Fecsó Szilárd: Beszélgetés Tamás Erzsébettel

Itt ülök egy irodában Tamás Erzsébettel, egy kolléganővel, egy pedagógussal, akivel gyakran együttműködünk a pedagógus-továbbképzések szervezésében, akivel elég sokszor megvitatjuk a szlovákiai, a szlovákiai magyar oktatás és nevelés gondjait, problémáit is. Bár mindketten tudjuk, látjuk, tapasztaljuk és napi szinten megéljük a rendszer hiányosságaiból eredő problémákat, nekem sokszor van olyan érzésem, hogy tehetetlenségemben legszívesebben kifutnék a világból. Te mit gondolsz erről?

A tehetetlenség érzése az, amikor tudod, hogy tenni szeretnél, sőt mi több, akarsz, minden erőddel igyekszel változtatni valamin, amiről tudod, hogy nem jó, de nem hagynak. Amikor minden oldalról csak azt hallod, hogy miért nem lehet változtatni, megoldani valamit, ahelyett, hogy együtt, közösen nekifognánk, és igenis keresnénk a megoldást. Igazad van, ilyenkor futna ki legszívesebben az ember a világból. Az 1989 utáni változások nagymértékben megváltoztatták az emberek gondolkodását. Jómagam is vakon hittem abban, hogy akkor és ott elkezdődik valami új, valami más és kemény munkával, kitartással sikerül megváltoztatni, urambocsá, megváltani a világot. Igaz, akkor még csak 19 éves voltam, ma pedig „kicsivel” több, „némi” élettapasztalattal magam mögött.

Ha már a „némi” élettapasztalatodat említetted, mondj valamit magadról, arról a Tamás Erzsébetről, aki ma vagy. Kérlek, foglald össze életed legfontosabb állomásait.

Keleti lány vagyok, pontosabban nagyon keleti lány. Királyhelmec mellől, Szolnocskáról származom. Alapiskolai tanulmányaimat Bolyban végeztem, ahová gyönyörű emlékek kötnek. Pásztor tanító néni, Szaniszló tanító néni, Kopasz tanító néni és még sokan mások nagy szeretettel, odafigyeléssel, de ha a helyzet megkívánta, a kellő szigorral is oktattak és neveltek. Valószínűleg nekik köszönhetem, hogy jómagam is, bár kicsit később, ezt a pályát választottam. Az alapiskola után a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium – Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola – diákja lettem, majd a Komenský Egyetem Természettudományi Karán, magkémikusként végeztem 1993-ban. Gondolom, kicsit meglepő, ha egy kutatóvegyész a pedagóguspályát választja, de természetesen ennek is megvan az oka. A keleti régióban, ahonnét származom és ahová visszatértem, az ilyen jellegű kutatások nem voltak és manapság sem túl gyakoriak. Néhány évig dolgoztam Rozsnyón, a Szent Borbála Kórház Nukleáris Orvosi részlegén analitikus gyógyszerészként, amely szakból aztán szakvizsgát is tettem, de miután a megye racionalizálta az intézményeit, ez az osztály bezárásra került. Nem sokkal ezután keresett meg a Szádalmási Alapiskola akkori igazgatója pedagógusi állásajánlattal, amelyet végül el is fogadtam. Ez 2003-ban volt. Menet közben a Pavol Jozef Šafárik Egyetemen, Kassán, megszereztem a pedagógiai végzettséget is, és az alapiskola igazgatóhelyettese lettem.

Ha jól tudom, nem áll messze tőled a politika sem.

Igen, aránylag korán, nagyon kevés tapasztalattal, politikai előélet nélkül eléggé intenzíven belekerültem a politikába – bár szerintem más volt politizálni 2003-ban, mint most. Nem azt akarom mondani, hogy könnyebb volt, talán csak azt, hogy én akkor a politikában több őszinteséget éreztem, bár az is lehet, hogy ezt csak az akkori naivitásom éreztette velem. Megyei képviselőként sokat láttam, tapasztaltam, tanultam. Megismertem az önkormányzatiság alapjait, de láttam olyan dolgokat is, amelyek nem igazán nyerték el a tetszésemet. Persze, mindez csak nézet és hovatartozás kérdése. Az is, hogy ki, mit, miért és hogyan cselekszik, milyen az ok és okozat kapcsolata. Mai napig kérdés számomra, mi a fontosabb a politikában. Az, hogy mindig és minden áron védjük csoportosulásunk (pártunk) véleményét, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem minden esetben védik a köz érdekeit, vagy felvállalva az esetleges „kitaszítást” is, álljunk ki véleményünkért. Ez a dilemma mai napig kísért és emiatt döntöttem úgy, hogy megpróbálok a szakmánál maradni, minden erőmmel és tudásommal támogatni mindenkit, hovatartozástól függetlenül, aki tenni akar. Természetesen, amennyiben ezt igénylik és felkérnek a segítségre.

Jelenleg a Kassai Járási Hivatal oktatási részlegén (volt Kerületi Tanügyi Hivatal) dolgozol szaktanácsadóként. Hogy kerültél ide?

Egyszerűen. Hívtak, jöttem. Egy valamikori megyei képviselő kolléga hívott, aki akkor a hivatal elöljárójaként dolgozott, és én úgy döntöttem, megpróbálom. Azért be kell vallanom, hogy akkor még nem igazán tudtam, miről is szól ez a munka, sőt a hivatalt egy „fölösleges” állami szervnek hittem, mert nem voltam teljesen tisztában azokkal a feladatokkal, amelyeket ellát. Ma már teljesen másképp látom a kérdést, és nemcsak azért, mert a munkámról van szó, de azért is, mert már tudom, mennyi mindenben tudjuk segíteni az iskolavezetők és a fenntartók munkáját. Szerintem nincs is Kassa megyében olyan magyar tanítási nyelvű iskola, amelyikkel már ne értekeztem volna valamilyen szakmai dologról. Büszkén mondom, nincs a megyében olyan magyar iskolaigazgató, akit nem ismernék, vagy nem ismerném az iskolája helyzetét. Ugyanezt mondhatom el a többségében magyarok lakta települések polgármestereiről is. Gyakran hívnak, meglátogatnak, együttműködünk. Számomra ez nagyon megtisztelő, az ajtóm mindig nyitva áll előttük.

Ezt én is tanúsíthatom, hiszen nem egyszer, amikor megbeszélésen voltam nálad, csörgött a vonalas vagy a mobiltelefonod is, és magyarul kezdtél valakinek valamilyen szakmai dolgot magyarázni. Légy szíves, áruld el, konkrétan miben is tud a ti hivatalotok, illetve Te mint magyar ajkú szakember segíteni községeinknek, iskoláinknak.

A megyei jogkörökkel ellátott járási hivatalok, illetve ezen hivatalok oktatásügyi részlegei (annak ellenére, hogy a belügyminisztérium szervezeti egységei) az oktatásügyi minisztérium „meghosszabbított kezei”, legalábbis így fejezi ki a szlovák nyelv. Mi vagyunk egy ún. összekötő kapocs az önkormányzatok–fenntartók (közvetve az iskolák) és a minisztérium között. Rajtunk keresztül áramlik a pénz az iskolákba és az oktatási intézményekbe, pontosabban mi váltjuk fel „apróra” a minisztérium által folyósított „bankókat”. Tőlünk kapják az iskolák/fenntartók a pontos magyarázatot ahhoz, mit és mire használhatnak fel. Rajtunk keresztül orvosolhatják anyagi problémáikat (egyeztetési eljárás, balesetveszélyes állapotok megszüntetése, utazási költségek stb.), szervezhetnek különböző szintű és szakirányú versenyeket, igényelhetnek pedagógiai asszisztenseket munkájuk segítésére. Tőlünk kaphatnak módszertani segítséget a mindennapos oktatási-nevelési gondjaik megoldásához (pl. a szakképzettség megállapítása, különböző felmérések/tesztelések lebonyolítása). Röviden talán csak úgy jellemezném, ha probléma van, nyugodtan hívjanak/hívják a kedves kollégák az illetékes hivatalaink képviseleteit. Ha esetleg közvetlenül nem a mi jogkörünkbe tartozik az adott probléma megoldása, akkor mi is tanácsot kérünk, hogy segíthessük az igazgatók munkáját. Így még azt is biztosítjuk, hogy kérdéseikre legtöbbször magyar nyelven kapnak útbaigazítást.

(A teljes beszélgetés a Katedra folyóirat XXII/9. számában olvasható)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .