláshoz azonban nem igazodik a tartalmi rész, amely kifejtésnek rövidsége miatt nem nevezhető.   Az első évfolyam tananyagkövetelményének első pontja a tanulás módjainak elsajátítása, a második pont tartalmazza a már említett ember és nyelv fogalmakat (ŠVP MjL 2011: 6). A tananyag további négy pontja kom­mu­ni­ká­ció­el­mé­leti fogalmakat tartalmaz Jakobson kommunikációelméletiés Bühler organon modellje alapján: a kommunikációs helyzet, a kom­mu­ni­káció tényezői a nyelv funkciói (kiemelve a nyelv kifejező, ábrázoló és felhívó funkcióit). Örvendetes, hogy megjelenik a tananyag ré­sze­ként a kétnyelvű társadalmak fogalma. Az erre vonatkozó szlovák nyelvű terminus technicus azonban a szlovák kétnyelvűségi szakirodalomban nem használatos (bilingválne jazykové spoločenstvá) ‘kétnyelvű nyelvi közösségek’. A kétnyelvűség szlovák ter­mi­no­ló­giáját tartalmazó rövid szótárban (Štefánik–Lanstyák–Palcútová 2004) a dvojjazyčné spoločenstvo ‘kétnyelvű közösség‘ vagy a bilingválna komunita ‘kétnyelvű közösség‘ kifejezés található. A dokumentumban használt kifejezés valószínűleg a nyelvközösség szlovák megfelelője kíván lenni[4]. A félreértést fokozhatja, hogy a szlovák ’spoločenstvo’ kifejezés egyik, és a gyakrabban használt jelentése társadalom, így könnyen jöhet létre téves fordítás, értelmezés. A szlovák nyel­vű‘bilingválne jazykové spoločenstvá‘ kifejezésre a Google szlovák keresője 72 találatot ad (2014. május 29-ei adat), mind a 72 a magyar iskolák által kidolgozott iskolai oktatási programokban. Ez a központilag kiadott do­ku­men­tumok nagy presztízsére utal (s ez nem is lehet másképpen, hiszen hi­va­talos dokumentumként használata kötelező). Ennek következménye a szlovákul nem létező szakkifejezés automatikus átvétele. Ugyan­akkor figyelmeztet a hasonló dokumentumok alkotóinak szakmai fe­le­lős­ségére. Nem az új szakkifejezések bevezetését tartom prob­lé­másnak, hanem annak pontatlan, és minden magyarázat nélkül való bevezetését[5].

Külön pontban szerepel a standard tananyagban az Információ és a kommunikáció. Arra nézve, hogy ez alatt mit kell pontosan érteni, nem kapunk eligazítást. A gyakorló tanárok nagy valószínűséggel a jelenleg a középiskolák első osztálya számára érvényes tankönyv tartalmára támaszkodnak, amikor a megtanítandó tananyagok tanmenetét elkészítik. A standard tananyagtartalmat felsoroló részben jelenik meg a szö­veg­olvasás és -értés fogalma, újfent annak kifejtése nélkül, hogy ez alatt mit kellene érteni. Mivel készség kialakításáról van szó, a megtanítandó tananyagtartalomban való elhelyezése nem indokolható.

 

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/7. számában olvasható)

 


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat márciusi száma – XXII/7. | Katedra Válasz

    […] A magyar nyelvtan oktatásának tantervi követelményrendszere Szlovákiában (II. rész) […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .