Varga Tamás: Vulkánok (Ötletek természetföldrajzi témakör oktatásához)

Napjainkban egyre többet hallunk annak fontosságáról, hogy az iskola egyik fő feladata az érthető, szemléltető oktatás és a mindennapi életre való nevelés. Az oktatás korszerűsítésével, a módszerek variálásával változik a tananyag összetétele, az átvett anyagok nagysága, illetve a tanár szerepe egyaránt. A változások egyik ajánlott és járható útja lehet a projektmódszer jelentősebb beépítése az oktatásba.

Számtalan alkalommal törtem azon a fejem, hogyan lehetne a legegyszerűbben szemléltetni, s egyben a leghatékonyabban megtanítani a 21. század gyermekét arra, hogy használja a képzeletét és próbálja a megszerzett tudást alkalmazni. Jobban mondva a diák lexikális ismereteit összekötni a képzeletével és a fantáziájával, úgy, hogy az ismeret birtokában az adott témáról megfelelő módon tudjon kommunikálni. A földrajz tantárgy keretén belül több formában is hasznosítható a projektmódszer, csak kell idő és energia kell a kigondolásához, előkészítéséhez és a kivitelezéséhez.

Így volt ez akkor is, mikor a természetföldrajz egyik legérdekesebb témájához értünk a tananyaggal, ami nem volt más, mint kőzetlemezek mozgása, valamint a vulkánok működése.

Az adott tananyag elsajátításához pedig a projektoktatás módszerét választottam.

A projekt első feladata az volt, hogy valamilyen úton szemléltetnem kell a diákok számára azt, hogy mikor és milyen módon alakul világunk arculata, melyhez a kőzetlemezek mozgásának igencsak sok köze van. Így a legegyszerűbb formát választottam, és segítségül hívtam az információs és kommunikációs eszközök legújabb példányait, ismertebb néven a táblagépeket. Az internetnek köszönhetően rengeteg animáció és kisfilm található az egyik legismertebb megosztó portálon és a különböző oktatással foglalkozó weboldalakon. Azonban azt is fontosnak tartottam, hogy a látottakat valamilyen módon kicsiben is tapasztalnunk kell, ezért arra kértem a diákjaimat, hogy földrajzórára hozzanak magukkal két darab irodai géppapírt és két darab rajzlapot. A papírok segítségével szemléltettük, hogy is mozognak ezek a lemezek. Az irodai géppapír az óceáni kőzetlemezeket, míg a rajzlapok a szárazföldi kőzetlemezeket voltak hivatottak ábrázolni. A papírok összenyomásával szinte tökéletesen tudtuk ábrázolni, mikor melyik lemez melyik mellett csúszik el, tolódik alá, vagy épp tornyosul fel.

A második feladat volt a fő gócpont, melyet meg kellett oldani. Ez pedig nem volt más, mint házi feladatra kapott vulkánok elkészítése. Bátran kijelenthető, hogy igazi családösszehozó projekt ez, hiszen egy tűzhányó elkészítéséhez sok szorgos kéz, ötlet és megfelelő kivitelezés kell. Szerencsére a tanulók – és csak a margóra jegyzem meg, hogy a kedves szüleik is – igencsak nagy kreativitással vannak megáldva ezen a téren. A kész tűzhányókat a suliban több csoportra osztottuk. Az első csoport a vulkán környékét, a második csoport a belső felépítését, a harmadik pedig azt volt hivatott szemléltetni, hogy milyen módon tör ki és alakít utat magának a láva egy kis paprikás szódabikarbóna és ecet segítségével. A különböző csoportok azt kapták feladatul, hogy a saját projektjeiket kellett a többiek számára bemutatni és – nem utolsó sorban – a tanultakat felhasználva elmagyarázni, hogy az általuk készített makettek mit is ábrázolnak és milyen módon kapcsolhatók össze a tananyaggal.

(Az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/7. számában olvasható)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .