Borvák Mária: Az online élet útvesztői

Az osztályfőnök szerepe a diákok tudatos internet felhasználókká való nevelésében

„Az internet az égvilágon semmit sem csinál. Nem szivárog be a diákok életébe, nem veszi el a szabadidejüket, nem akadályozza meg, hogy kimenjenek játszani az udvarra, és legfőképpen nem akarja bántani őket. Az internet nem jó senkihez, de nem is gonosz. Meg kell értenünk, hogy az internet egy eszköz, nem több annál. A komoly társadalomtudományi gondolkodás már évekkel ezelőtt elhagyta az olyan nézeteket, miszerint a technológiák (mint amilyen az internet is) rendelkeznek valamiféle moralitással, vagy másképpen mondva: képviselnek bármiféle jó vagy rossz értékeket. A technológia semleges. Az atombomba nem gonosz dolog, csak ha rosszra használják.
Ugyanilyen az internet is. A netezés nem elveszi az időt, mi magunk töltjük gép előtt ülve a délelőttünket, azért, mert így döntöttünk. Nem az internet akarja bántani a diákot, hanem húsvér emberek a világhálón keresztül, akik szintén egy gép előtt ülnek. Tisztában vagyunk vele, hogy ez sokak számára tökéletesen egyértelmű, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.“
-Netlabirintus-

Pedagógusként talán nehéz lehet a diákok gyorsan változó internetezési szokásait követni, nem beszélve arról, hogy adott esetben képesnek kell lenni tanácsot adni olyan helyzetekkel kapcsolatban, amelyek talán ismeretlenek. Digitális újoncként vajon hogyan tudjuk fejleszteni az online világban jártas diákok digitális kompetenciáját?

Tudatosság és kritikus gondolkodás
Egy átlagos alapiskolás korú gyerek naponta másfél órát internetezik az Európai Bizottság közelmúltban elvégzett felmérése szerint, és ez az idő az életkor növekedésével egyre hosszabb lesz. Eszerint a felmérés szerint ebben a korban az idő nagy részét nem videónézegetéssel vagy internetes játékokkal töltik, hanem a házi feladatuk megoldásához használják. Az internetezés ugyan magányos tevékenységnek tűnhet, de a diákok háromnegyede közösségi oldalak használata során több barátjukkal vagy ismerősükkel tartja a kapcsolatot. Ahogy a diákok egyre idősebbek lesznek, egye nagyobb lesz a kísérletező kedvük is és egyre inkább szükség van arra, hogy tudatosan és körültekintően használják az internet adta lehetőségeket. Felnőttként ezért fontos, hogy ne csak tudjuk, milyen az a világ, amelyben szabadidejük jelentős részét töltik a diákok, hanem pedagógusként képesek legyünk támogatni és útbaigazítani őket az óriási online információhalmazban.
Pontosan ezért a médianevelés egyik alappillére a kritikus gondolkodás fejlesztése, valamint olyan játékos módszerek használata, amelyek segítenek tudatosítani a diákokban a döntés fontosságát, hogy ők irányítsák a médiatevékenységüket, ne pedig a média irányítsa őket. Pedagógusként és osztályfőnökként lehetőség nyílik arra, hogy ezeknek a gyakorlatoknak a segítségével a diák mellé tud állni és végigkísérni őt azon az úton, amelyet végigjárva megismerkedik az online világ előnyeivel, veszélyeivel és biztonságos használatával.

Virtuális Intimzóna
A TANDEM,n.o.-ban két évvel ezelőtt kezdtünk el intenzívebben foglalkozni az internetbiztonság témájával. Arra kerestük a választ, hogy vajon milyen módon tudjuk a diákokban növelni a tudatosságot az internethasználat és saját megnyilvánulásaik kapcsán. Így született meg a „Virtuális Intimzóna“ névre hallgató képzésünk, amely során a diákokat az internetezési szokásaik tudatos alakításában való fejlesztése mellett arra buzdítjuk, hogy a képzés során elsajátított képességeiket diáktársaikkal is osszák meg. A legutóbbi ilyen képzésünket a komáromi Marianum Gimnázium diákönkormányzatának diákjaival valósítottuk meg az elmúlt hónapokban.
A képzés során olyan kérdéseket jártunk körbe, hogy mit jelent a gyakorlatban a virtuális intimzóna, mi a digitális lábnyom, milyen kritériumokra kell figyelni, hogy ez a lábnyom a későbbiekben (is) vállalható legyen, mit higgyek el, és mit ne, hogyan győződhetek meg egy adat vagy információ, esetleg egy adott személy hitelességéről. Kitérünk olyan fogalmak tisztázására, amelyeket ugyan hallhattak már a diákok, de sok esetben nincsenek tisztában a jelentésével, pedig alapvető fontosságú lenne a megértésük. Néhány példa ezek közül:
Cyberbullying? – A bántalmazók a közösségi oldalakon lejárató kommenteket írhatnak az áldozatról, feltöltenek a másikról kínos fényképet vagy videót. Küldhetnek sértő vagy fenyegető üzeneteket, létrehozhatnak profilt más nevében, hogy így lejárassák mások előtt, vagy a nevében küldenek az illető ismerőseinek üzenetet, amivel veszekedést szítanak.
Sexting? – A szó az angol „szex“ és „texting“ szavak összeolvadásából keletkezett. Szexuális tartalmú, erotikus, meztelen vagy félig meztelen képek és videók küldését jelenti egy másik fél mobiljára vagy email címére. Miért veszélyes? Sok tinikről készült kép kering a világhálón, és sajnos sokan visszaélnek az interneten megosztott erotikus képekkel. Előfordulhat, hogy pornográf oldalakra is átteszik (nem ritkán névvel, telefonszámmal együtt), például szexhirdetésként.
Internetfüggőség? – A függőség fogalmát már jó ideje nem csupán az alkohollal vagy a kábítószerekkel kapcsolatban használják. Tárgyak, kapcsolatok, viselkedési formák is okozhatnak függőséget, hiányuk súlyos megvonási tünetekkel járhat. Az internet ma már a mindennapi élet része. Kapcsolattartásra, kapcsolatteremtésre, munkára, tanulásra, szórakozásra, információszerzésre is használjuk. Neten ismerkedünk, neten csevegünk, neten nézünk filmet, hallgatunk zenét, olvasunk híreket. Önmagában az, hogy sokat vagyunk a gép előtt, még nem biztos, hogy függőséget jelent, de érdemes tudatosan határokat szabni magunknak a számítógéppel tölthető időre vonatkozva, végiggondolni, szabadidőnk mekkora hányadát szeretnénk internetezéssel tölteni. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/8. (áprilisi) számában jelent meg

fotó: pixabay.com

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .