Kalácska József: Üzenet a magyar iskolákba

A Szlovákiai Magyar Iskolák Országos Tanévnyitó Ünnepsége alkalmából

Tisztelt Szülők, Kollégák, Diákok! Gútából szól az üzenet, amely város ebben az évben emlékezett az akkor még falut elpusztító 1965-ös dunai árvízre. Gúta összefogással és összetartással az eltelt ötven év alatt virágzó várossá lett. Felvidéki magyar iskoláinkat a közeljövőben az árvízhez hasonló megsemmisítés veszélye fenyegeti.
A hazai magyarság széles rétegeinek összefogására és összetartására lesz szükségünk iskoláink megmaradása érdekében úgy, hogy zavartalan körülmények között oktathassanak és nevelhessenek az ifjúi lelkek építőmérnökei és építőművészei – a pedagógusok, s minden diákot irányíthassanak megtalálni azt, amiben ki tud teljesedni, amiben sikeres tud lenni, megtalálja azt az utat, amelyen nemcsak boldogul, de boldogan, mosolyogva tud járni.

Ti pedig kis, nagy és még nagyobb diákok, naponta a megismerés és a többlettudás vágyával lépjétek át iskolátok küszöbét, ahol egy csodálatos logikával bíró nyelven kapjátok a tudást, csiszolódik az elmétek, megtanultok eligazodni a világban, összhangban lenni önmagatokkal úgy, hogy ne kelljen folyton azt tennetek, amit mindenki tesz. Tanuljatok szorgalmasan, kitartóan, hiszen nagy akarat nélkül nincs nagy tehetség sem. Keressétek azokat, akik sokat várnak tőletek, mert igénytelen emberek között nem fogtok fejlődni.

Németh László szerint a kisebbség egyik ismérve, hogy különb. A gyermekét anyanyelven taníttató szülő is különb, mert Comenius szellemében helyesen cselekedett; mert tudja, hogy munkája és hivatása által különb a felvidéki magyar pedagógus is, aki nem zsebtanár, hanem szívtanárként anyanyelven tanítva a diáknak és a közösségnek többletet nyújt, a szégyenletesen alacsony követelményt túllépve tesz rendet az ifjúi fejekben, lelkekben.

A kollégák szeretettel neveljenek, oktassanak Istennek, nemzetnek, hazának, tudománynak! Ne úgy tekintsenek önmagukra mint a nemzet napszámosaira, hanem szolgálatot teljesítő példaképre, tudatosítva, hogy öröm fakad abból, ha az ember másokért él!

Becsülve a múltat, óvva a jelent, remélve a jövőt, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában megfogalmazott szavaival élje mindennapjait felvidéki közösségünk:
„Ez a’ hely s ez az vár légyen dicsőségünk,
Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk.
Mindenképpen emberek s vitézek legyünk,
Ugy marad meg örökkén az mi szép hirünk.”

kép: pixabay.com

Az beszéd megjelent a Katedra folyóirat XXIII/2. (októberi) számában


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .