Klemen Terézia: Áprilisi szokások és hagyományok

Április hónapja a megújhodás ideje. Megérkeznek a fecskék, a vándormadarak. A kis bárányok is vígan ugrándoznak a gyenge, ízes füvet kínáló réten, bár „a pásztorok félnek, mert még akolba szorulhatnak a bárányok a hidegtől”. A meteorológusok „tavaszhó”-ként tartják számon áprilist, a régi székely-magyar naptár szerint „Szelek havá”-nak nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a „Báránytor (Rügyezés) hava” elnevezést használták áprilisra. A Nap ekkor a Bika jegyébe lép.

Április 1. – Hugó napja: Ez a bolondozás napja
E napon az a szokás, hogy az emberek tréfásan bolondot csinálnak a másikból. A beugratottakat nálunk április bolondjának, Olaszországban és Franciaországban áprilisi halnak (Poison d’Avril, illetve Il Pesce d’April) nevezik. Ez a népszokás már régóta megszokott, bár eredete nem tisztázott. Eredhet a bolondos áprilisi időjárásból, vagy abból, hogy a kelták idejében e napon bolondos ünnepeket ültek, de abból is, hogy IX. Károly 1564-ben az új esztendő kezdetét április 1-jéről január 1-jére tetette. Magyarországon kb. a XVII. század óta él április 1-je ünneplésének szokása.
Eleinte csak a gyerekeket viccelték meg, pl. elküldték őket a boltba egy-egy nem létező dologért, pl. esernyőmagért, trombitahúrért. Majd a beugratottakat úgy csúfolták, hogy: „Április bolondja, május szamara…!”

Április 6. – Irén és Vilmos napja
Vilmos napját sokfelé szemmel tartották a népi megfigyelők, s ha ezen a napon eső esett, abból bizony a babonát sem nélkülözve, szűk esztendőt jósoltak. Április a „hét tél, hét nyár” időszaka, amikor az időjárásban szinte minden előfordulhat: a tikkasztó forróság éppúgy, mint a virágszirmokat megdermesztő, hirtelen haragú hózápor, vagy a zsenge növényeket fenyegető, erősebb hajnali lehűlés. „Április esője elkergeti a fagyot” – mondogatták a gazdaemberek, és sokfelé a mennydörgésből is jó gabonatermésre következtettek.

Április 12. – Gyula napja
Ez a nap az év 100. napja. A tisztaság, a takarítás napja. Ilyenkor kitakarítják a lakást, az ólakat és az állatokat is lemossák.

Április 14. – Tibor napja
Tibor napján, április 14-én ez a rigmus járta: „Tiborc király könyve szerint, ha zöldül a nyírfa, nem kell félni már a fagytól, akárki is írta”. Persze a szőlősgazdákat ekkor is a várható szőlőtermés érdekelte, így az ő mondókájuk szerint: „Ha Tibor napján virágos a cseresznyefa, virágos lészen a szőlő is”. A hagyomány szerint e napon szólal meg a kakukk. S ha ekkor már szép zöld a vetés, akkor jó lesz a széna.

Április 24. – György napja
Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály! – köszöntötték egymást április második felében a jószág kihajtására készülő pásztoremberek, annak tudatában, hogy amíg a sárkányölő György vitéz jeles névünnepe – április 24-e – az igazi meleg idő évadjának nyitányát jelöli, a szeptember végi Mihály arkangyal napja ennek a végét jelöli.

Április 25. – Márk, Pál napja
Ez a nap a kukoricavetés és a búzaszentelés napja. A pap a mise után a hívőkkel kivonult a határba, majd megszentelte a vetést, ezekből a megszentelt búzaszálakból vitt mindenki haza magával. Ennek a megszentelt búzának mágikus erőt tulajdonítottak, többek között gonosz űzésre használták.

Népi megfigyelések:
– április esője elkergeti a fagyot
– áprilisi hó, nem jó
– áprilisi hó trágyáz, márciusi szalmáz
– április hónap ha nedves, aratás lesz bő és kedves
– lucskos áprilist virágos május és száraz június követ
– áprilisban hét tél, hét nyár
– áprilisi zivatar kergeti a fagyot
– hideg április, rossz esztendő

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/8. (áprilisi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .