Borvák Mária: A beszéd művészete – avagy önbizalomépítés az iskolában

Az osztályfőnök szerepe a diákok önbizalmának megerősítésében

Minden egyes embernek élete során valamilyen formában meg kell nyilvánulnia, hiszen ez az egyetlen mód, ahogyan kapcsolatokat építhet, ahogyan a világban megmutatkozik, ahogyan kapcsolódási felületet teremt. Így keres maga mellé társat, így határozza meg, hogy kikkel nem szeretne egy csónakban evezni. Bárhogyan is próbálnánk tagadni, elkerülhetetlen, hogy valamikor, valahol, valahogyan meg kelljen nyilvánulnunk. Néha pár, néha több száz, de van, hogy több ezer ember előtt. Legyen szó verbális vagy nonverbális megnyilvánulásról, a nyilvános beszédnek mindkettő szerves része.
Mégis, mindezek ellenére, vajon mi az emberek egyik legnagyobb félelme a világon? A nyilvános beszéd! Egyenesen a haláltól való félelem után következik a 15 legelterjedtebb félelem listáján, glosszofóbia néven az előkelő 13. helyen szerepel.
Emberek előtt megszólalni nem ismeretlen egy középiskolás számára sem, hiszen ehhez hasonló helyzet a felelés is, de még konkrétabban azok a helyzetek, amikor az osztálytársakat meg kell győzni pl. arról, hogy milyen műsort szervezzen az osztály a szalagavatóra, vagy hol legyen az osztálykirándulás. Sokszor figyelhetjük meg, hogy a legmagabiztosabban fellépő diák szava lesz a meghatározó. Ha a későbbieket nézzük, egy munkahelyre bekerülve, de akár egy vállalkozást indítva és vezetve ugyanezekre a képességekre sokszorosan lesz szüksége a most még iskolapadot koptató diákoknak. Így tehát pedagógusként fontos tisztában lennünk azzal, hogy a nyilvános beszéd gyakorlása által a diákok hogyan tudják a nyelvi önbizalmuk és kifejezőkészségük növekedésével fejleszteni saját magukba vetett hitüket és önbizalmukat.

A nyilvános beszéd mint az önbizalomépítés eszköze
A középiskola időszaka az identitás megszilárdulásának egy intenzív szakasza, amikor a diákok keresik az önkifejezés különböző formáit. Kisebbségi környezetben a kétnyelvűségből adódóan sokszor a diákok szókincse, illetve nyelvi gyakorlata kisebb, mint egynyelvű közegben, hiszen akarva-akaratlanul, kisebb-nagyobb mértékben két nyelvet használnak a mindennapok során. Nem véletlenül kerül be a tantárgyak közé az anyanyelv művelésére hivatott magyar nyelvi és irodalmi órák tömkelege.
Nem újkeletű az a megállapítás sem, miszerint a gazdag szókincs mit sem ér, ha nem vagyunk mesterei a szavak mondatokká, a mondatok szövegekké, a szövegek beszéddé való rendezésének. A retorika, azaz a szónoklattan tudománya ókori tudomány, amelynek aktualitása a 21. században éppoly erős, mint a régi időkben. S hogy a beszéd valójában „hatalom”, azt Démoszthenésztől napjainkig a színészek, előadók, szónokok, tanárok, vagyis az élő szó mesterei is bizonyítják. Az élő szó ereje sokban fölülmúlja az írásos megnyilatkozást. Az élő szóbeli, művészi előadás, az emberi hang és beszéd a leírt szöveg minden szépségét képes megeleveníteni; a beszéd színei, finom árnyalatai, sokrétű ritmusmegoldásai a szöveg minden gazdagságát feltárhatják. A mai kor embere sem hagyatkozhat kizárólag az írásos megnyilvánulásra, annak ellenére sem, hogy az iskolarendszeren belül, a nagy tömegeket oktató középiskolák és egyetemek padjaiban a diákok idejük nagy részében főként hallgatnak, míg a tanár az egyetlen, aki a tananyagot szóban adja át. Ennek az oktatási berendezkedésnek a következő sajátossága a tesztekben, írásban, írásos házi feladatokban ellenőrzött tudás, ami a szóbeli megnyilvánulás kárára megy. Az egyetemek folyosóin sokszor halljuk a szemeszter végi vizsgaidőszakban a vizsga előtt állókat félelmeikről beszélni, amelyek közül az egyik leggyakrabban rettegést kiváltó vizsgaforma a szóbeli felelet. Jogosan, hiszen kevés alkalmuk nyílik abban olyan jártasságra szert tenni, ami magabiztossá tenné őket. Márpedig a magabiztos szereplés járulékos haszna a diák más területeken tapasztalt fejlődése. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/7. (márciusi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.