Albert Sándor: Jó pedagógus nélkül nincs jó iskola

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége áprilisi Országos Találkozójának központi témája az a Hopkins-i elgondolás volt, hogy „Minden iskola kiváló iskola” lehet. David Hopkins természetesen rendszerben gondolkozik. A felvidéki magyar iskolák rendszerszerű átalakítását viszont sem szakmai felkészültségünk, sem erőforrásaink nem teszik lehetővé.
Néhány sajátos probléma kezelésével viszont komoly lépéseket tehetünk a jó (sikeres) iskolák kialakítása felé. A felvidéki magyar iskolákban pl. egyre nagyobb gondot okoz a szociálisan hátrányos (többnyire roma) családokból származó gyerekek számának gyors növekedése. Nem hivatalos becslések szerint alapiskoláink tanulóinak már csaknem 40%-a ebbe a kategóriába tartozik. Az esetek többségében ez az iskola (osztály) tanulmányi eredményeinek romlásában és az agresszió növekedésében ölt testet. A szülők egy része ennek a jelenségnek a hatására a helyi szlovák iskolába íratja, esetleg a szomszédos magyar iskolába utaztatja gyerekét. Valahol érthető is ez a szülői magatartás, hiszen a gyerek jövőjét szem előtt tartva olyan iskolát választ, amelyik felkészíti tanulóit a továbbtanulásra, ill. a munkaerőpiacon való érvényesülésre.
Mit lehet kezdeni ezzel a jelenséggel? Hogyan lehetne elérni azt, hogy a szociálisan hátrányos közegből érkező gyerekek is sikeresek legyenek az iskolában? Érdemes lenne talán tanulmányozni a sikeres országok gyakorlatát. Hogyan érik el, pl. Angliában, Finnországban, Lengyelországban stb., hogy „minden iskola jó iskola”? Hogyan érik el azt, hogy a különböző szociális háttérrel rendelkező családokból érkező gyerekek iskolai teljesítményei között a különbségek csökkennek, míg a mi iskoláinkban elfogadhatatlan mértékben nőnek?
Figyelemre méltó az is, hogy az említett országok iskolái az olló összezárását, tehát a teljesítmények közötti különbségek csökkenését nem a jó tanulók „leromlásával”, hanem a gyengébb tanulók teljesítményeinek látványos növelésével érik el.
Írásunk terjedelme természetesen nem teszi lehetővé a „jó gyakorlatok” teljes körű leírását, ezért csak néhány mozzanat pontokba foglalására vállalkozunk.
Elsősorban a személyre szabott haladási tervet kell megemlíteni. Annak idején már Comenius is megfogalmazta, hogy minden „normális” gyerek képes elsajátítani a tananyagot, ha van rá elég ideje és biztosítjuk számára a megfelelő feltételeket (pl. a szakmai támogatást). Az egyéni haladási terv biztosítja a megfelelő időkeretet, de legalább ennyire fontos a szakmai támogatás. A „gyengébb” tanulókat pedagógiai asszisztensek, gyógypedagógusok stb. segítik. Szükség esetén a tanítási órákon kívül speciális tanulói csoportokban is foglalkoznak velük. Részben megoldást kínálhat a nálunk is ismert egész napos iskola.
Nagyon fontos elvárás az is, hogy a pedagógusok nem a lexikális tudást erőltetik, hanem a készségek és képességek fejlesztésére törekednek. A tanítás-tanulás folyamatában az élménypedagógiát részesítik előnyben. Elsősorban problémamegoldó oktatást, projektmódszert és kooperatív oktatást alkalmaznak. A sikeres tanulás elengedhetetlen feltétele az is, hogy a gyerekeket megtanítsuk tanulni!
Mindez persze nem valósítható meg pénz nélkül – és jó pedagógusok nélkül. Jó pedagógus nélkül ugyanis nincs jó iskola!

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/9. (májusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .