Klemen Terézia: Márciusi szokások és néphagyományok

Az ősi magyarok által kikelet havának (később böjtmás vagy tavaszelő havának) nevezett március neve a latin Martius hónapnévből származik, ami annyit tesz, hogy Mars isten hava. Az ókori Rómában ez volt az év első hónapja, mivel a tavaszi napéjegyenlőséget tekintették évkezdetnek.
A földművesek márciusban kezdték el a tavaszi munkálatokat a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is elvetették a zöldségeket, a palántáknak való magot. Véget ért a téli szobai munka, a szövés, fonás, kézimunkázás. A hónap első szerdáján sok helyen kiengedték a méheket, és a jószágokat is kihajtották a legelőre.

sheep-708495_960_720

Népi megfigyelések:

  • Március, ha nedves, gazdának nem kedvez.
  • Valamennyi köd vagyon márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben.
  • Ha Böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves.
  • Fú és havaz, úgy lesz tavasz.
  • Ha márciusban ugrándoznak, táncra perdülnek a bárányok, áprilisban újra akolba rekednek.
  • Tavaszbúza – ravasz búza.
  • Ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz.

bee-1094855_960_720

Március 4., Kázmér napja
Itt-ott még ma is él a hagyomány, hogy Kázmér napján – ha engedi az időjárás – a méhészek kiengedik kaptáraikból a szorgalmas kis munkásaikat, erőt gyűjteni. A régi babonás időkben ugyancsak ez a nap volt a patkányűzés dátuma. Kázmér hajnalán a gazdaasszony háromszor körülszaladta a házat, és mogyoróvesszővel ütögetvén a falat riasztotta el a portán és környékén élősködő undok férgeket.

Március 18., 19., 21., Sándor, József, Benedek napja
A legismertebb időjárási regula szerint: „Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget”. Az Alföldön Sándor napját vetették a fehérbabot.
A legtöbb népszokás József napjához kötődik. Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, véglegesen pedig György napján. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”. A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat.

stork-840102_960_720

Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint ha szivárvány jelenik meg József-napon, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre. Szeged környékén úgy vélték, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.

Március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
Gábor főangyal ekkor vitte a fogantatás örömhírét Názáretbe Máriának.

Jeles napok márciusban:

  • március 1.: a meteorológiai tavasz kezdete
  • március 8.: nőnapmarc15_0
  • március 12.: Gergely napja
  • március 15.: az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének emléknapja
  • március 21.: a csillagászati tavasz kezdete (tavaszi napéjegyenlőség)

 

cross-77999_960_720Húsvéti hagyományok:
Húsvétkor Jézus Krisztus feltámadását, a megváltást ünneplik a keresztények. Nagyszombaton ér véget a negyven napos böjti időszak. Húsvétvasárnap dologtiltó nap volt, a szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. Aki húsvétvasárnap a mezőn dolgozott, annak elverte a jég a termését, aki befogta jószágát, azt szerencsétlenség érte. Ezen az ünnepen sonkát, tojást, tormát fogyasztottak. A tojás az élet újjászületésének a jelképe, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet rendje következtében vált húsvéti étellé, ugyanis nagyböjtben nem ehettek húst, így a füstölt húsok megmaradtak húsvétig. A tormának gonoszűző erőt tulajdonítottak.
Húsvéthétfő a vigasságok napja volt. A húsvéti locsolkodás szokása a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hitben gyökerezik. A néphagyomány szerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő, ujjongó asszonyokat úgy próbálták lecsendesíteni, hogy lelocsolták őket vízzel. A locsolásnak számos formája ismert. Faluhelyen a kúthoz vagy a vályúhoz vonszolták a lányokat, és vödörrel öntötték le őket. A városokban kölnivízzel locsoltak a férfiak, hogy a sok virágszál még szebben viruljon. Viszonzásként hímes tojást, aprósüteményt, italt kaptak a lányoktól. A hétfőt követő húsvét keddjén, egyes vidékeken a lányok locsolták vissza a fiúkat.

easter-708391_960_720A tojásfestésnek komoly hagyományai vannak Magyarországon. Természetesen az asszonyok, lányok dolga volt a tojások díszítése. Vidéken természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával, zöld dió főzetével. A tojásírásának, azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az, ha a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják. Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék.
Az ajándékot hozó húsvéti nyúl szokása valószínűleg német nyelvterületről származik, és az állat szaporasága miatt a termékenységet szimbolizálja.

Megjelent  a Katedra folyóirat XXIII/7. (márciusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .