Czajlik Hilda: Szabályalkotás az osztályban

Az osztályközösség működésének meghatarozó tényezői a pedagógus és tanuló viszonya, valamint a tanulók egymás közti viszonya. Ezeket a viszonyokat igyekszünk valamilyen módon szabályozni. Gyakran hivatkozunk az iskolai rendtartásra vagy akár más íratlan szabályokra, amelyek általánosak és – valljuk meg őszintén – nehéz a betartásuk, hisz nagyon széleskörűek.
Több pedagógustársunk különböző tapasztalattal rendelkezik az osztályszabályokkal való munkában, melyek bizonyítják a szabály felállítás jogosultságát. Ezek a szabályok nemcsak az osztályközösséget segíti működtetni, hanem fejleszti a gyerekek, tanulók szociális készségét.

Minden csoport, amely hosszabb ideje együttműködik, megalkot egy belső íratlan szabálytárat, melyet a csoporttagok elfogadnak. A benne foglalt  szabályok többnyire az egymással szembeni  viselkedésmódra érvényesek, segítenek a rend és a hierarchia megtartásában. Az íratlan szabályokat többnyire csak konfliktushelyzetben kerülnek megnevezésre, és ilyenkor esetleg másokat alkotnak a konfliktus elkerülésére. Ezért az a legcélszerűbb, ha a formálódó csoport maga alkot szabályokat, amelyek hivatalosan, egyértelműen megneveznek dolgokat, eseteket, eseményeket – és amiket mindenki megért és elfogad.

Hogyan érzékeljük a szabályokat?
A mód, ahogy a szabályokhoz viszonyulunk, ahogy alkotjuk őket, befolyásolja a szabályok betartását is. A szabályokat egyaránt érzékelhetjük korlátozásként és segítségként is. Ha a negatív viselkedés mód gátlására, az „eleven és szófogadatlan“ résztvevők megrendszabályozása érdekében születnek, akkor úgy fogadjuk, mint szükséges rosszat. Ha azért alkotjuk őket, hogy a csoporttagok jobban tudjanak tájékozódni abban, hogy milyen viselkedésmód az elfogadott, akkor mássá válik a szabályalkotás. Az így megfogalmazott szabályok a csoporttagok többsége számára könnyebben elfogadhatóak és betarthatóak.

Kérdések a résztvevők számára a szabályalkotás előtt:
Mit jelentenek számotokra a szabályok? Az életben hol használunk szabályokat és miért? Milyen kellemetlen helyzeteket éltetek meg a csoportban, és milyen előre elfogadott szabállyal lehetett volna kiküszöbölni?
Játék a bevezetés előtt:
Játsszunk a gyerekekkel bármilyen játékot, amelynek szabályai vannak, azonban a bevezető útmutatásból hagyjuk ki a szabályokat. Általában káosz, konfliktus, nem megértés keletkezik. Utána beszélgessünk a gyerekekkel arról, miért vannak a szabályok, és miért fontosak.

Mire szolgálnak tehát a szabályok?
A közös beszélgetés és szabályalkotás felelősségteljesebb közösséget alkot. A felnőttet segítik a csoport irányításában, az egyénnek pedig biztonságot adnak a csoporton belül, mivel
– egyenlőséget nyújtanak minden csoporttagnak a jogok és kötelességek terén, mindenkire egyformán érvényesek
– biztonságérzetet és rendet teremtenek, lehetővé teszik, hogy kézenfekvőbbé váljanak az egyénnel szembeni elvárások, hogy ő maga elfogadott legyen a csoportban, valamint meghatározzák az egyén elvárásait a csoporttal szemben
– szabadságot kínálnak bizonyos közösen megegyezett határok között (mi jó, mi nem).
– segítik a csoport működését
– támogatják az önkontrolt, önfegyelmet, felelősségtudatot önmagam és mások iránt
– elősegítik a pozitív viselkedésmódot, és útmutatást nyújtanak hozzá
– konfliktusmegelőző hatásuk van.

(…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/3. (novemberi) számában olvasható

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .