Albert Sándor: A finn oktatási reformról

A finn csoda, az „új iskola“ megszületése a hatvanas-hetvenes évek elejére datálódik, de még ma is finomítgatják, módosítgatják. Többek között a jelenségalapú oktatás bevezetéséről folyik a vita. „Csodáról“ azért (is) beszélhetünk, mert a finn gyerekek jóval kevesebb időt töltenek az iskolában, mint pl. a szlovákiai diákok, és gyakorlatilag házi feladatokkal sem terhelik őket. Sőt, magánórákat sem látogatnak. A PISA felmérésben mégis kitűnő eredményeket produkálnak, és az is figyelemreméltó, hogy az egyes iskolák teljesítményei között alig van különbség, tehát valamennyi iskola jól teljesít!
Az alapfokon nincs szabad iskolaválasztás, de nincs is rá szükség, hiszen minden iskola jó iskola. Megfelelő a felszereltsége és kitűnő pedagógusok oktatnak valamennyi intézményben. Ezt azért is konstatálhatjuk, mert csak a legjobbak jutnak be a tanárképző karokra. A fiatalok azért választják a tanítást élethivatásuknak, mert a pedagógiai szakma népszerű, független és megbecsült a finn társadalomban, habár fizetésük nem tartozik a legmagasabb kategóriába.
A finn iskola eredményessége elsősorban a tanítás minőségével és az erős támogató rendszerrel (gyógypedagógusok és pszichológusok segítik a tanulókat, ingyenes iskolai étkeztetést és egészségügyi ellátást biztosítanak) magyarázható. A tankötelezettség 7 éves korban kezdődik és 16 éves korig tart.
A finn iskolarendszer kulcseleme a kilencéves komprehenzív alapiskola, amely különböző szociális háttérrel rendelkező, különböző etnikumú, eltérő képességekkel és eltérő motivációkkal bíró tanulókat csoportosít egy-egy osztályban.
A sajátos nevelési igényű diákokat gyógypedagógusok segítik. A komprehenzív iskola befogadó iskola, és abból a comeniusi alapelvből indul ki, hogy minden tanuló képes tanulni, ha megkapja a lehetőséget és a megfelelő támogatást. Ebből következik a differenciálás és az alternatív oktatási módszerek alkalmazása. Az osztálytanítók munkáját gyakran asszisztensek is segítik.
A kilencéves komprehenzív alapiskola két részre osztható (habár egy egységként kezelik): hatéves alapfokú és hároméves alsó középfokú képzésre.
A hatéves alapfokú iskolákban (1-6. évfolyam) általában 300-nál kevesebb diák tanul, és alacsonyak az osztálylétszámok is (15-30 diák).
Ebben a szakaszban nincs osztályzatokkal való értékelés. Nincs tehát félelem és szorongás. A diákok a tanulásra, az alkotásra, kíváncsiságuk kielégítésére összpontosítanak különböző feladatok, problémák, projektek megoldása közben.
Az alapfokú iskola a készségfejlesztésre összpontosít, arra, hogy a tanulók megszerezzék az alapvető olvasási, írási és matematikai készségeket, amelyek megalapozzák a későbbi sikeres tanulást.
A hároméves alsó középiskola (7-9. évfolyam) gyakran külön iskolát jelent, tehát az alapfokú iskolától elkülönítve működik.
A komprehenzív alapiskolában a diákok egyéni tantervek alapján tanulnak, de az oktatás jellegzetessége az együtt tanulás. (…)

Dr.h.c. prof. Ing. Albert Sándor, PhD.
a Selye János Egyetem  alapító rektora, a komáromi Felnőttképzési Intézet, Kht. igazgatója; lakhely: Kassa – Pat

kép: pixabay.com

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/1. (szeptemberi) számában olvasható


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .