A költészet napja

Pályázó: Majthényi Adolf Alapiskola, Udvard
Borka Dávid

„Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.“ – írta József Attila, aki nem tudhatta, hogy születésének napja egykoron a költészet napjává, s egyben a magyar irodalom ünnepévé válik majd. A magyar költészet napját először 1964-ben ünnepelték meg. S azóta ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

SAM_1655 SAM_3812

Teleki Pál óta tudjuk, hogy „a nevelés elsősorban példa”. Ebből kiindulva próbáltuk mi is megközelíteni a költészet napját. Jó példával. Arra gondoltunk, mi, tanárok, osszuk meg diákjainkkal kedvenc verseinket olyan módon, hogy ezzel az ő érdeklődésüket is kellőképpen felcsigázzuk. Ehhez olyan felületeket kerestünk, amelyekbe a gyerekek akarva-akaratlanul is belebotlanak. Erre a tornaterem felújításakor használt hulladék anyagok – a gumiszőnyeg szállítására használt hatalmas papírhengerek tűntek a legalkalmasabbnak. A hengereket a folyosón állítottuk fel szabálytalanul, majd tégla mintájúra festettük, és ezekre, mintegy hirdetőoszlopokra ragaszthatta ki a kedvenc versét minden iskolai alkalmazott.

SAM_1658 SAM_3814

A gyerekek szemszögéből így festett a dolog: április 11-e előtt egy héttel – senki sem tudta, miért – feltűntek a folyosón valamilyen nagy, téglamintás oszlopok, majd az egyiken megjelent egy-egy vers. A figyelmesebb gyerekek az órák közti szünetekben el-elolvasgatták ezeket. Pár nap múlva egyre több és több vers jelent meg az oszlopokon, némelyiket pedig aláírással is ellátták, így a diákok meg tudták fejteni, melyik tanító néninek, tanító bácsinak vagy éppen takarító néninek a kedvenc versével van dolguk.
A verseket néhol költők portréi egészítették ki, így az olvasók egy lépéssel közelebb érezhették magukat a költőkhöz. Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor tankönyvekből ismert portréin kívül a nézelődők megtalálhatták Kányádi Sándor, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Sík Sándor és sok más költő fotóit is.
Nem kellett sokat várni arra, hogy feltűnjön néhány olyan vers is, melyet már nem tanár, hanem valamelyik diákunk látott el aláírással, és ragasztott fel az oszlopra. Ekkor éreztük úgy, hogy a rendezvény elérte célját.
Külön öröm számukra, hogy a tanulók kiragasztották egykori diáktársuk, Turák Krisztián versét is.
„A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre.
Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír.“ (Kosztolányi Dezső)

DSCN2062DSCN2048 DSCN2064

Magát a költészet napját megzenésített versek éneklésével próbáltuk emlékezetessé tenni, ilyen módon „életre kelteni, hangot adni“ a verseknek. Mivel a tantestületben többünknek van zenei múltja, ez nem volt nehéz feladat. Előbb az alsó, majd a felső tagozat tanulóinak mondtunk el néhány személyes gondolatot a versekkel, költőkkel és a verseket éneklő zenekarokkal kapcsolatban, majd kezdődött a koncert. Felcsendültek a Kor-zár, a Kicsi Hang és a Vándor együttesek által megzenésített vesrek, de szóltak Sebő Ferenctől és Koncz Zsuzsától ismert költemények is, melyek fülbemászó dallamaikkal könnyen lopják be magukat a gyerekek szívébe.

DSCN2084 DSCN2082

Az egyes dalok közt teret kaptak tehetséges tanulóink is, akik szavalataikkal tették teljessé az előadást.
Reméljük, hogy idén elindult valami, amit jövőre csak fokozni tudunk. Hiszen mindenképp megéri. Mert jó volt látni az érdeklődő, csillogó szemmel verset olvasó gyermekeket, jó volt látni a lázasan kedvenc versüket kereső tanítókat és jó volt látni és hallani a verset hallgató és éneklő pedagógusokat és diákokat.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.