Albert Sándor: Lehajtott fővel, céltalanul?

A gútai Országos Tanévnyitó ünnepségen fogalmazta meg az egyik előadó, hogy ne meghunyászkodva, lehajtott fővel végezzük munkánkat, mert így nem látjuk az előttünk lévő célokat.
Egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy a felvidéki magyar iskolák és pedagógusok nem hisznek saját magukban. Kelletlenül, de beletörődnek a minisztérium packázásába.
Pedig nem lenne szabad!

Nem mondok semmi újat, ha konstatálom, hogy a nemzetközi PISA felméréseken Szlovákia már évek óta nagyon gyengén teljesít. Az értő olvasás hiánya negatívan befolyásolja a gyerekek továbbtanulását is, más tantárgyak tananyagának elsajátítását, ezért nem szabad elbagatellizálni. Magyarországon pl. külön tantárgyként szerepel a tanulás tanítása.

Egyéni kezdeményezések formájában Szlovákiában is történtek előrelépések ezen a területen, de átütő sikerekre nem számíthatunk. Comenius, a pedagógiai optimizmus kapcsán csaknem ötszáz esztendővel ezelőtt megfogalmazta, hogy minden „normális“ gyerek képes bármilyen tananyag elsajátítására, ha elegendő idő és megfelelő feltételek állnak rendelkezésére. Az értő olvasás elsajátításának egyik problémája éppen az időtényező. A tanulók többségének egyszerűen több időre van szüksége az olvasási készségek tökéletes elsajátítására.

A másik tényező a tanítás módszertana, de ebbe most ne menjünk bele.
Ha ez országos probléma – márpedig az – akkor az oktatási tárca részéről az lett volna a logikus lépés, ha növeli az anyanyelv oktatására szánt időkeretet mind a szlovák, mind a magyar iskolákban. De nem ezt tette, hanem ellenkezőleg, csökkentette azt – legalábbis a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Ezzel viszont bűnt követ el, mert lehetetlenné teszi, hogy a magyar iskolák tanulói legalább annyit és olyan szinten foglalkozzanak anyanyelvükkel, mint teszik azt szlovák iskolatársaik. Ezt nem lett volna szabad elfogadnunk, ebbe nem lett volna szabad beletörődnünk. Ez a diszkrimináció legdurvább formája. Ezért a tettéért a minisztert akár bíróság elé lehetett volna citálni. Nincs az az igazságszolgáltatási fórum, ahol az órakeretről szóló miniszteri rendelet ne bukna el.

A miniszteri rendeletben meghatározott órakeretekhez nem lett volna szabad alkalmazkodnunk, mert ez az anyanyelvi oktatásunk leépítését jelenti. A miniszter visszautasította több tízezer szülő petícióját, a petíciós bizottságot pedig többórás várakozással megalázta, és az EU parlamenti képviselőinek kérésére sem reagált érdemben. Az ún. szabad órák, amire a miniszter úr hivatkozik, az iskola saját arculatának a kialakítására szolgálnak – és nem arra, hogy ezekkel pótoljuk az önkényesen (miniszteri rendelettel) elvett anyanyelvi órákat.(…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/2. (októberi) számában olvasható

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .